Mi maradt Európából a holt ideákon túl?

2019. július 8. 16:24

Trombitás Kristóf
Mandiner
Ebben az eszmeileg halott Európában annak örvendjünk, aminek lehet; és az elmúlt napok történései jelentősen jobbak, mint ahogy arra egy hónappal ezelőtt gondolhattunk.

Kétségkívül igaz, hogy Ursula von der Leyen nem lesz ideális vezetője a Bizottságnak. Dacára annak, hogy ez jobb szcenárió Timmermans jelölésénél, kár lenne csak a helyzet pozitív oldalait megvilágítani.

Ahogy azt előttem is megírták sokan, von der Leyen támogatja a melegházasságot, hisz a nemzeti szinten egységes Európában és Magyarországot is bírálta a migráció ügyében hozott intézkedései miatt. Gyurcsány Ferenchez hasonlóan maga is házába fogadott rövid időre egy menekültet, csodálatosan emberbarát hölgy tehát.

Ő egy Merkel-light,

magyarán szólva megveszekedett baloldali. És teljesen mindegy ilyen szempontból, hogy melyik pártban politizál; a nyugat-európai elit kizárólag szélsőbaloldali elveket vall. Ez a látszatkeresztényi máz és egyebek olyan hamisságok csupán, mint a cukormázzal leöntött kutyaszar. Az avatatlanok előtt elfeledi a valóságot, de csak egy centit kell a mélyére hatolni és ott a salak.

Nem szükséges jeremiádába fogni, de a Kali-juga olyan, eddig nem tapasztalt valóságába lépett a világ az elmúlt évtizedekben, amit el sem tudtunk volna képzelni. A biológiai törvényszerűségekre fityet hányva szerepjátékozunk a genderelmélet újabb és újabb vadhajtásait figyelve, miközben próbálják velünk elhitetni, hogy zavart, együttérzésre és megértésre szoruló embertársainknak tisztelet és pozitív diszkrimináció kell, nem segítség. Ocsmány politikai vonulatok egyetlen célja, hogy gyerekkoruk óta összezavart férfiakon és nőkön élősködve pár szavazattal többet mondhassanak magukénak.

És eközben a tárgyak féktelen kultuszát is megéljük. Sokan nagy ívben tesznek a családra, de az a telefon, kocsi vagy motor, csak az legyen megfelelően ellátva.

Lehetnek itt problémák számolatlanul, de ha karcolás keletkezik a kocsin vagy az okostelefonon, akkor zokogva hullunk alá. Az isten szerelmére, ezek tárgyak! Azért vannak, hogy a-ból b-be elvigyenek vagy kommunikálni tudjunk a segítségükkel. A világ elég jelentős részén az autók lökhárítójával teszik arrébb parkolásnál a másik kocsit, mert irreleváns a karcolás.

A túlzott habzsolás és fogyasztás világától távol továbbra is milliók élhetnek a szomjhalál szélén,

de két milliméterrel legyen vékonyabb az iPhone, és a notch tűnjön el a képernyőről, mert annak a képernyőnek szakadatlanul kell széltől szélig tartani.

Gondolkozzunk már el egy pillanatig azon, hogy a progresszió feltétlen hajszolása során a világ pénze ment el hasonló ostobaságokra, miközben a migrációt okozó problémák némelyikét bőven meg lehetett volna ezekből az összegekből oldani. Sebaj, ez nem áll érdekünkben. Mi kiöntjük a feleslegessé vált tej hektoliterjeit, mert ezt kívánják meg a szabályok. A dekadencia és a butaság eddig ostromolatlan csúcsai ezek.

A valódi problémák nem érdekesek. Nekünk demokráciát kell vinni olyan környékekre, amelyek érthető módon nem kérnek ebből az intézményből, mert jól látják, hogy nyugaton milyen helyrehozhatatlan károkat okozott. A bomlasztás ugyanis nem olyan folyamat, amit éppen csak addig folytathatunk, ameddig azt szeretnénk. A régi világ bizonyos részeire nem tartottunk igényt, de

ahol a tagadás felüti fejét, ott többet rend soha nem lesz.

És aztán csak nézünk, hogy azokban az országokban, ahol kérés és igény nélkül a nyugat elvitte a „szabadságot”, most romhalmazok állnak és rablóbandák uralkodnak, a migráció pedig minden eddiginél fenyegetőbb kérdés lett. Ilyenkor pedig olyan kérdések is felmerülhetnek, hogy mindez kiknek áll érdekében? Mert ezekkel a folyamatokkal egy valami egészen biztos, mégpedig Európa visszafordíthatatlan gyengülése. No, de Európának már amúgy is lőttek.

