A bizalmatlanság higanypárájáról – Kádár után VI.

2019. július 6. 11:50
A gyanú. A bizalmatlanság. A kilátástalanság. A szűk levegőjűség. A higanypára. Nyomokban sajnos még tartalmazzuk. Egyszer majd kiürül.

A Mandiner szerzőinek cikksorozata Kádár János halálának 30. évfordulóján

***

„Lenin bácsi jó ember volt, mert elvette a gazdagoktól a kabátjukat és odaadta a szegényeknek” – valamikor a nyolcvanas évek vége felé mondta nekem ezt az óvónéni, miközben a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban nézelődtünk, amikor valamelyikünk óvatlanul rákérdezett Leninre. Óvodásként nem találtam túl meggyőzőnek a kiállítást, a kitömött csirkéket és más finomságokat. Lenin bácsi nem érdekelt. 

Augusztus 20-a volt. Még nem tudtam, mit ünneplünk, Szent István kizárva, maradt az államalapítás vagy az új kenyér ünnepe. A katonai parádét néztük a várból. Pici voltam és nyűgös. Este kimentünk a tűzijátékra, valakik a kocsik tetején randalíroztak. 

A suliban elsős koromban megkérdezték a szüleimet, hogy leszek-e úttörő. „A gyerek nem úttörő lesz, hanem cserkész” – válaszolták a szüleim. Mindenből jobb az eredeti. Később egyébként nem lettem cserkész, csak majdnem. 

Aztán 1990-ben izgatottan nézte mindenki a tévét, nyáron a Balatonon, azon kívül otthon. Szüleimmel szavazni indultunk. Én megkérdeztem, hogy ilyen eddig miért nem volt.

Nekünk Kádár nem volt reálpolitikus. Sem jótevő. Elviselendő, szemét kommunista volt, aki keresztbe tett a családnak. Persze azóta

értem, miért kedvelték sokan. De ez nem hat meg. 

Nekem a Kádár-rendszer az egykori szürke Budapest, ami hála az égnek eltűnőben van. A Csernobil-sorozatban is felbukkanó belsőépítészet. A dohos, levegőtlen, diszkrét dohányszagot árasztó műbőrfotelek, lambériák és a sajátosan nyomasztó szocreál belsőterek. Mint a Keleti-posta. Egykor a Kongresszusi Központ. 

Az, hogy minden lepukkant, semmi sem tiszta, minden törött, s hogy ez a dolgok természetes állapota, csilivili, természetes tisztaság, defekt-nélküli környezet csak az elérhetetlenül jól élőknek meg a Nyugatnak jár. A belső-Nyolcker. Az óvoda, ahol az udvaron bármikor belenyúlhatsz egy ott száradó, meglapulva orrfacsaró bűzt árasztó kutyaszarba.

A Kádár-rendszer a fehér ruhás, klattyogó papucsos hárpia, aki nő létére olyan rekedtre cigizte a torkát, hogy a Cannibal Corpse zenészei is elmenekülnének előle. Aki, ha bemész a boltba, követ, hogy lássa, nem lopsz-e. A vevő ugyanis ellenség, nem barát. Meg a közmondásos hivatali packázások. És az ügyeskedések.

Ez a gyanú. Ez a bizalmatlanság. Ez a kilátástalanság. Ez a szűk levegőjűség.

Ha valahol megcsap ez a poros-dohos, nehéz szag, nehéz hangulat, amiből kicsi is elég, mint a nehézfémekből, mint a higanypárából, kimenekülök. Ez a Kádár-rendszer, amiben életem első hét évét éltem.

Nyomokban sajnos még tartalmazzuk. Egyszer majd kiürül. Sajnos nem tudjuk, mennyi a felezési ideje.

Összesen 63 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hála a Jó Istennek, elmúlt.

Nagyon jó írás.

A higany 194Hg izotópja felezési ideje egyébként 444 év.

Tudjuk, hogy nehezedre esik a gyászmunka, de mi, még ha bele-beleborzongva is, de ünnepeljük, hogy elmúlt.
És élvezzük, hogy lassan, bár túl lassan, elmúlik az elvtársok zombiuralma is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés