Borbély agyondicsérte a feledékeny Dibuszt, aki a Mandinertől kapott választ a kérdésére

A legnagyobb helyzet a hosszabbítás első felében adódott előttünk, amit Dibusz bravúrral védett. Ezért ő a Ferencváros kapusa, mert ilyenekre képes. Ilyen a futball. Nekünk nincs olyan széles keretünk, mint a Fradinak, de ezzel dolgozunk. Büszke vagyok a srácokra, maximálisan helytálltak. Mindkét mérkőzés – a vasárnapi és a szerdai is – jó reklám volt a magyar futballnak.”

A mi bal oldalunkról volt egy beadás, de őszintén szólva, nem is tudtam, ki érkezett rá. Ezek szerint a Vitu volt az, aki kapásból rá tudta húzni a labdát. Szerencse, hogy sikerült jobb kézzel kiütnöm a lövést, aztán a Schöninek (Schön Szabolcs – a szerk.) egy kicsit keményebb volt a feje, mint kellett volna, és onnan fölé pattant a játékszer. Nagyon veszélyes szituáció volt, de nekünk is voltak hasonlóan nagy ziccereink, amelyekből betalálhattunk volna, de a mérkőzés egészét nézve igazságos a döntetlen. 

Mindig eszébe jut ilyenkor az embernek, hogy valaki középre fogja rúgni, de Zseljkótól nem számítottam rá, mert amikor még nálunk játszott, mindig jobbra rúgta. Engem átvert, alábökött, de kicsit magasabbra szállt a labda, mint ahogy szerette volna, a felső lécről végül kifelé pattant. Vitálisénál pedig minden valószínűség szerint jobbra kellett volna vetődnöm, a statisztika ezt indokolta, de most mégis máshogy döntöttem, örülök, hogy bejött. Számoltunk vele, hogy büntetők lesznek. Volt, akinél tudtuk, merre tart majd a lövés, de például Krpicsnek idén még nem volt tizenegyese, szóval amikor jött a következő rúgó, figyeltem a kapusedzőket, akik a kezükkel jelezték, hogy hova várható a kísérlet. Gyakoroltuk a tizenegyeseket a keddi edzésen, de a hatékonyságunkkal akkor is akadt probléma. Örültem volna, ha ezúttal pontosabban rúgunk, de ez van, két kihagyott tizenegyes is belefért, így is továbbjutottunk”