Népítéletnek álcázott tömeggyilkosság – Könyv készült a fonyódi fehérterrorról

2020. február 17. 10:35
Elszabadult különítmények, népítéletnek álcázott pogrom, Horthy felelőssége. A fehérterror egyik legsötétebb epizódja Fonyódon játszódott, ezt dolgozza fel Varga István történész új munkája.

„1919-ben Magyarország mindennapjait az erőszak uralta” – szögezi le hamar Varga István fonyódi könyvtáros és helytörténész új könyve, amely a fonyódi fehérterror eseményeiről, azon belül is Tószeghy Albert és társai meggyilkolásáról szól. A szerző nem rejti véka alá, hogy a gyilkosságok erkölcsileg teljesen elfogadhatatlanok, ám kutatóként igyekszik a korabeli társadalmi feszültségek tágabb kontextusát is megadni, a megértést, nem pedig az elfogadást propagálva. A Fonyód 1919-ben. Források Tószeghy Albert és társai meggyilkolásához című munka logikusan haladva előbb Fonyódot és a helyi zsidó családokat mutatja be, utána részletezi a kommün és a fehérterror fonyódi eseményeit. A gyilkosságról és annak sajtóvisszhangjáról szóló forrásokat lábjegyzetelve közli a szerző – levéltári forrás, bírósági iratok, visszaemlékezés, napló –, elősegítve a szövevényes ügy megértését és részleteinek alapos megismerését. A munkát bőséges adattár zárja.

A fehérterrort általában elemezve Varga arra jut, hogy az „egyfelől a tanácsköztársaság funkcióviselői elleni »megtorlásként« történt”, másrészt a vörösterror „visszacsapásaként”, harmadrészt pedig „elrettentésként”. Célja az államhatalom megerősítése lett volna, azonban törvénytelen eljárásai számos esetben ártatlanok vesztét okozták. Végrehajtóiként elsősorban a különböző különítményeket nevezte meg, amelyek bár központi irányítás nélkül tevékenykedtek, ám a Fővezérség felelősségét részben kimutathatónak nevezi a szerző. A szerző felsorolja a különböző különítményeket, különbséget tesz köztük például szerveződés terén, majd említi, hogy

a legújabb kutatások szerint a fehérterror áldozatainak száma felülmúlta a vörösterrorét.

A fehérterror fonyódi eseményeit elemezve röviden összefoglalva: 1919. augusztus 27-én Prónay Pál egyik tiszti különítményét Fonyódra küldte, ahol elfogták Tószeghy Albertet, rokonát és jószágigazgatóját, Gráner Alberter, valamint az ott tartózkodó Hamburger Ede kereskedőt, majd másnap az összehívott lakosok előtt három paraszttal felakaszttatták őket, „népítéletnek” állítva be az eseményt. Varga végül arra jut, hogy a valódi tettesek a felbujtók, akik téves információkat adtak az áldozatokról a különítményeseknek, a kivégzők, illetve a kényszerítők, azaz a különítményes tisztek. Áldozatokként nevezi meg

a Fonyódon kivégzetteket, a hátrahagyott rokonokat, illetve azokat a zsidókat, akiket kikeresztelkedésre kényszerítettek.

Varga könyve hatalmas forrásanyagra építve valódi mélyfúrást adott a fehérterror eseményeiről, az egyetlen fájlalható dolog, hogy a pogrom- és atrocitáshullámról hasonló, átfogó könyv egyelőre nem született. A könyvvel kapcsolatban finom kritikaként említhető, hogy a sok, tömör forrás mellett talán helyet kellett volna még szorítani hosszabb elemző részeknek, ugyanis az események részletes megismeréséhez a számos, esetenként ellentmondásos forrás feldolgozására kell hagyatkoznia az olvasónak. Mindenesetre Varga István munkája a helytörténetírásra jellemző szívós és alapos munkával tárja fel a Tószeghy-gyilkosságot, objektív és fontos feldolgozását adva a fehérterror fonyódi eseményeinek.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kétféle elszámoltatás van:
1. Ez a fenti,
2. Ami a kommunista diktatúra bukása után lett rendezve.
Melyik a hatásos?

Részlet Szamuely Tibor beszédéből Győrött, 1919. április 20-án, Húsvét vasárnap:

A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába.
A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér - acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket.
Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát."

És még csodálkoznak?

"orbán is a túlzott uriemberkedésébe fog belebükni."
Hát igen, "úriemberkedni" csak az tud, aki nem úriember. Focimeccs, szotyolaköpködés, feltűrt ujjú kockás ing... Valahogy Kohlról nem voltak ilyen fotók.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés