A gyanú. A bizalmatlanság. A kilátástalanság. A szűk levegőjűség. A higanypára. Nyomokban sajnos még tartalmazzuk. Egyszer majd kiürül.
A Mandiner szerzőinekcikksorozataKádár János halálának 30. évfordulóján
***
„Lenin bácsi jó ember volt, mert elvette a gazdagoktól a kabátjukat és odaadta a szegényeknek” – valamikor a nyolcvanas évek vége felé mondta nekem ezt az óvónéni, miközben a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban nézelődtünk, amikor valamelyikünk óvatlanul rákérdezett Leninre. Óvodásként nem találtam túl meggyőzőnek a kiállítást, a kitömött csirkéket és más finomságokat. Lenin bácsi nem érdekelt.
Augusztus 20-a volt. Még nem tudtam, mit ünneplünk, Szent István kizárva, maradt az államalapítás vagy az új kenyér ünnepe. A katonai parádét néztük a várból. Pici voltam és nyűgös. Este kimentünk a tűzijátékra, valakik a kocsik tetején randalíroztak.
A suliban elsős koromban megkérdezték a szüleimet, hogy leszek-e úttörő. „A gyerek nem úttörő lesz, hanem cserkész” – válaszolták a szüleim. Mindenből jobb az eredeti. Később egyébként nem lettem cserkész, csak majdnem.
Aztán 1990-ben izgatottan nézte mindenki a tévét, nyáron a Balatonon, azon kívül otthon. Szüleimmel szavazni indultunk. Én megkérdeztem, hogy ilyen eddig miért nem volt.
Nekünk Kádár nem volt reálpolitikus. Sem jótevő. Elviselendő, szemét kommunista volt, aki keresztbe tett a családnak. Persze azóta
Nekem a Kádár-rendszer az egykori szürke Budapest, ami hála az égnek eltűnőben van. A Csernobil-sorozatban is felbukkanó belsőépítészet. A dohos, levegőtlen, diszkrét dohányszagot árasztó műbőrfotelek, lambériák és a sajátosan nyomasztó szocreál belsőterek. Mint a Keleti-posta. Egykor a Kongresszusi Központ.
Az, hogy minden lepukkant, semmi sem tiszta, minden törött, s hogy ez a dolgok természetes állapota, csilivili, természetes tisztaság, defekt-nélküli környezetcsak az elérhetetlenül jól élőknek meg a Nyugatnak jár. A belső-Nyolcker. Az óvoda, ahol az udvaron bármikor belenyúlhatsz egy ott száradó, meglapulva orrfacsaró bűzt árasztó kutyaszarba.
A Kádár-rendszer a fehér ruhás, klattyogó papucsos hárpia, aki nő létére olyan rekedtre cigizte a torkát, hogy a Cannibal Corpse zenészei is elmenekülnének előle. Aki, ha bemész a boltba, követ, hogy lássa, nem lopsz-e. A vevő ugyanis ellenség, nem barát. Meg a közmondásos hivatali packázások. És az ügyeskedések.
Ha valahol megcsap ez a poros-dohos, nehéz szag, nehéz hangulat, amiből kicsi is elég, mint a nehézfémekből, mint a higanypárából,kimenekülök.Ez a Kádár-rendszer, amiben életem első hét évét éltem.
Nyomokban sajnos még tartalmazzuk. Egyszer majd kiürül. Sajnos nem tudjuk, mennyi a felezési ideje.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Mint lapunk is megírta, a szlovák parlament kormánytöbbsége büntethetővé tette „a második világháború utáni viszonyok rendezésének” megkérdőjelezését.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