Ursula von der Leyen tehát a tankönyvszerű Merkel-light, de minden negatívuma ellenére ez a legfőbb pozitívuma is, és éppen ezért a mi szempontunkból az sem lett volna rossz, ha végül egy huszárvágással Merkel lett volna az európai (látszat)főnök.

Dacára a politikai kommunikációnak, Merkellel mindig jól tudott együttműködni a V4, és Orbán Viktornak is olyan szövetségest jelentett, akinek a hiányát csak akkor fogjuk észrevenni, ha egy kiegyezésre kevésbé fogékonyabb kancellárja lesz Németországnak.

Merkelnek ugyanis mindene az olyan alkuk megkötése, amiben egy kicsit mindenki nyertesnek érezheti magát,

az elmúlt évtizede nem is szólt másról, csak összegyűjtötte az – általa – jónak ítélt gondolatokat a paletta minden oldaláról, aztán hadd szóljon.

És ki tudja, jó eséllyel talán ugyanezt az attitűdöt lehet várni Ursula von der Leyentől. Ez pedig feltétlenül több, mint amit Timmermanstól, de még Webertől is várni tudnánk. Ez valóban siker, a V4-ek sikere is, és miután a politika az arányok helyes megtalálásának művészete is, bőven kijár a megelégedettség érzése.

Ez a dolgok egyik fele, ami a mindennapokat és az aktuálpolitikát illeti. A másik pedig az a nevetségesen sanyarú helyzet, ami a jobboldaliság reputációjának alakulását jelenti Európában.

Metternich óta, aki a valódi jobboldali gondolat talán utolsó, egyértelműen kiemelkedő művelője volt az államügyekben – és ennek is köszönhetően egy alapvetően 100 évig működőképes rendet teremtett Európában –, minden európai vezető egyre satnyább és egyre nagyobb károkat okoz. Hivatkozhatunk itt a nagy, konzervatív államférfiakra, Adenauertől Kohlig, de teljesen nyilvánvaló, hogy már ők is messze álltak a valódi jobboldaliságtól. És hol vannak a fent említett urakhoz képest napjaink nyugat-európai, úgymond jobboldali vezetői?

Szélsőbalosok osztogatják egymásnak a pozíciókat, attól függően, hogy éppen melyik zászlóval elrejtett balos nyert magának több szavazót.

Európa meghalt, ami a magasztosabb ideákat illeti, ezért mi se keressünk a kontinensen ilyesmit.

Annak örvendjünk, aminek lehet; és az elmúlt napok történései jelentősen jobbak, mint ahogy arra egy hónappal ezelőtt gondolhattunk. Ebben pedig jelentősen szerepet játszott a magyar kormány munkája is.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Európa meghalt, ami a magasztosabb ideákat illeti..."

Kristóf, a helyzet ennél rosszabb: az egész világ halott. Belezuhant
az ájfón szakadékába és az alján halálra zúzta magát.

Segítsünk, de ha nem akarják, hogyan?

Azért maradt sok minden. Például a gyarmatosító örökség:
Hiszen a portugálok 1415-ben kezdték (EU),
a spanyolok 1492-ben (EU),
az oroszok 1580-ban,
a hollandok 1602-ben (EU),
a franciák 1605-ben (EU),
az angolok (britek) 1607-ben (EU),
a dánok 1620-ban (EU),
a svédek 1638-ban (EU),
a németek szintén 1638-ban (EU),
az osztrákok 1719-ben (EU),
a belgák 1885-ben (EU),
az olaszok szintén 1885-ben (EU),
végül a norvégok 1927-ben.

Maradt a nagyarányú öldöklések öröksége is.
Az európai jogállamiság és szellemiség hagyományaira való tekintettel vessünk egy pillantást a Világtörténelem 100 legnagyobb tömegmészárlásos atrocitása felelőseinek listavezetőire, nemzeti hovatartozás alapján:

Franciák 18 multicídum (EU)
Kínaiak 17 multicídum
Britek 16 multicídum (EU)
Oroszok 12 multicídum
Amerikaiak 11 multicídum
Németek 11 multicídum (EU)
Rómaiak 9 multicídum (EU)
Spanyolok 7 multicídum (EU)
Törökök 7 multicídum
Osztrákok 7 multicídum (EU)
Lengyelek 7 multicídum (EU)

Forrás: Matthew White: The Great Big Book of Horrible Things, the Definitive Chronicle of History’s 100 Worst Atrocities (A szörnyű dolgok hatalmas nagy könyve, a történelem száz legnagyobb atrocitásának mértékadó krónikája), W. W. Norton and Co., 2012, 553.old.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés