Momentumok

Újra lesújtott az ellenzék halálos karmája: az összefogás

2019. április 7. 14:01

2014 óta ugyanazt a dinamikát tapasztalhatjuk: felzúg az összefogás mantrája, és aki nem kíván benne részt venni, az áruló, az kormánybérenc vagy legjobb esetben is dilettáns szabotőr. Az erkölcsi érelmeszesedés most épp a Momentumot érte el, és ez még csak a választási tragikomédia nyitánya.

Ahogy arra az utóbbi hónapokban számtalan példát láttunk, az ellenzék sikerének nem a Fidesz, nem is a kormány beépített ügynökei állnak útjában, hanem az ellenzék saját maga. Emlékezetes, tavaly év végén a túlóratörvény ellen indult demonstrációkon hogy vált önmaga paródiájává a Jobbikkal kiegészült baloldal, majd jött a felejthetetlen helyesírás-gate. Most azonban sokkal komolyabb kihívás jelent megoldhatatlannak tűnő dilemmát: összefogni, nem összefogni vagy csak részben együttműködni a választási kampányban.

Úgy tűnik, jó válasz nincs, ez egy ördögi kör. 2014 óta ugyanazt a dinamikát tapasztalhatjuk: felzúg az összefogás mantrája, és aki nem kíván benne részt venni,

az áruló, az kormánybérenc vagy legjobb esetben is dilettáns szabotőr.

A különbség abban áll, hogy míg öt éve a baloldal pártjai közti együttműködés vált létkérdéssé, most a Jobbik, illetve a Momentum is belekerült a képletbe, és persze az LMP is rég feladta a semlegességi politikáját.

A Momentum, amely ars poeticája szerint a jövő formációjaként meg kívánja haladni 20. század pártjait, most deklarálta, hogy beáll a baloldali népfrontba. Ez azt jelenti, hogy a jövő politikustitánjai,

a kormányt, rendszert, galaxist váltani vágyó ifjak most Gyurcsánnyal és a szocialistákkal osztják le a képviselői helyeket;

Budapesten legalábbis biztosan. A mutatvány nem csupán azért meglepő, mert az LMP-nek is tíz év kellett ahhoz, hogy a deklarált tömbön kívüliségét lassan erodálja, hanem azért is, mert ez a lépés még a Momentum tagságának is hideg zuhanyt jelentett. Ahogy az Azonnali is beszámolt róla, a küldöttgyűlés tagjai, a párttagok csalódott levélben emlékeztették az elnökséget arra, hogy ez a különalku semmiféle konszenzuson nem alapuló, önkényes döntés. 

Természetesen láttunk már olyat, hogy egy demokratikus döntéshozatalt és átláthatóságot zászlajára tűző párt a legdurvábban hágja át saját szabályait – gondoljunk csak vissza az SZDSZ elcsalt elnökválasztására Kóka és Fodor közt. Úgy tűnik, a Momentum is fontosabbnak tartja az egyéni ambíciókat az elveknél.

Az eleszdéeszesedés, vagyis a morális érelmeszesedés pedig láttuk már, hová vezethet.

A helyzetet nehezíti, hogy Puzsér Róbert, aki mögött kikristályosodott az LMP-Jobbik szövetség, folyamatosan ekézi a szocialistákat, és a Momentumról is leszedte párszor a keresztvizet. Karácsony Gergelyt mondjuk nem is kell annyit bírálni, az impotens zuglói várospolitika, illetve a több mint szerencsétlen médiaszereplések épp eléggé kikezdték amúgy sem túl szilárd renoméját.

Puzséron viszont nem segít sem a Jobbik értékválsága, tökéletes kiüresedése, sem az LMP karaktervesztése és kétségbeesett útkeresése. Továbbá az sem növeli esélyeit, hogy az ígéretes spoilernek tűnő Sétáló Budapest-koncepcióról kiderült, hogy komolyan vehetetlen, Patyomkin-fal csupán egy valós városvezetési vízió helyett. Az összképet színesíti, hogy az egyébként mérhetetlen Liberálisok pedig lapunknak kijelentették, hogy a Jobbikkal nem, nem, soha.

Úgy látszik, nem akar oszlani a baloldali átok: sem együtt, sem külön nem jó, azonban újra bebizonyosodott, hogy

néhány kecsegtető pozícióért bármiféle artistamutatvány lehetséges.

Mindezek tükrében pedig továbbra is nehéz elképzelni, hogy a Fidesszel szemben bármiféle komolyan vehető erő állhatna szemben a helyhatósági választásokon.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/146322

Ajánljuk még a témában