Miért gondolkodnak így a keletnémetek?

2019. augusztus 21. 22:46
Az NDK negyven évének hatásait nem beszélték még ki alaposan, de ettől még relevánsak maradnak és továbböröklődnek a következő generációra.

„Milyen hatásai voltak az NDK kivéreztetésének, ami abból következett, hogy elmenekült a jól képzett középosztály? Milyen érzés lehetett elbúcsúztatni a Nyugatra tartó barátokat és rokonokat a vasútállomáson azzal a tudattal, hogy sosem, vagy legfeljebb nyugdíjaskorunkban látjuk őket viszont?

Mit csinál [ez a rendszer] az emberekkel, akiknek folyton résen kell lenniük és csak kevesekben bízhatnak? Amikor megtudják, milyen könnyen jelentik fel őket az iskolában, az egyetemen, az üzemekben vagy éppen a szomszédságban és a saját családjukban? Az SED-rezsim üldözései és túszejtései mindenkibe belemartak és bizalmatlanságot ébresztettek az emberekben egymás iránt. Ez az ellenség- és rémképeknek, a mindennapi élet szűkösségének, a szolidaritás elvesztésének, társadalmi csoportok izolációjának és a bizalom és együttműködés hátráltatásának melegágya. Az elhatárolódás a fejekben kezdődik és csak nehezen tűnik el.

Az NDK negyven évének hatásait (mindezt egy másik német diktatúra évtizedeit követően) néhány szakember munkájának ellenére nem beszélték még ki alaposan a keletnémetek és az ügy iránt nem érdeklődő nyugatnémetek, de ettől még relevánsak maradnak és továbböröklődnek a következő generációra. Aki meg akarja érteni országunk keleti felének belső állapotát, nem találkozik ezekkel az elbeszélésekkel. Amire most szükségünk van, az az NDK és a rendszerváltás multiperspektivikus megfigyelése. Az NDK mindennapjairól kell beszélnünk, az alkalmazkodásról és tagadásról, felelősségről és kudarcról, ellentmondásról és ellenállásról. Másként azokat választják meg ma is, akik egyszerű megoldásokat kínálnak. Ki kell jönnünk ebből a zsákutcából.

Nincs ideális állam, ezért folyamatosan kell a meglévő tökéletesítésén dolgoznunk és több igazságosságot követelnünk. Erre adottak a lehetőségek, de fárasztóbbak, mint az utcán kiabálni. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy visszahozzuk a megkeseredetteket és megnyerjük őket a demokráciánknak. Első lépésként komolyan vehetnénk a csalódásaikat, amelyeket a leszakadt régiók, egyenlőtlen fizetések és életkörülmények, alacsony nyugdíjak, az idegenektől és a külföldiek által elkövetett erőszaktól való félelmeik okoztak. Ha tanulhatunk valamit a békés forradalomtól és 1989 őszétől, az az önfelszabadítás a kelletlenség alól, és saját magunk feljogosítása a tárgyalásra.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 34 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ennyi. Én is ismerek nagymamát, aki Budán tengeti életét sok év Svédország után. A lányának besegített autót venni és támogatja az unokáit. Magyarországon érdekesebb, sok szempontból jobb is az élet, mint az unalmas Svédországban.

Nagyon jó a cikk.
Rámutat arra, hogy a nyugatnémetek arroganciája is hibás volt azért, hogy a volt DDR lakossága 30 év elteltével sincs egyenrangú helyzetben a nyugati területekhez képest.

Berlinben, a Spree partján, a Múzeum-sziget szomszédságában áll az egykori keletnémetek mindennapjait bemutató NDK Múzeum.
Stefan Wolle, az intézmény tudományos vezetője szerint:
"egy öntudatos, gazdag és fejlett társadalom találkozott egy összeomló rendszerrel. A mentőcsónakban ülők nem várhatják el, hogy rögtön a luxuskabinokban kapjanak helyet. Örülhetnek, hogy felvették őket."

Válaszok:
Karvaly | 2019. augusztus 22. 11:23

Isteni vezércikkeket írtál volna a Rákosi-korszakban :)

Volt egy jó interjú itt a Mandineren, már nem emlékszem kivel, talán Anisits-csel. Az egyik részben nagyjából arról volt szó, hogy a keleti részbe öntött milliárdok ellenére harminc év sem volt elég a felzárkózáshoz, aminek a legfőbb oka az, hogy a nagy cégek a nyugati részben maradtak, onnan szívják el a tehetséges embereket, a keleti részbe esetleg elviszik a termelést, de a döntéshozatal és a tervezés megmarad a nyugati oldalon, és ez konzerválja a különbségeket.
Magyarországon is sokáig ez ment, ezért volt sokkal gyorsabb a felzárkózás a Horthy korszakban.

Válaszok:
Agricola | 2019. augusztus 22. 19:58

Nagyon jól látod!

Németország és az NDK öröksége - Egységár
szerző
B. Simon Krisztián
publikálva2010/40. (10. 07.) Magyar Narancs

Érdekes megállapítások:
Az egyesítésnek olyan hatása volt Kelet-Németországra, mint a gazdasági válságnak.

A magas munkanélküliség miatt húsz év alatt 2,7 millióan költöztek el Kelet-Németországból, miközben a nyugatiak jelentős része még látogatóban sem járt a határnyitás óta Keleten.

Ma már csak kis gyárak vannak, ezért az átlagembernek sokkal kevesebb esélye van munkát találni, mint nyugaton.

http://www.faz.net/aktuell/.... Sept. 2017 írja"
"Nincs (Kelet-Németországban) egyetlen DAX-konszern sem "(olyan nagyvállalkozás központja, mely a német tőzsdeindexben szerepel),

Válaszok:
Csomorkany | 2019. augusztus 23. 7:22

Mondjuk ebben benne van az is, hogy a németeknek kisebbrendűségi érzésük van a saját országukkal, mint turistacélponttal kapcsolatban.

Gyönyörű az az ország, sokfelé bejártam, a keleti részen is voltam, de ezzel kapcsolatos országpropaganda sehol nincs.

Az is tény, hogy a keletiek szignifikánsan bunkóbbak, mint a nyugatiak. Drezda körnéykén biciklis turistaként betértünk egy fagyizóba, fogyasztottunk (!), és megkértük a fagyizóst, hogy ugyan töltsön mát a kulacsunkba egy kis vizet. A bunkója elküldött minket a nyilvános wc-be, hogy ott van csap.

Nyugaton sehol nem probléma egyszerűen megállni egy ház mellett, és vizet kérni a bennszülöttől.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés