1944-1945

Tettestárs volt a magyar lakosság a holokausztban?

2019. április 29. 9:12
A magyar közigazgatás napjainkig legnagyobb szabású feladata volt a holokauszt levezénylése, a folyamatot pedig a bürokrácia túlbuzgósága és a lakosság egy részének zsákmányéhsége kísérte – többek között erről beszéltek az előadók – köztük Ungváry Krisztián – a Magyar Zsidó Történeti Intézet vitáján.

A Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete immár rendszeres történészi pódiumbeszélgetésének adott teret La Vida Duna rendezvényház. A beszélgetés témái a 75 éve történt gettósítások és deportálások, illetve a magyar közigazgatás ebben játszott szerepe voltak. A diskurzust Gecsényi Lajos történész, az intézet igazgatója moderálta, beszélgetőtársai Ungváry Krisztián, az 1956-os Intézet munkatársa, Kovács Tamás, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely igazgatója, illetve Szécsényi András, a Magyar Zsidó Történeti Intézet munkatársa voltak.

Gecsényi első kérdésére, miszerint mi változott az országban a német megszállást követően, Ungváry felelt először. Mint elmondta, az 1944. március 19-e után történtek Edmund Veesenmayer német birodalmi megbízott szerint is egy „evolúciós megoldás” részét képezték, melyben „a magyarokra támaszkodva, magyar erőkkel, német oldalról csak tanácsadóként fellépve, formálisan kell irányítani az eseményeket”. „Bármi is változott, ez a változás nem azért történt, mert Berlinből korábban kiképzett magyar kádereket hoztak volna” – vélte a történész, azaz szerinte teljesen más volt a helyzet, mint 1945-ben.

Ungváry szerint ugyan sok főispán lemondott, de alsóbb szinten „pont a fordítottja, nem történt semmiféle változás”. Ennek oka, hogy „formálisan Németország Magyarország szövetségese maradt, nem támadta meg Magyarországot, hanem konszenzusos módon szállta meg az országot”. A történész felidézett egy fotót, melyen

magyar lakosok a karjukat lendítve köszöntötték a német csapatokat a Duna-parton.

A történész arra is utalt, hogy ugyan voltak letartóztatások, ám ha megnézzük, hogy „a magyar országgyűlés tagjai közül hányat tartóztattak le és hogyan reagáltak azok, akiket nem tartóztattak le, akkor azt tudjuk mondani, hogy nagyon kevés olyan esetet ismerünk, amikor tiltakoztak volna”. Ungváry szerint „az országgyűlési képviselők túlnyomó többsége semmiféle ingerenciát nem érzett, hogy szolidáris legyen a letartóztatott társával, hanem pont ellenkezőleg, a kibontakozás esélyeit látta.”

Szécsényi András arról beszélt, hogy a Sztójay Döme által vezetett új kormány teljesen más politikát képviselt a zsidókérdésben, mint elődje. 1944 márciusától 85 zsidóellenes tárgyú rendeletet adtak ki, melyek messzemenőleg érintették a zsidók vagyoni és jogi helyzetét. Ez „óriási félelmet keltett a zsidóság között". A történész szerint „a közigazgatás részéről tulajdonképpen nem volt ekkora változás”, a közigazgatás ugyanis a korábbi évek politikai antiszemitizmusának hatására

„buzgón teljesítette a sokszor még ki sem adott rendeleteket”.

Itt utalt a csendőrségre, a rendőrségre és az alispánokra.

Kovács Tamás úgy vélte a német megszállással kapcsolatban, hogy „tulajdonképpen ez nem megszállás volt, hanem bevonulás, a németek bevonultak. Nem volt fegyveres ellenállás. Általában azt lehet mondani, hogy mindenki szíve mélyén elfogadta, hogy most ez a helyzet. Erre nagyon jó példa az, hogy hiába tartóztatták le Bajcsy-Zsilinszky Endrét, nem tört ki a többi képviselő között valamiféle komoly tiltakozás, az alsóbb szintű közigazgatásban nem történt komoly változás”. Kovács emlékeztetett rá, hogy már 1938 óta folyamatosan voltak zsidóellenes intézkedések, amikre márciustól fogva a lehető legszigorúbban kellett emlékeztetni az embereket.

Fotó: Magyar Zsidó Történeti Intézet FB

A kérdésre, miszerint mennyire is zajlott zökkenésmentesen a zsidóság kirekesztése, gettósítása és deportálása, Ungváry úgy felelt, hogy

a holokauszt lebonyolítása különösebb zavart nem okozott.

Ennek okaként a már korábban is létező antiszemitizmust idézte a történész: szerinte a magyar közigazgatás vármegyei tisztviselői már 1942-től támogattak egy olyan kezdeményezést, mely a magyar zsidók teljes vagyoni kifosztását támogatta. Ugyan a történész tisztázta, hogy véleménye szerint a magyar lakosság többsége nem volt antiszemita, csak a keresztény középosztály, ám „a megszállás szó félrevezető, mert valamiféle oktrojálást jelent, itt semmiféle oktrojálás nem volt, hanem szabad folyást engedett a német fél a magyar akaratnak”, a magyar holokauszt már előre „meg volt tervezve magyar fejekben”.

Erre példaként idézte Ungváry, hogy a németek kevesebb, és munkára képesebb zsidókat akartak kapni Magyarországtól, viszont a magyar kormány visszatartotta az életerős férfiakat munkaszolgálaton, és inkább nőket, öregeket, gyerekeket küldtek, ezzel „eldugítva” a német megsemmisítő apparátust. „Az úgynevezett függetlenségét elvesztett ország képes volt arra, hogy saját belső értékrendjét valósítsa meg a német megszállókkal szemben” – foglalta össze a kutató.

A felvetésre, miszerint mennyire is motiválta a holokausztban való magyar részességet a zsidóság anyagi javainak megkaparintása, Szécsényi azzal felelt, hogy fel kell vetni az a problémát, hogy

„a közigazgás túlbuzgóságán túlmenően a helyi lakosság is valamilyen szinten tettestárs volt”

a holokausztban. Kovács úgy vélte, hogy „a magyar társadalom jelentékeny része igenis egy lehetőséget látott a saját maga személyes egzisztenciájának kiteljesítéséhez”. Ungváry szerint „még melegek voltak a dunyhák”, melyeket a zsidóságtól vettek el például Kassán, és egy zárt körű árverésen eladásra bocsátottak.

A közigazgatás részvételének kérdésére Szécsényi elmondta, hogy sok helyütt már a rendeletek nyilvánossá válása előtt gettósítani akartak, például Kárpátalján, ahol az SS és a csendőrség együtt akart gettósítani, ám végül a magyar honvédség megakadályozta őket ebben. Kovács beszélt arról, hogy a korszakban „hihetetlen szabálykövetés volt, elég ha arra gondolunk, hogy maguk a zsidók is minden egyes szabályt betartottak abból az elvből kiindulva, hogy ha betartom ezt meg ezt a rendeletet, akkor úgysem lehet rosszabb”. Kovács szerint ez utóbbi tragikus tévedés volt. A történész szerint „mindent, de tényleg mindent felülírt tehát az a fajta, logikusnak tűnő érv, hogy „parancsra teljesítettem”, „ez mindent visz”. 

Ungváry azt fejtegette, hogy

egészen napjainkig egyetlen akkora közigazgatási munkát sem végzett el a magyar közigazgatás, mint a holokausztot,

összesen 800 ezer ember életét vagy életvezetését számolták fel. „Hihetetlenül rövid idő alatt elképesztő mennyiségű ügyet bonyolítottak le”, ebbe ráadásul bevonták a tanárokat, a postásokat, a leventéket is, „de maguk a zsidók lettek a legjobban bevonva”, hiszen listázniuk kellett saját közösségeiket és javaikat. A történész a mentési kísérletekre is kitért, kifejtve, hogy „a mentési akciókra, amelyekből több száz volt, sokkal több feljelentés, besúgás és rosszindulat vetül. Tehát bár nagyon fontos ezeknek az embereknek az emléke, mivel mutatja, hogy még egy ennyire rossz helyzetben is volt, aki ember tudott maradni”, „de semmiképp se tévesszék meg az utókort arról, hogy a magyar zsidóságnak viszonylag csekély esélye volt túlélni”. Egy elbújt zsidó valószínűleg „elég hamar lebukott, mert valaki feladta”.

Zárszavában Gecsényi a legfontosabbnak azt értezte, hogy szembesüljünk a holokauszt történetével, és legyünk tudatában annak, hogy mi történt. „Voltak, nagyon csekély számban, akik emberek maradtak, de sajnos a többség megtagadta saját kultúráját, megtagadta önmagát, megtagadta emberségét”.

Összesen 178 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha akarom vemhes, ha nem akarom, nem vemhes...

A magyar zsidóság minden esetre éveket és életet nyert a negyvenes évek elején.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. április 29. 14:07

Ezt Soros György édesapja rég eldöntötte:
"Amikor a zsidók rendszerszerű üldözése elkezdődött, azt nem a németek, nem a magyar kiszolgálóik hajtották végre, hanem - a legmeglepőbben - maguk a zsidók."
(Tivadar Soros: Masquerade, Arcade Publishing, 2001, 16, old.)
Az apa emlékirataiból.

"A történész felidézett egy fotót, melyen magyar lakosok a karjukat lendítve köszöntötték a német csapatokat a Duna-parton."

Ez nem igazol semmit. Annyian biztos nem lengették a karjukat az utak mentén sehol máshol, mint amikor a nácik Ausztriába vonultak be. Hollandiában is voltak kollaboránsok, a franciáknál is, szinte mindenhol. Ukránokat ne is említsem.

Ok és okozat kérdése:
„A forradalom szörnyűségei 1917 és 1921 között több területen még borzalmasabbak voltak, mint a háborúé; a szocialista forradalom és a zsidók közötti kapcsolat látványosabbá vált, mint bármikor előtte, és az antiszemita lehetőség nagyobb. Az a felfogás, hogy a forradalom túlnyomórészt a zsidóké és a zsidók különösen kegyetlenek voltak, terjedt … olyan agyakban is, mint Woodrow Wilson (amerikai elnök) és Winston Churchill (brit miniszterelnök).”

Forrás: Albert S. Lindemann: Esau's Tears, Modern Anti-Semitism and the Rise of the Jews (Ézsaiás könnyei, a modern antiszemitizmus és a zsidók felemelkedése), Cambridge University Press, 1997, 424.old.

"magyar lakosok a karjukat lendítve köszöntötték a német csapatokat a Duna-parton"

Ugyanez elmondható arról is amikor a szovjetek bevonultak. Ez azonban az ország igen kicsi része volt. Így kivételnek tekinthető.

Történelem hamisítók gyülekezete, akik rágják a nemzet szövetét. Rosszabbak, mint a megszálló csapatok.

Ugyan kérem!
Nemcsak Adolf irtott a demokraták is ezt tették.
Csak a nácik faji alapon, a "demokraták" meg ideológiai alapon.
Mindegyik egyformán elítélendő. Erről feledkeznek el ezek az igen tudálékos történészek.
Bizony! Bizony! A diktatúrának nincs színe.

Közöld Churchillel, hogy nem zsidókról írt, amikor zsidókról írt:
Winston Churchill vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
„(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.”

"...német oldalról csak tanácsadóként fellépve..."

Nahát, én meg eddig úgy tudtam, hogy a zsidókat a magyar határokon kívül ölték meg. Vagy Horhy stikában Auschwitzot is Magyarorszgához csatolta a történész urak tudomása szerint?

Az európai zsidóság megritkítását New Yorkból idézték elő, tudatosan, előre kitervelten, bármennyire hihetetlenül hangzik ez első hallásra.
Céljuk:
1. A zsidó állam létrehozásához a mobilizálandó fiatal, egészséges zsidó lakosság kimozdítása, kimentése Európából.
2. Stratégiai célként a hosszú távú Wall Street-uralom fenntartása, a sértett pozíciójából, akinek az igazsága így, Holokauszt-múlttal, megkérdőjelezhetetlen. Egyszerűen náluk az igazság.
Ezt törvénybe iktatták a világ ún. fejlett országaiban, ami példátlan a világtörténelemben.

"A magyar zsidóság minden esetre éveket és életet nyert a negyvenes évek elején."
Magyarország pedig - Horthy úriembersége okán - ezért nem mert szakítani Hitlerrel, időben, mert az az itteni zsidóság végét jelentette volna.
Lásd: Lengyelország, ahol ma 10 ezer zsidó él, miközben számuk akkor a magyarországinak a többszöröse volt.
És mivel nem szakítottunk Hitlerrel, - zsidó polgáraink védelmében - megkaptuk Trianont, másodjára.
Amit most az Ungváry-félék jogosnak tartva, keveslenek, mondván, a zsidóságot a magyar emberek küldték halálba.

TISZTÁBBAN LÁTÁS VÉGETT:
"A szociáldemokrata és kommunista pártokban, valamint a szakszervezetekben a zsidóknak erős befolyása volt, ugyanakkor az I. világháború utolsó éveiben ezek a szervezetek indították el a sztrájkmozgalmakat, bojkottálták a hadtáp működését. A világháború befejezését követően aktivizálódtak ezek a szervezetek, és döntő szerepet vállaltak a magyar (őszirózsás forradalom) forrongásokban, rendszerváltásokban. Magyarországon, már az őszirózsás forradalomban (1918. október 24.-31.) nagy szerepet játszottak zsidó személyiségek, és szerepük 1919-ben Kun Béla hatalomra kerülésével (1919. március 21.) még inkább növekedett. A magyar Tanácsköztársaságot vezető Forradalmi Kormányzótanács tagjai zömében zsidók voltak (Kun Béla, Pogány József, Szamuely Tibor, Landler Jenő, Lukács György, Rákosi Mátyás, Böhm Vilmos, stb.) ezért nem véletlen, hogy a trianoni tragédia a zsidókkal asszociálódott. (Lásd még: Lenin-fiúk)
Az I. világháború alatt a zsidóság jelentős része nem viselt hadat (például azok, akik menekültként érkeztek az ország belső, védettebb területeire a hadszínterekről, például Galíciából), ezzel szemben egy meghatározó rétege, amely hagyományosan kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkozott, nem sínylette meg a háború pusztításait, sőt vagyona hatalmas mértékben gyarapodott. "
A MAGYARSÁG MÉG ERRE IS A 6%-OS EGYETEMI LIMITTEL VÁLASZOLT: ENNYI ZSIDÓ FIATAL TANULHATOTT FELSŐOKTATÁSBAN.
Mikor elüldözött magyar családok élték az életüket marhavagonokban százezer számra...

"ugyanis a holokauszt Istennek felajánlott áldozatot jelent és nem munkát."
Nem mindegy?
"1789-ben a történelem - a realitás - megszűnt, ami azóta van: politika." (Kosáry Domokos)

"elérte, hogy az addigra már tökéletesen asszimilálódott, beolvadt zsidóság mintegy varázsütésre újra zsidó legyen "
Ma erre szolgál a Holokausztipar (Finkelstein)...
Krausz Tamás: "A könyvnek ugyanis az az alaptézise vagy általános szemlélete, hogy a tőke világrendszerében értelmetlen a bűnök minőségi elkülönítése, mert az elmúlt két évszázad bizonyos szempontból semmi egyéb, mint népirtások története, ami kétségtelenül tények tömegével igazolható."
A náci-németeknek volt egy jelmondatuk a vasútra: A kerekeknek gördülniük kell.
Nektek is van: A Holokauszt-iparnak folytatódnia kell.

Egyetértek. A mai holokausztozás, bele a nagyvilágba, rafinált zsarolás: Istenkáromlás.
Ez alól kibújnak azzal, hogy nincs meghatározva pontosan, miről beszélnek, azaz, nem lehet beazonosítani, mivel is sértik az Istent.
Talmud-gondol.
Különben: egy hatalmas rejtett háború folyik a kereszténység ellen, - a FED létrehozása, 1913 óta - amelynek a Holokauszt-narratíva az egyik központi eleme.
Alapeleme.

Ha van gyűlöletbeszéd, Ungváry ebben verhetetlen.
Egy-egy esetet általánosítva, azt jellemző magatartásként előadni, az maga a gyűlöletbeszéd.

Az 1948-as népszámlálási adatok szerint a zsidóság létszáma a háború előttivel megegyezett, ill. valamivel magasabb volt.
Hol a 6 millió hiány?

Az is szép a rendezvényben, hogy a moderátor a Magyar Országos Levéltár volt vezetője, Gecsényi Lajos volt, aki levéltárosi körökben közismert arról, hogy a kommunizmus idején maga is besúgó volt.

Nem örülök, ha mások - általuk tisztességesnek gondolt, hitt - meggyőződésébe beleszólok, de parancsolj:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vita%3AAntiszemitizmus

Őszintén szólva akkora az ordító ellentmondás az adatok és a 6 milliós szám között, hogy ettől okosabbnak gondoltam az agyalókat...

Láttad a Jób lázadása c. filmet? Szerinted a főszereplő nem tudta, hogy mi vár rájuk? De tudta! Elő is készült rá.
Ha úgy tudta volna mindegyik, hogy dolgozni viszik, ehhez miért kellett volna előbb gettóba zárni őket?
Úgy viszik dolgozni, hogy elveszik a lakásukat?
Miért menekültek hozzánk a környező országokból a zsidók?

Nem a munkától kellett elbújtatni őket.
Az igaz, hogy teljes volt a fejetlenség, mert különböző hírek keltek szárnyra.
Az is, hogy munkába viszik őket, - aha az öreg néniket, bácsikat?!
Ha fegyveresek vezetnek végig az utcán feltartott kezű embereket, és úgy kísérik őket a Duna partra, vagy a vagonokhoz, mit tehettek volna? Mindenki félt! Háború volt!

Talán onnan, hogy voltak akik elmesélték nekünk. Szülők, nagyszülők, dédszülők. A szemtanúk!
Ahogy Jézusnál is, amit nem hiszel.

Jé, reagáltál és válaszoltál? Múltkor írtam neked Könyves Kálmánnál a boszorkányokról, annyit sem mondtál, hogy bikkmakk, vagy, hogy köszi.
A jelzőidet pedig tartogasd másnak.

Nem volt kérdés. Megállapítottam, hogy egysíkúan gondolkodol.

Lemaradt a végéről a Karolina.

Rosszul látod, Károly bácsi.

A gyűlöletet a baloldal intézményesítette a politikában:
„A szocialista haza iránti szeretet felbonthatatlanul kapcsolódik hazánk ellenségeinek kiengesztelhetetlen gyűlöletéhez, az imperialisták és reakciósok gyűlöletéhez az egész világon. A szocializmus és leninizmus ideológiájának elválaszthatatlan tulajdonsága a szocializmus szülőfőldje ellenségei iránt érzett gyűlölet.”
Forrás: Komszomolszkája Pravda, 1947. január 28, Leninizmus – a dolgozók kommunista művelése, 3. rész.

A "Horthy fasizmus" által befogadott idegen menekültek története Braham szerint:

Forrás: Randolph L. Braham: A magyar holocaust, első kötet, Gondolat, 1988, 88-89.old.

“A legelső (zsidó) menekültek (Magyarországra) Németországból érkeztek, nem sokkal azután, hogy a nürnbergi törvényeket 1935-ben elfogadták. Őket követték már jóval nagyobb számban osztrák zsidók az 1938-as Anschlusst követően, amely a Harmadik Birodalmat Magyarország tőszomszédjává tette. Egy évvel később a Németországhoz csatolt Cseh-Morva Protektorátusból menekültek a zsidók, majd Csehszlovákia feldarabolását követően a függetlennek nyilvánított szlovák bábállamból.

Ezek a német, osztrák és protektorátusbeli menekültek viszonylag jómódú emberek voltak, és vagy rokonaik éltek Magyarországon, vagy üzleti kapcsolatok fűzték őket Magyarországhoz. Így azután nemigen igényeltek anyagi támogatást a magyarországi zsidó szervezetektől.”

„Kisszámú lengyel zsidó menekült még a második világháború kitörése előtt Magyarországra. Főként Galíciából jöttek, hogy egyrészt jobb gazdasági körülmények közé kerüljenek, mint aminők közepette odahaza éltek, másrészt megelégelték a lengyelországi egyre elviselhetetlenebb antiszemita légkört. Nagyobb tömegben akkor érkeztek, amikor 1939 szeptemberében a nácik (és a szovjetek) szétzúzták Lengyelországot. Elsősorban náciellenes beállítottságú értelmiségiek érkeztek, azután a szétvert lengyel hadsereg Magyarországra menekülő katonái között is voltak zsidók. Körülbelül 140-150,000 lengyel katona keresett menedéket Magyarországon az összeomlás után, soraikban 5-15,000-en lehettek zsidók. ...

Édes tevém! Shlomó irónizál. Méghozzá kitűnően. Ő is, meg Kohntalan is.

Jó! Csak ne a biciklipumpának annak az izéjével, amivel a Sörgyári capriccioban fenekelte el Franci a feleségét.

Nem, mert fenekelésről volt szó, és ragaszkodom hozzá, - ha már beígértet.

Láttam a filmet.
Juj egyiket sem. Képes lennél megtenni?

Az a bicikli izé is csíp, hát még...
Nem akarom, hogy elvérezz, inkább leteszek róla.

Magyarországon az irataikban volt, hogy ki zsidó, így vitték el őket. Más országokban a szomszédok bejelentése alapján.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés