Mise után

2020. január 1. 11:05

Győrffy Ákos
Mandiner
Kereszténységünk nem valami babazsúr, ahol negédesen elvagyunk egymással, jól érezzük magunkat, kedélyesen eltrécselünk, aztán mindenki megy a dolgára.

Vasárnapi szentmise a templomunkban. Nem a plébánosunk tartja, hanem egy idősebb pap, aki olykor misézik itt. Ez az idősebb pap közel sem olyan népszerű a hívek körében, mint a nála jóval fiatalabb plébános. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy amit általában a prédikációiban elmond, az közel sem olyan jól fésült, humoros vagy szívet melengető, mint a fiatal plébános prédikációi. Magyarul

nem azt mondja, amit a hívek hallani szeretnének.

Az ember a fordítottját gondolná. Azt, hogy a fiatal pap tart radikálisabb prédikációkat, míg az idősebb már csak rutinból beszél, kedvetlenül, érdektelenül. Hát nem ez a helyzet. Ez az idősebb pap a vasárnapi prédikációjában a családról beszélt, arról, hogy miféle veszélyek fenyegetik a modern világban a klasszikus családmodellt.

De mégsem ez volt mondandójának lényege, hanem az, amikor Európa elvallástalanodására, a kiüresedett, csak a külsőségeiben megőrzött kereszténységre tért rá. A hívek csendben hallgatták, a kisebb gyerekek olykor üvöltöztek, hisztiztek, unták az egészet, ahogy az kisgyerekes miséken szokásos. Az idős pap többek között azt mondta, hogy van a férfi és van a nő, a férfi és a nő házassága  a valódi házasság és a házasságból származó gyerekekkel együtt mindezt családnak nevezzük. Ilyen egyszerű ez, ideje lenne tudomásul venni. A Nyugat – folytatta az idős pap – mindezt egyáltalán nem tartja már magától értetődőnek, hanem erőnek erejével fel akarja lazítani a klasszikus családmodell kereteit. Ezzel együtt pedig

egy olyan életgyakorlatot, életvitelt tekint követendőnek, ami üres és értelmetlen.

Nagyjából ez volt az idős pap mondandójának lényege. Mindezt elég látványos átéléssel, megemelt hangon mondta el. Számomra nyilván nem voltak újszerűek ezek a gondolatok, és valószínűleg a hívek egy része sem most hallotta először mindezt.

A levegőben mégis érezni lehetett valamiféle feszültséget, talán nem is feszültséget, inkább feszengést,  tanácstalanságot. Valami olyasmit, hogy nem ezért jöttünk ide, nem ezt vártuk, nem ezt akartuk hallani. Nem arról akartunk hallani, hogy esetleg valamit nem jól csinálunk. Hogy esetleg a kereszténységből csak a számunkra kényelmeset tartjuk meg, azt, amit különösebb erőfeszítések nélkül meg lehet valósítani. Hogy a szentmise számunkra jórészt arról szól, hogy számon tartjuk, ki az, aki rendszeresen jár és ki az, aki csak alkalomszerűen jelenik meg. Hogy az egész már jó ideje nem más, mint megszokások és rutinok jól bejáratott rendszere, amelyek nagyszerűen illeszkednek a megszokott életvitelünkbe, nem zavarják meg, nem borítják fel.

Nem azért járunk ide, hogy egy idős pap azt mondja nekünk, hogy mindez nem jó,

nem elég, hogy mindez fals és és önámításon alapszik. Ne szembesítsen itt minket olyan kérdésekkel, amelyekkel nem áll szándékunkban foglalkozni, tudni sem szeretnénk ezekről a kérdésekről igazán, hagyjanak minket békén ezzel az egésszel. Az olyan szentmisét nem szeretjük, ami zavarba hoz, szembesít minket valamivel, ami megkérdőjelezi mindazt, amit megszokottnak és kellemesnek tartunk. A szentmise és a prédikáció maradjon csak a komfortzónánkon belül, mint a kerti parti, a wellness-hétvége vagy a mozizás a haverokkal. Az olyan misét szeretjük, ami nem sokban különbözik ezektől.

Mindez persze tűnhet otromba általánosításnak, rosszhiszeműségnek, tudom. Részben az is, de csak részben. Aki valamelyest nyitott szemmel és nyitott lélekkel jár templomba, minden bizonnyal szembesült már ezzel. És persze saját magát is biztosan rajtakapta már nem egyszer efféle gondolatokon.

Ez az idős pap nem tett mást, mint hogy megpróbált minket emlékeztetni valamire, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Hogy a kereszténységünk nem valami babazsúr, ahol negédesen elvagyunk egymással, jól érezzük magunkat, kedélyesen eltrécselünk, aztán mindenki megy a dolgára. Ahogy a szentmise sem csupán családi program, mint az állatkert vagy az élménypark. Ez az idős pap nem tett mást, mint hogy emlékeztetett bennünket arra, hogy

elaludni, eltompulni, elbújni és különféle szerepeket játszani súlyos mulasztás.

Hogy nem tehetünk úgy, mintha az, ahogy általában élünk, már bőven elég lenne az üdvösséghez. Mert nem elég.

A kereszténységet mindenféle súrlódás és fennakadás nélkül a modern, trendi és aktuális életvitelbe beilleszteni nem lehet. A kereszténységnek – lényege szerint – semmi köze ahhoz, amit ma modernnek, trendinek és aktuálisnak tart a világ úgynevezett progresszív része. De nemhogy köze nincs hozzá, hanem mindennek az ellenkezőjét képviseli. Ha ezt nem tartjuk észben, ha nem próbáljuk meg magunk mögött hagyni ezt a jól fésült, ártalmatlan, semmitmondó és legyengült szokásrendszert, amit nem kevesen összetévesztünk a kereszténységgel, akkor nekünk befellegzett. Akkor hiába minden, akkor bénultan és értetlen arckifejezéssel kell majd végignéznünk, ahogy az általunk öröknek és stabilnak gondolt világunk atomjaira hullik körülöttünk.

A mise után beszélgettem egy keveset egy ismerőssel, aki azt mondta, hogy neki már sok volt, ami ebben a prédikációban elhangzott, mert milyen dolog így kikelni a Nyugat ellen, amikor szinte mindenki – így ő és a férje is – onnan kapja a pénzét, onnan fizetik. Szépen fel volt öltözve, csinosan érkezett a misére, ahogy illik. Odáig azért nem ment, hogy felháborodása a finom sminkjén nyomot hagyjon.

Az idős pap nejlonszatyorral a kezében, viseltes télikabátban ment el mellettünk. A hívek lassan szétszéledtek, elvégre lassan itt az ebéd ideje. Senki sem köszönt el tőle.  

 

Összesen 206 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A krisztusi út a legrögösebb. A muszlim többségű, muzulmán berendezkedésű országokban élőktől gyakran a vértanúságot követeli. Felénk az elvarás jóval kevesebb, de szintén nem egyszerűen megléphető: az eltompult fogyasztói lét, a pénz, vagy épp üres élvezetek hajszolásának feladását, odafigyelést a másokra.

Válaszok:
Teknős | 2020. január 1. 12:23

Az, hogy viszonylag könnyű még a dolgunk egyedül Orbánnak köszönhetjük. Nyilván a saját férjem, gyerekem, velem szinte mindenben egyetértő jóakaróm min-mind a sátán szolgálatába tud állni bármelyik pillanatban. De az, hogy nem kell még egyenlőre választanunk a megélhetésünk és hitünk, életünk és hitünk között, az az ő érdeme. Meg a mögötte álló politikai szervezeté.
Ez már az armageddon, már vonulnak fel az apokalipszis lovasai és közeleg az idő, hogy tanulságot kell tennünk, hogy az Istent vagy a sátánt választjuk-e.
Választanunk kell. hiába nem tetszik nekem sem. A sátán persze, mint mindig, most is ámít: Aki figyelmeztet az bolond. Hülyeséget beszél, aki Istenre támaszkodik. Aki az Isten igéjét hirdeti. Mert te megérdemled, mert te önmagad vagy...

Néha kellemetlen dolgok hallatszanak a szószékről, mint Savonarolától is.

Hú, ez megdöbbentő, mármint az utolsó mondat.

Nálunk, nekünk olyan idős papunk volt, aki mindig erkölcsi prédikációt tartott. Jó volt, de nekem hiányzott a teológiai magyarázat. Időnként kellett volna.

Egy atya azt mondta, hogy mi keresztények hetente elmegyünk a szentmisére és ott ingyen virsli és sör helyett jó kis fejmosást kapunk, mégis újra és újra elmegyünk. És ez így is van.

Barsi Balázs ferences atya egyszer azt mondta, hogy az egyik éjféli szentmisén, amikor dugig volt a templom, - ilyenkor azok mennek, akik egyébként nem - letolta a jelenlévőket, hogy most itt vagytok, és tegnap hol voltatok és egész évben? Szóval jó kis fejmosást kaptak a jelen lévők.

Mindkét fajta prédikációra szükség van. A fiatal azért beszél úgy, mert tele van a szíve Istenszeretettel.

Imádkozol te eleget? Mert ez az az út, ami Istenhez vezető forma.

Még a Teremtéstörténetet sem ismeri ez a festőféleség.
A Paradicsomban meztelen volt az ember. Nem takargatta magát semmivel.

Te úgy tudod, hogy Jézus azt tanította, hogy mától nem kell betartani a tízparancsolatot?

Tudom, a szöveget, csakhogy ezek az alakok még itt vidáman társalognak egymással.

Hát azok nem is. De te a tízparancsolatról beszéltél.

Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Mt 5, 17-20

"hanem elengedéssel kapja meg."

Az elengedés Mukti

Remember Shakti - Mukti :-)

https://www.youtube.com/watch?..

https://www.shabdkosh.com/dict..

Jedi szuggesztióval mondom: :-)
- Engedd el jóga meditációdban azt, hogy Teknőci azt állította volna hogy Orbán a Biblia része!

- Urald azt az érzésedet, miszerint szerinted Teknős a Biblia részének tekinti Orbánt!

Hagyd el , vesd le, csitta bőőőlcs bahátom :-D

A hírneves videócskáról szólván:
(2012) Main softwares used: Maya, Vray, FumeFX, RealFlow

Megérne egy misét AuroraBorealis vagy Ráadáséve nickektől :-D
vagyis diskurálhatnának hogy micsoda az a Majá meg a Reál Flow! :-)

((Ott az egyik moszlim , bangla nyelvű kommemntelő ("islamic lectures")
a Mahdi imámot és Isá Prófétát (Jézust) látja a filmalkotásban?

কুফফারদের সকল ষড়যন্ত্র ধ্বংস হবে,মুসলমানদের বিজয় হবে। ইমাম মাহদী ও ইসা আঃ আমাদের নিকট দ্রুত আসবে ইনশাআল্লাহ

Mindamellett hogy a fenti írás illusztrációs képe egy nem hirtelenjében és nem XX.-XXI.sz-ban hanem egy régvolt utolsó mise után kiüresedett és mára befüvesííídett katedrális-rom, ha NEM az angliai Tintern lenne talán a Délvidéki Aracs lehetne:
Annak környéke mit ad Isten a moszlim Hódoltság alatt néptelenedett el.

Igen igen , a filmecskével kapcsolatban számomra is ez annak legvalószínűbb értelmezése.
( Csak hozzáfűztem hogy bangladeshi, pakisztáni etc. kőkomoly moszlim kommentelők is Jézussal (Szentkönyvükben: Isá Prófétával) szembeni illuminátus cselekmények világesemények ábrázolásaként látják ezt az általad linkelt , díjazott Kanadai animációs kisfilmet)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés