Bedő Imre úgy látja: a régi generációban nyoma sincs a lakossági depressziónak. Miközben mindenki összefog a nagy nehézségben, ők néznek, hogy mi itt a nagy nehézség. Azaz elpuhultunk az utóbbi évtizedekben, és keménynek élünk meg olyan dolgokat, amelyekben semmi kemény nincs. A kemény rész nem most van, az még csak utána következik. De ameddig nem tudjuk, hogy milyen helyzetbe cseppenünk majd, addig meddő aggódással ne rontsunk a helyzetünkön. Majd ha kitisztul a kép, mindenki megtalálja a helyét.
De a Férfiak Klubjának elnöke másra is felhívja a figyelmet. Szerinte az emberek annyira nem akarnak találkozni a saját gondolataikkal, életükkel, hogy mindig zenét hallgatnak: zene megy a kocsiban, a metrón a fülükben, otthon; mindig van háttérzaj.
Most sokkal több időnk lenne szembesülni a saját életünkkel, de ez mentálisan sokaknak nehéz,
mert nem szoktak hozzá az önreflexióhoz, az elmélkedéshez. Pedig most mindenki felszabadulhat, kicsit áteshet a tisztítótűzön.
Bedő végül kifejti: „Mondhatjuk, mindegy, mi volt eddig, mert más világ lesz, amihez alkalmazkodni kell, és új lapot indíthatunk. Csak nem tudjuk, mihez kell még alkalmazkodni. Most kell erőt gyűjteni, hogy amikor oda kell állni a startvonalhoz pár hét vagy hónap múlva, akkor jó erőben álljunk ki és robbanékonyan indulhassunk.”