Halálosan megfenyegették, de nem fog meghajolni – Zuzana Falathovával beszélgettünk

2019. december 9. 13:44
„Ha bocsánatot kérnék, még fizetésemelést is kapnék, de a büszkeségem nem enged meghajolni, hazugságban pedig nem óhajtok élni” – szögezi le az életveszélyesen megfenyegetett Zuzana Falathová szlovák muzeológus, akit azután bocsátottak el a munkahelyéről, hogy egy magyar lapnak beszélt a szlovák történelemszemlélet hazugságairól. A fiatal nővel a pozsonyi vérengzésről, a szlovák-magyar megbékélés lehetőségéről és arról is beszélgettünk, hogy mit kezd magával, ha felébred az őt ért sokkból. A Mandiner megszólította a múzeum igazgatóját is.

Még a leghátborzongatóbb rémálmában sem gondolta Zuzana Falathová, a Pozsony Városi Múzeum legújabb kori történelemmel foglalkozó kurátora, hogy a Magyar Hírlapnak adott interjúja miatt bocsájtják el a munkahelyéről, ahogy érzése szerint most történik. Arra pedig főleg nem gondolt, hogy véleményét ország-világ előtt felfedve több száz gyűlölködő, a meggyilkolását kilátásba helyező e-mail árasztja el postafiókját – mondja a Mandinernek. Mint kifejti: az egy évvel ezelőtti interjút követően munkatársai, barátai, nagyon jó ismerősei körében gyanússá vált, apránként, óvatosan kezdték kizárni életükből. Voltak, akik egyik pillanatról a másikra szüntették meg vele a kapcsolatot. A tavaly decemberi interjúban a negyedrészt magyar muzeológus arról beszélt, a szlovák történelemszemlélet fokozatosan lelepleződő hazugságai és a nacionalizmus ábrándította ki Szlovákiából. Szerinte szinte száz százalékig a magyaroknál van az igazság, a szlovákok döntő része totális hazugságot interpretálnak a mai napig. A szlovák iskolában ő maga is arról tanult, hogy a magyarok ezer évig hogyan nyomták el a szlovákokat. Szerinte a közoktatással nagyon sok szlovák emberbe beleoltják a magyarokkal szembeni ellenszenvet.

Azt gondolják, szlovák nem mondhat olyanokat, mint én mondtam az interjúban, így csak magyar lehetek, magyar ügynök” – mondja a jelenleg felmondási idejét töltő huszonhét éves muzeológus lapunknak.

Legnagyobb fájdalma és megdöbbenése, hogy azzal szembesült, ha az ember elmondja a véleményét, derékba törhet a karrierje.

Az interjút megelőzően úgy érezte, szakmailag is komolyan veszik, kutatásokat bíztak rá. Mint mondja, ez már csak a múlt, minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni. Példaként említette, hogy egy másik szlovák múzeum nem válaszol a munkaügyben írt levelére. Tart attól is, hogy a negyvenoldalas munkája, amit jelenleg a szlovák államról készít a múzeumi közlönybe, nem fog megjelenni.

A huszonhét éves Zuzana Falathovát mindig nagyon érdekelte a történelem. Miután magyar párját megismerte, szembesült vele, hogy a szlovák iskolában tanultak helyenként köszönőviszonyban sincsenek az igazsággal, illetve rengeteg történelmi tényt egészen egyszerűen nem is tanítanak. Megdöbbenve vette tudomásul, hogy voltak kitelepítések, többek között ő maga is csak a hárommillió csehországi német kitelepítéséről tanult. Amikor ezekkel szembesült, teljes tanácstalanság lett úrrá rajta, majd, hogy el tudja dönteni, mi az igazság: a főiskolán kutatást készített a kitelepítésekkel kapcsolatosan. Mint meséli, ekkor megbizonyosodott arról, hogy a szlovákok nagy része valóban semmit sem tudott a dologról, a magyarok pedig féltek erről beszélni. 

Pozsony új élete is hazugsággal kezdődik a szlovák impériumváltás után – emeli ki. Mint mondja, a város elcsatolásakor kitört sztrájk a szlovákok számára is ismert tény, nem úgy a magyarok tüntetésén elkövetett vérengzés, amit következetesen hallgattak vagy ferdítettek el a cseh és szlovák lapok és később a történelemkönyvek is. A sajtóban úgy jelent meg a hír, hogy a tömeg rátámadt a rendőrökre, azok pedig elkezdtek lőni, miközben szemtanúk és minden kutatás szerint teljesen egyértelműen vérengzés történt megfélemlítési szándékkal a békésen tüntető pozsonyiakkal szemben.

Az sem ismert tény sok szlovák számára, hogy

a tragikus esemény másnapján egyméteres távolságból lőttek le egy tizennégy éves fiút

– teszi hozzá Falathová. 

A pozsonyi múzeum munkatársaként megdöbbenve vette tudomásul, hogy még azok is teljesen elhallgatják, vagy teljesen máshogy interpretálják a történelmet, akiknek éppen az lenne a feladata, hogy a széles közönséget megismertesse az igazsággal. Az utóbbi száz éveben a szlovákok hazugságokkal, nemzeti mítoszokkal teli tűzdelt történelmet írtak le saját maguk számára – szögezi le. Ebből merítenek a tudósok, tanárok is, akik így adják tovább a következő generációknak is. „Akik tudják, az igazságot, nem mondják, akik mondják, azok egészen máshogy, mint ahogy kellene” – foglalja össze. 

Arra a kérdésemre, hogy megjelent-e az interjú szlovák nyelven, azt válaszolja, az eredeti cikk nem, csak egy szándékosan kiforgatott változat. „Ahhoz, hogy most a szlovákok között közutálat tárgya legyek, nagymértékben hozzájárult Zolo Mikeš, aki az egyik legolvasottabb szlovák hírportálon, az Aktuality.sk oldalon kimondottan provokatív felhanggal, politikai kontextusba helyezve az egész mondanivalómat szándékosan félrefordítva írta meg a cikket, engem magyar sovinisztaként mutatva be” – hangsúlyozza. Az elferdített interjú megjelenésének másnapján a pozsonyi múzeum igazgatója szóban elbocsátotta a szlovák muzeológust. Botránytól félve ezt a szóbeli kirúgást csak egy évvel később foganatosította Falathová felettese. Ahogy az lenni szokott, és ami a munkáltató részéről a legkisebb vérveszteséggel jár, arra hivatkozva, hogy a szlovák muzeológus feleslegessé vált, hiszen megszűnt a pozíciója.

Ezzel az igazgató elismerte, hogy Felvidék legrégebbi múzeumában nincs szükség a legújabb kori történelemmel foglalkozó, munkáját jól végző múzeumi kurátorra

– hangsúlyozza a muzeológus. 

Zuzana Falathová szerint többnyire hiányos a szakmai felkészültség a múzeumban. Megdöbbentő a nyelvismeret hiánya is, mint mondja, a XVIII. század régmúlt történelmével foglalkozó kolléga nem tud magyarul és németül sem. A múzeum alkalmazottjai többnyire az angolt beszélik, amire ugye a múzeumi munka során nincs is szükségük. Mindössze két kolléga tud latinul, németül és magyarul is. Falathová szerint szomorú az, hogy a múzeumban nagyon kevés a fiatal.

Ha bocsánatot kérnék, még fizetésemelést is kapnék, pillanatnyilag azonban nehezen tudom elképzelni a további munkám az intézményben, a büszkeségem nem enged meghajolni, hazugságban pedig nem óhajtok élni” – szögezi le. Csalódott a munkatársaiban, a vezetőségben. A felvidéki szakmai körökben leírták, pillanatnyilag nem tudja mit kezd magával, ha letelik a felmondási ideje. Mikor arról faggatom, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy magyar intézményben helyezkedjen el, azt mondja, ha tökéletesíti a magyar nyelvtudását, és ha lesz fogadókészség magyar részről, természetesen nem zárkózik el ettől, de még nem tudott komolyabban elgondolkozni erről, még csak most eszmél ebből a sokkból, ami érte. Mindenesetre jogi lépéseket helyezett kilátásba. 

Ha a két fél leülne és őszintén tudna egymással beszélni, véget lehetne vetni a két nemzet közötti gyűlölködésnek – véli Zuzana Falathová. Szerinte ehhez azonban arra volna szükség, hogy a szlovákok szembenézzenek azzal, hogy amit a történelmükről állítanak, az nagyrészt hazugság.

 Az egész mítoszt le kellene rombolni, mert ha ki lenne mondva az igazság,

új alapokra lehetne építeni a szlovák-magyar-együttműködést. 

A szlovák muzeológus szerint nem lehet letagadni az elmúlt száz év hazugságait, mindenki, akinek titulusa van, vagy volt, onnantól kezdve mehet a nagy semmibe. A Benes-dekrétumok kapcsán pedig az a probléma, hogy a „fél államot" magánkézbe kellene adni, nem a szlovákok, hanem magyarok és németek kapnák meg ezeket a területeket. Kicsi az esély a gyűlölködés felszámolására, de hátha kis lépésben elindul valami – teszi hozzá. Közeleg a trianoni döntés százéves évfordulója, nagy lehetőség lenne a két nemzet számára, hogy valamiféle kiegyezés meginduljon. Zuzana Falathova szerint ehhez azonban ki kellene nyitni a szíveket, őszintén nyújtani a jobbját egymás felé a két nemzetnek. A magyar részről nincs probléma, ott csak az igazat kellene kimondani, szlovák részről viszont nagyon sok mindent felül kellene vizsgálni.

Nincs szükség legújabb kori történelemmel foglalkozó munkatársra?

Kérdéseinkkel természetesen megkerestük a pozsonyi múzeum igazgatóját is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban nincs-e szükség Pozsony múzeumában legújabb kori történelemmel foglalkozó múzeumi kurátorra, hiszen erre hivatkozva szüntették meg Zuzana Falathová munkaviszonyát. Peter Hyross magyar nyelven feltett kérdéseinkre első körben szlovákul válaszolt. Arra hivatkozva, hogy sajnos a magyar nyelvi tudása nem teszi lehetővé, hogy értelmezze a kérdéseket, kérte, küldjük el szlovákul is. Megtettük, meg is kaptuk a múzeum hivatalos állásfoglalását, melyben az igazgató kifejti, az intézmény mindig is elfogadta és a jövőben is el fogja fogadni a nézetek sokszínűségét, ezért a múzeum határozottan visszautasítja Zuzana Falathová állításait az elbocsátása okairól és a múzeumi dolgozók vele szemben tanúsított viselkedéséről. Mint írja,

intézményi átalakítás miatt szűnt meg a legújabb kori kurátor munkaköri pozíció,

emiatt kellett megszüntetni Zuzana Falathová munkaviszonyát. 

A múzeum vezetője egyértelműen visszautasítja, hogy diszkriminálták és kiközösítették volna Falathovát, szerinte az interjú megjelenését követően továbbra is korrekt volt a viszony, Falathová részt vett a múzeum életében, lehetőséget kapott például – a jelenleg kiadás alatt álló – múzeum évkönyvébe a Bratislava-ba való publikálásra is. Mint írja, sajnálják és elítélik a negatív, sőt agresszív reakciókat, melyekkel Falathová nézetei közlését követően találkozott. Ezek a reakciók egyáltalán nem tükrözik Pozsony város múzeumának nézeteit, meglátásait, véleményét.

***

Képek: Földházi Árpád

Összesen 205 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

OberEnnsinnen 2019. december 6. 21:06 47
Hát Zuzana, maradj meg jó lelkedben, mindvégig, ezt kívánjuk, sokan.
De ha ezt elolvasod, láthatod, Magyarországnak is megvannak a gennyedékei, az afterallok.
Igaz, ők kevesebben, mint nálatok a szlovakallok

Tökös csaj, nagy lájkot neki!

"cca 4,5 millió, aki határozottan állítja, hogy ő szlovák és csak az."
És ezt büntetőjogi felelősséggel, aláírva, név, dátum, hely.

Meggyőztél, akkor legyél... taknyadék.

Szóval az urak érdeke az volt, hogy vesztes csatában elhulljon színük-javuk. Remek teória.

Gyere haza, Zuzanka, ha rajtunk múlik, jobb lesz neked itt!

Szép kicsi agya van kuznyecovnak. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés