„A legnagyobbak mellett a helye” – Kallós Zoltán néprajzkutató emlékezete

„Fordulj, kedves lovam, napszentület felé” – kezdődik a bujdosódal, amely lényegében himnusszá vált. Akárhányszor eljött a nyári válaszúti néptánctábor péntek esti gálája, a végén az összes muzsikus ennek a dalnak kezdett neki – mire mindenki fölállt a kultúrház termében. Hátborzongató volt, ahogy zengett Kallós Zoltán kedvence. Akik először próbálkoztak a néptánccal, azoknak beavatásszerű élményt jelentett.

2018-ban távozott közülünk Kallós Zoltán, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja. A Wikipédia húsz kitüntetést sorol fel a neve mellett. 1926-ban született, és átélt minden erdélyi nehézséget abból, ami a huszadik században ezután következett. Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön tanult, tanítóként kezdett dolgozni, s elvégezte a Gheorghe Dima Zeneakadémiát Kolozsváron. 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt. Ezután újra tanított, majd 1959-től 1968-ig a faiparban dolgozott Gyimesen. Már 1943-tól írt különféle lapokba.

A hatóságok eközben rendszeresen vegzálták.

1970-ben aztán beérett a gyümölcs: megjelent a Balladák könyve, amely – ma már ilyesmi elképzelhetetlen – bestseller lett. A 259 balladát tartalmazó munkát többször is kiadták, egyszer lemezmelléklettel.