Gyerekeket használnak gyilkosságokra a svéd migránsbandák
A svéd bűnbandák tudatosan használják ki a gyermekeket, mert eddig 15 év alatt nem lehetett őket börtönbüntetéssel sújtani. Szakértőt kérdeztünk.

Csendőrök, végrehajtók, imádkozó hívek és egy több mint kilencszáz éves rend jövője: Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei főapát szerint a jelenlegi jogvita a történelmi egyházüldözések módszereit idézi.

Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei főapát a Magyar Nemzetnek adott interjúja szerint a rendház körüli konfliktus már nem egyszerű ingatlanvita, hanem az egyházi autonómia, a premontrei rend jogfolytonossága és több mint kilencszáz éves váradhegyfoki jelenléte forog kockán. A főapát úgy látja, a kilakoltatási eljárás formailag ellene irányul,
valójában azonban az „elidegeníthetetlen kultuszvagyon megszerzése” a cél.
Különösen súlyosnak tartja, hogy egy ma is élő szerzetesi közösségből múzeumot akarnának csinálni: „Nem azért, mert megszűntünk, hanem azért, hogy megszűnjünk.”

A főapát a jelenlegi helyzetet történelmi egyházüldözési mintázatokhoz hasonlítja.
Szerinte a módszer nem új: „a jogi látszat mögé rejtett erőszak” eszközeivel próbálják kiszorítani őket abból, amit a rend megszakítás nélkül használ, és amelynek székhelyét a Szentszék is rögzítette. Példaként Nagy Szent Atanázt és Becket Szent Tamást említi, akik szintén törvényesnek látszó eljárások mögött tapasztalták meg a hatalom nyomását. A főapát szerint az üzenet ugyanaz: „aki nem hajlik meg a hatalomnak, azt el kell távolítani”, de ő világossá teszi: „én nem fogok elmenni”.
Nagyvárad számára a premontrei rend ellehetetlenítése szerinte nem pusztán egy intézmény elvesztését jelentené, hanem a város történelmi önazonosságának sérülését.
A rend 1130 óta van jelen a térségben, hiteleshelyi, lelkipásztori és oktatási szerepet töltött be, és ma is élő közösségként működik.
Fejes Rudolf Anzelm úgy fogalmaz: ha ez a jelenlét megszűnik, „a város nem egy intézményt veszít el, hanem önmaga egy rétegét”. Hangsúlyozza, hogy a premontreieket a történelem során többször kiszorították, de mindig visszatértek: „mi kétszer haltunk ki és kétszer éledtünk újra.”
A pünkösdi üzenet középpontjában a Szentlélek bátorságot adó ereje áll.
A főapát szerint Erdélyben, ahol magyarok, románok és különböző felekezetek élnek együtt, nem az a feladat, hogy bárki feladja saját identitását, hanem hogy képes legyen meghallani a másikat.
„A Szentlélek titka: nem egységesít, hanem átviszi az üzenetet a különbségeken keresztül” – mondja. A rendház ügyében is ezt a lelki erőt látja működni, különösen akkor, amikor a hívek a csendőrök jelenlétében sem futottak el, hanem nyolc órán át imádkozva maradtak mellette.

A főapát arról is beszél, hogy imádkozik azokért, akik az eljárást kezdeményezték vagy támogatják. Elismeri, hogy ez nem könnyű, de keresztény kötelességnek tartja: „Nem könnyen, és nem minden nap egyforma erővel, de igen.”
A premontrei létet Nagyváradon nem személyes küldetésként, hanem egy kilencszáz éves láncolat részeként értelmezi. Mint mondja, nem tudja, utána mennyi idő adatott még a rendnek, de hiszi, hogy „ami Istentől van, az nem múlik el”.
Az interjú végén Fejes Rudolf Anzelm a magyar közösséghez fordul, és arra kéri őket, hogy pünkösdkor a Szentlélektől kérjenek „tiszta látást” és bátorságot az igazság melletti kiálláshoz.
Szerinte nem az a legnagyobb veszély, hogy elvesznek egy épületet,
hanem az, hogy az emberek lassan hozzászoknak a jogtalansághoz.
Ahogy fogalmaz: „A legnagyobb veszély az, hogy az ember hozzászokik ahhoz, hogy ami törvénytelen, az lassan természetessé válik, ami igazságtalan, az fokozatosan elfogadhatóvá lesz.” A közönyt ezért nagyobb veszélynek tartja, mint a nyílt erőszakot.
Ezt is ajánljuk a témában
A svéd bűnbandák tudatosan használják ki a gyermekeket, mert eddig 15 év alatt nem lehetett őket börtönbüntetéssel sújtani. Szakértőt kérdeztünk.

Nyitókép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet