Sok kiváló ügyvédje van az Apornak, az eljárás faramuciságáról sokan sokféle szemszögből értekeztek. Veres püspök atya kritikusainak e tárgyban szinte mindenben igazuk van: Kiss Zoltán igazgató urat vagy nem, vagy legalábbis nem így kellett volna elmozdítani a helyéről, úgy meg pláne nem, hogy a Káptalandombon nagy eséllyel nem az ő személyében, hanem egy azon jócskán túlmutató tulajdoni vagy még inkább engedelmességi kérdésben láttak kivetnivalót.
Most, hogy ezt megállapítottuk, és ebben a tárgyban igazat is adtunk az egyik oldalnak, közelítsük meg a kérdést onnan, ahonnan viszonylag ritkán szokás:
kedves olvasók – voltak önök már Magyarországon püspökök?
Ha nem, röviden vázolnám a sarzsihoz tartozó munkaköri leírást: a megyéspüspök feladata megszervezni a nagyjából hetven éve változatlan számú római katolikus hívő ellátását alig feleannyi pappal, mint hetven éve.
A püspök atya az az ember, akinek oda kell mennie az ötvenhét éves plébánosához, és a szemébe kell mondania: „főtisztelendő Lajos öcsém, te mostantól a sajópentelei Szent Sebestyén-plébánia kormányzója vagy Vásároskisfalud, Köröspéterd, Dunarepkény, Somkodnagyágyú, Röjtökcsehi és Káptalanújszék oldallagos ellátása mellett, azaz hét misét mondasz majd vasárnaponként, beledöglesz a beteglátogatásba és a gyóntatásba, és esélyed nem lesz valaha leülni elolvasni kétszáz oldal szépirodalmat, vagy tíz percet foglalkozni a saját lelki egészségeddel, mert az egyház bizony Sajópentele kistérség utolsó katolikus nénijéért is lelki felelősséggel tartozik”.