A gyerekkori figyelemzavar a felnőttéletre is hat

2020. február 20.

Szalai Laura
Egyre több gyereket diagnosztizálnak figyelemzavarral, aminek hátterében a digitális világ és a túl korai iskolakezdés is állhat. A lapunknak nyilatkozó szakember szerint az, hogy valaki iskolaérett-e, komplex kérdés, amellyel már négyéves korban el kell kezdeni foglalkozni.

Rengeteg szülő szembesül azzal, hogy gyermeke iskolaérettségi vizsgálata elutasító eredménnyel zárul. Ez nem meglepő, hiszen egyre több az olyan kisgyerek, akinél – jelentős részben a mindennapjainkat uraló digitalizáció miatt – megfigyelhetők a hiányos képességekre utaló jelek.

„Az utóbbi időben megnövekedett a vizsgálatok száma a szakszolgálatoknál, és sokféle problémát állapítanak meg a gyerekeknél, jelentős részben a virtuális világ hatásainak felerősödése, a felszínesebb és felgyorsított szocializáció miatt. Ezeket a problémákat az óvodában kellene kezelni, de ott jellemzően kevés idő jut arra, hogy egyéni igény szerint foglalkozzanak a gyermekekkel. Pedig óvodai kötelesség lenne, hogy minden gyereket évente kétszer felmérjenek, és az alapján differenciálják őket megfelelő csoportokba” – mutat rá lapunknak Kis Julianna, az Ormos Intézet oktatási és fejlesztési igazgatója. Hozzáteszi, a mostani szabályok szerint kilenc hónap alatt kell eldőlnie annak, hogy iskolaérett-e a gyerek, ez azonban pszichésen jelentős teher a gyereknek, a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt.

Úgy látja, hogy nem öt és fél éves korban kellene megvizsgálni a gyereket – mint ahogy a mostani szabályozás előírja –, hanem négy – négy és fél évesen, így lenne elegendő idő a felkészülésre. „Az, hogy valaki iskolaérett-e, komplex kérdés, ugyanis nemcsak a fizikai és az értelmi, hanem az érzelmi érettség is kritérium. Ha érzelmileg nem érettek a gyerekek, gyakran kudarckerülő vagy hárító a hozzáállásuk, kialakulatlan az együttműködésük. Azt a »traumát«, hogy iskolába kell menniük, nem készítik elő kellőképpen az óvodában” – hívja fel a figyelmet.

Az Ormos Intézet Képességfejlesztő Központjában az a cél, hogy ezeket a gyermekeket időben fel lehessen zárkóztatni, és úgy menjenek majd iskolába, ahogyan „klasszikusan” kellene. A szakértők és a gyógypedagógusok részterületenként, a kicsik személyiségét, önállóságát, biztos tudását készítik fel az iskolára. Kis Julianna kifejti, hogy három fő területre koncentrálnak.

Az egyik a beszédészlelés, amellyel kapcsolatban rámutat: súlyos problémákhoz vezet, ha folyamatosan zajban, túlzott hangingerben töltjük a mindennapjainkat. „Ha valami állandóan szól, kevésbé vagyunk motiváltak beszélgetni. Emiatt passzívabb a gyermekek szókincse, és amennyiben nem alakul ki náluk a tiszta hallás, a tiszta beszéd is nehezebben fog működni. A gyerekek lényegében önmagukban folytatnak kommunikációt, így nehezebben beszélnek a szülőkkel, a többi felnőttel és a társaikkal is” – hangsúlyozza.

Emellett anatómiai okok is állhatnak a háttérben, például előfordulhat, hogy allergiával küzd a gyerek, vagy nem teljesen gyógyult fel egy náthából. Ez ugyancsak okozhat időszakos beszédészlelési nehézségeket, és akár diszlexiához is vezethet. A szakember kiemeli, hogy amennyiben a korrekciót nem végzik el a megfelelő időben, akkor a gyermeket felnőttéletében is végigkíséri a probléma.

A másik fő terület a vizuális észlelés. Mivel az idegrendszere még kialakulóban van, minél fiatalabb életkorban tölt el időt a gyerek a digitális térben, annál hamarabb kezd a figyelmi kapacitása ehhez igazodni. A képernyő túloldalán szinte minden instant történik, ritkán kell pár pillanatnál többet várakozni, emiatt a koncentráció és a türelem rendkívül alacsony szintre kerülhet. „Ha nincs tudatosítás abban, hogy miként szelektáljuk a vizuális ingereket, hogyan értelmezzük, hogyan kódoljuk őket, akkor minden egybefolyik, és pszichés gátak is létrejöhetnek, bagatellizálódhatnak a vizualitáshoz kapcsolódó feladathelyzetek. A rész és az egész megkülönböztetése az önállóságban, a biztos tudásban, az olvasás-írás elsajátításnak alapjaiban rendkívül fontos” – szögezi le. A harmadik kiemelt terület a mozgásterápia, amelynek lényege, hogy a testtudaton keresztül segítenek a gyermekeknek.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés