Bővítési biztosság: magyar győzelem

A szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos lehet majd Trócsányi László – jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke. Ugyan a jelölt tényleges megszavazásig

de a dolgok jelen állása szerint a magyar érdek úgy hasított keresztül Brüsszelen, mint kés a vajon. Mintha a lassan évtizedes konfliktusok és csatározások meg sem történtek volna a Bizottság és Budapest között.

Ne feledjük, 27 ország lobbizik és játszmázik egymással a szétaprózott bizottsági portfóliókért, amelyek között ugyan vannak némileg erősebbek és valamelyest gyengébbek is; de minden kézzel foghatóbb – vagyis értelmezhető befolyással és/vagy pénztömegek feletti rendelkezési joggal rendelkező – portfólió megszerzése igazi győzelem bármely ország számára. Ismert az is: sokszor egy kis ország kaphatja meg a legkomolyabb portfóliókat, a nagyok közötti kompromisszum eredményeként.

Ebben az elképesztően bonyolult játszmában az, hogy pont a magyar biztos kaphatja majd a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosi posztot, az igazi győzelem Budapest számára.

Az unortodox orbáni külpolitikának ugyanis egyik legvilágosabb, legközérthetőbb és legtámogathatóbb törekvése pont az, hogy az EU utolsó előszobájában, a Nyugat-Balkánon képviselje a magyar érdekeket és nyújtsa ki a magyar gazdaság és politikum csápjait e nálunk kevésbé fejlett országokban.

Ez az egyetlen közeli térség, ahol a nyugati és keleti nagyhatalmak szorításában hazánk némi saját mozgástérhez juthat, és okos partneri viszonyokkal kiegészítve minden fél számára gyümölcsöző együttműködéseket teremthet, az ipartól a bankvilágon át a mezőgazdaságig és számos más területig.

Budapest régóta és kitartóan képviseli azt az álláspontot, hogy a Nyugat-Balkán országainak is az európai közösségben a helye. Ez nem „csak” nemzeti önérdekünk – bár ezt az önérdeket büszkén lehet vállalni –, de ez az európai közösség érdeke is. Hiszen a Balkán kis országaiért olyan hatalmak állnak sorba, mint Oroszország, Törökország – vagy éppen Szaúd-Arábia. És nem utolsó sorban a bővítés a nyugat-balkáni országokban élő emberek érdeke is, akik pontosan azt szeretnék, mint minden más kelet-közép-európai ember: kiszámítható gyarapodásban és jól biztosított szabadságban élni egy elviselhető közösséget alkotó európai kontinensen.

Minél hamarabb sikerül felvenni a Nyugat-Balkán – megfelelő felkészültségű – országait az Európai Unióba, annál inkább el lehet kerülni, hogy a Kelet újra rátegye a mancsát a kontinens régi lőporos hordójára. Minél hamarabb az EU tagjaivá válnak, annál könnyebben tud a remélhetőleg tovább erősödő magyar gazdaság nyitni e piacok és új befektetési lehetőségeik felé.

És minél inkább Budapesten – vagy épp egy brüsszeli magyar biztoson keresztül – vezet az út az EU felé, az annál jobb lesz nekünk, magyaroknak is.

Szerbia remélhetőleg tartós színeváltozása mutatja, hogy

ami könnyíteni tudja a magyar kisebbségek helyzetét is.

Ukrajnáról nem is beszélve: ugyan keleti szomszédunk EU-csatlakozása inkább még csak sci-fi írók fantáziáját mozgathatja meg, de az, hogy most évekig egy magyar biztos is ott sürgölődik majd Ukrajna nyugati integrációs törekvései mellett, újabb ütőkártyát jelenthet majd Budapestnek a Kijevvel szembeni magyar érdekképviseletben.

Ismert az az euromese – és a papírra könnyen leírható szöveg –, hogy a biztosok csakis az Európai Bizottság érdekeit képviselik. A valóság ugyanakkor sokkal bonyolultabb ennél. A tény az: egy magyar uniós bővítési biztos jól jön az EU bővítéséért dolgozó Budapestnek és a hosszú távú magyar nemzeti érdeknek.

Talán még most is gőzölög a kávé a Karmelita Kolostor máris soka(ka)t látott teraszán.