„Ne egy kormányzati helytartó legyen Budapest első embere” – mondja Sermer Ádám a Mandinernek. A Liberálisok főpolgármester-jelöljtét saját programjáról, az előválasztásról és Puzsérról, valamint a Jobbikkal való együttműködésről kérdeztük – szerinte egy demokratikus ellenzéki szavazó nem tud alternatívaként tekinteni a Jobbikra.
Párttársa, Bősz Anett korábban elmondta nekünk, hogy Tarlós Istvánnal milyen fenntartásai vannak, azonban Puzsér Róbertről kevés szó esett. Ön tudja támogatni a Sétáló Budapest koncepcióját?
A jelenlegi helyzetben badarság lenne arról beszélni, hogy kit tudunk támogatni. Most ott tartunk, hogy az előválasztás folytatódik, hamarosan jön a nyári forduló, utána tisztábban láthatunk. Amennyiben egy transzparens előválasztást tudunk összellenzékileg megszervezni, abban én is részt veszek. Ez azt is jelenti, hogy elfogadom bármelyik jelölt elsőbbségét, ha a legtöbb szavazatot kapja. Ebben az esetben kampányolni fogok mellette. Ugyanígy elvárom, ha én jövök ki győztesként a megmérettetésből, akkor ellenfeleim mellettem kampányoljanak.
Az előválasztás mennyire lehet releváns fokmérője a támogatottságnak? Pár ezer embert vonzott, nettó kudarcnak is nevezhető. Mennyiben jobb ez, mint egy közvélemény-kutatás?
Értem a pesszimizmusát, azonban én ennél derűlátóbb vagyok. A pártok megmérésére reagálva:
így nem lehetne objektív eredményt várni. Emlékezzünk, amikor Botka László nekifutott a miniszterelnökségnek, az előző félév minden elemzését összegyűjtötte, ebből próbált a támogatottságára következtetni. Ennél sokkal demokratikusabb megoldásnak gondolom az előválasztási folyamatot. Lehet, hogy most kevesen voltak, de néhány ezren mégis eljöttek, és kifejezték, hogy aktívan bele akarnak szólni a politikába. Programom egyik kiemelt célja is hozzászoktatni az embereket, hogy vegyenek részt a közösségi döntések meghozatalában. Biztos vagyok benne, hogy ha közösen dolgozzuk ki az előfeltételeit, a nyári előválasztási forduló már sokkal több embert fog megmozgatni.
Visszatérve a Sétáló Budapestre...
A Sétáló Budapest-programról nehéz addig bármit mondani, amíg nem látjuk az összes elemét. Amit eddig nyilvánosságra hozott belőle Puzsér Róbert, annak jó része megtalálható az én Polgári Budapest programomban is. Ha a Puzsér programjáról beszélünk, akkor ezt egy nagyobb koncepció részelemének tudom tekinteni,
a Sétáló Budapest összválasztási programnak nagyon-nagyon kevés.
Hangsúlyozom, az autómentes belváros, a környezettudatos Budapest elképzelése része az én programomnak is, de mi ennél átfogóbb tervekkel rendelkezünk.
Az ön Budapest-programjának mik a legfontosabb eltérései a Tarlós-féle városvezetésétől? Van, amit megtartana?
Az, hogy mi egy víziót vázolunk fel, egyúttal azt is jelenti, hogy a legtöbb elemmel nem értünk egyet. Nyilvánvalóan van, amivel igen. Azonban az minősíthetetlen és elfogadhatatlan, ahogy Tarlós a polgárokat, az ellenzéket és az egész várost kezeli. Célunk, hogy
hanem aki tényleg a fővárosi polgárokat képviseli, aki egy közülük. Programom három fő pillérre épül: az első a város közigazgatási átszervezése, ez a Nagy Budapest-koncepció. A belváros egységesítése a kerületek bevonásával, a külső kerületek bővítése az agglomeráció irányába. Második pillére a „közvetlen Budapest”, a polgárok minél szélesebb körű bevonása a városirányításba, akár a kisebb költségvetési tételekről való internetes népszavazások révén. Harmadik pillér a „modern Budapest”, a digitalizációs lehetőségek (például az e-jegyrendszer) beépítése a város mindennapi életébe.
Bősz Anett épp a múlt hónapban jelentette ki: „Nem hagyjuk, hogy az ellenzéki egységet, ami létrejött a kormányváltás érdekében, bármiféle próbálkozás megbontsa”; Sneider Tamás botrányát pedig belső pártügynek tartja. Ön eközben deklarálta, hogy a Jobbikkal nem fognak a választási együttműködésről még egyeztetni sem, és hosszan sorolja a párt bűnlajstromát. Feloldja ezt az ellentétet?
Hadd mutassak rá, hogy nem áll egymással ellentétben az, amit Bősz Anett nyilatkozott és az, amit én: ezek egymást kiegészítik. Párttársam az ügyek mentén való együttműködésekre célzott, ahogy ezt a rabszolgatörvénnyel szemben közös ellenzéki fellépés esetében láthattuk. Ehhez egyébként csatlakoztak a szakmai és érdekképviseleti szervezetek is. De az Állami Számvevőszékkel szembeni kiállás is konkrét ügynek tekinthető. Ezekbe nem is lehetséges kormányzati erőfeszítéssel éket verni, mert az ügyek fontossága felülírja az egymástól távol álló politikai nézőpontokat.
Ha különféle ügyek mentén tudnak közösen politizálni, miért nem jöhet létre egy összellenzéki választási szövetség?
A jelenlegi Jobbikkal nem tudunk választási szövetségben gondolkodni, és ennek csak egyik tényezője az, hogy
Tartalmi alapon sem tudunk kapcsolódni, ugyanis a Jobbik inkább a kormány politikájához áll közel, mint az ellenzéki demokrata megközelítéshez. Elég csak a civil törvényes hozzáállásukra gondolni, egy jobbikos javaslat kapcsán került felszínre a később Stop Soros!-ként hírhedtté vált törvénycsomag. Vagy gondoljunk a Jobbiknak a menekültellenes népszavazásnál tanúsított magatartására, a bezárkózó, kirekesztő, nacionalista hozzáállásukra. Így semmiképp sem mondhatjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt, és inkább tekintsünk el a tartalmi különbségektől a választási siker érdekében. Bár ellenzékiként egy oldalon állunk, de abban merőben különbözünk, hogy milyen világot szeretnénk a kormány megbuktatása után felépíteni.
Tartalmi-szakpolitikai különbségekről beszél, miközben Sneider Tamás vállalhatósága inkább morális kérdés.
Az a Jobbik belső ügye, hogy ők önazonosnak, hitelesnek, vállalhatónak gondolják-e az elnök személyét. Hosszan tudnám sorolni, miért nem működhetünk együtt a Jobbikkal, és ebből csak egy akadályt jelent Sneider Tamás. Ne feledjük, a Jobbik olyan választási helyzetbe került Vona Gábor távozása után, hogy két erőközpont között kellett döntenie a néppártosodást szorgalmazóknak. Az egyik volt Sneider, az egykori egri kopaszvezér, akiről mindenki tudta, milyen múlttal rendelkezik, a másik pedig Toroczkai László. Itt kellett volna minden néppártosodásban gondolkodónak felállnia és kijelentenie, hogy nem voksol egyikre sem.
Sneider Tamás személye ezek szerint egy választási szövetségnél nem elfogadható, ám rövid távon, „ügyek mentén” igen?
Meg kell különböztetni azt, amikor a politikai mozgástér bővítése, pozíciók szerzése érdekében kötünk szövetséget attól, amikor egy probléma felgöngyölítése érdekében működünk együtt, hogy bizonyos visszás ügyeket a társadalom számára láthatóvá tegyünk. Évek óta következetes álláspontot képviselek e kérdésben,
Ettől azonban élesen elválnak az olyan esetek, amikor például a letelepedési kötvények botrányát vizsgáljuk ki közösen. Egy nyomozásban résztvevő hatósági személyeknek sem kell, hogy világnézetileg is egyetértsenek.
A Vörösök az Atlético Madridot fogadják a Bajnokok Ligája nyitányán. Az első forduló kínálatából kiemelkedik még a Juventus–Dortmund, a Bayern München–Chelsea és a Manchester City–Napoli összecsapás.
Az első vizsgálat a múlt hétvégén lezárult, és „lesújtó eredményt hozott” – mondta Latorcai Csaba.
A legrosszabbra számít a szerb sajtó.
„Amikor a barátnőm menstruál, szurkálom a f*szomat, hogy nekem is ugyanannyira fájjon.”
A 444 ironikus hangnemben számolt be Orbán Viktor interjújáról.
A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettese szerint a fővárosban vélhetően ugyanaz a politikai zsarolás folyik, mint korábban Demszky Gábor regnálása alatt.
Nos, nem is lehetett mást várni két komcsi gyökerű embertől, mint hogy választási csalást emlegessen, hergelve Orbán Viktor ellen. Horváth K. József írása.
A Highlights of Hungary díjra jelölt Bán János, vagy ahogy sokan ismerik, Bán Mór Hunyadi-sorozatával a 15. századi Magyarország szívverését hozta vissza közénk.
