"Róma-szkeptikus" ókortörténész vezeti Nagy-Britanniát

2019. december 19.

Czopf Áron
Elsöprő választási győzelmével Boris Johnson átlépte a Rubicont. Ez a képzettársítás már nem is tűnik távolinak, ha tudjuk, az eredetileg ókortörténész brit miniszterelnök előszeretettel választ klasszikus előképeket politikájához. A brexitnek szerinte nagyon is sok köze van a Római Birodalomhoz.

Boris Johnson néha magas labdát ad kritikusainak, amikor ókori párhuzamokat idéz fel. Így születhettek például olyan cikkek, amelyek a római polgárháború káoszából születő diktatúrához vagy Caligula uralmához hasonlították politikusi működését.  Ő azonban jobban szereti az Athént felvirágoztató Periklészhez és a római aranykort elhozó Augustushoz hasonlítani magát. Amikor még nem politikusként, hanem szakértőként kérdezte a BBC, azt nyilatkozta, Augustus volt „körülbelül a legnagyobb politikus, akit a világ valaha látott”. Amikor a brexit ügyében ellene szavazó konzervatív képviselők kapcsán is Caesar fogadott fiához hasonlította magát, aki ellenfeleivel való leszámolása után hosszú békét hozott Rómának, már kisebb felzúdulást váltott ki. A népszerű történész, Tom Holland szerint különösen Plutarkhosz Periklész-életrajza és a Róma felemelkedését taglaló Livius inspirálja Johnsont. Olvasmánylistáját természetesen még hosszan lehet folytatni, de Thuküdidész mindenképpen említést érdemel. A brit politikus nem azért olvassa a görög történetírót, amiért James Mattis amerikai védelmi miniszter vagy Steve Bannon, Donald Trump egykori stratégája – őt nem a realizmusa fogja meg, hanem épp az az idealizmus, amely a peloponnészoszi háború elején csillan fel Periklész gyászbeszédében.

Saját bevallása szerint már tizenéves korában olvasta a szöveget, és nagy hatással voltak rá az athéni vezető szavai, amelyekkel a háború első halottai fölött az egekig magasztalja városa politikai erényeit. „Mi olyan államformában élünk, amely nem szomszédaink törvényeit veszi mintául, s inkább mi szolgálunk példaképül másoknak, mint hogy mi utánoznánk más népeket. A neve pedig, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia.” Ironikus, hogy – bár a szerződés végleges szövegében már nem szerepelt – az utóbbi mondat volt a mottója az európai alkotmányszerződés 2003-as tervezetének is. A konvent tagjaitól eltérően az euroszkeptikus Johnson nem az athéni demokráciát tartja az Európai Unió előképének, hanem a Római Birodalmat. Augustus iránti rajongása is pontosan itt adja át a helyét annak a gondolatnak, amely régóta foglalkoztatja: vajon mi vitte rá a barbár törzseket, hogy szembeszálljanak Rómával? Mitől voltak „Róma-szkeptikusok”?

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés