Az írástudók ájulása

Nem, nem és nem. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Most van az a pont, amikor az ellenzéknek feltett kézzel, a maroknyi, megmaradt méltóság megőrzésével ki kell vonulnia. Innen ugyanis már csak a holtbiztos megsemmisülés felé vezethet az út. Egykori magyartanárként pedig ez az a pillanat, amikor kegyetlenül elkérném Bangóné ellenőrzőjét, hogy bevéssem azt az egyest.

Ez az a pont, amikor Török Gábor kezéből is kihullik az egyrészt-másrészt colstok, a közvélemény-kutatók diszkréten becsukják a boltot, és felcsapnak MLM-ügynöknek. Az ellenzék ugyanis minden logikusan kiszámítható mestertervet, a politikai racionalitást felülírva

Pedig már olyan közel volt. Indult a biztató tüntetéssel a túlóratörvény ellen, erre jön a Momentum, és elkezd füstbombákat dobálni. Meg ugye azok a fránya szánkók.

Akkor jön egy jó kis parlamenti obstrukció, einstand az ülésteremben, de az menthetetlenül el lett tordaizva.

S elérkezünk a tévészékházhoz. Műfajteremtő akció, a villalakók és a Survivor keveréke. Majd ott. Majd az. Erre Kunhalmi Ágnes visszapattan az ajtóról, Bangóné kurva erős a képekben, Hadházit pedig megveri a zoknija.

Mintha minden és mindenki ellenük dolgozna: nem elég, hogy az ellenzék önmaga ellenzéke is, még

Anno már a Jobbik is rendesen megizzadt a 2010-es kampányban osztogatott szórólapokkal, de a helyzet igazán az elmúlt hónapokban durvult el. 

Először kitört a „SZRTÁJK”. Aztán Karácsony Gergely nem tudott kiszabadulni Orbán Viktor dolgozószobályából.

Bangóné és Kunhalmi, az MSZP ügyeletes oktatáspolitikusainak szüfrazsettkedését is a nyelvtani szabályok folytották meg.

És amikor azt hisszük, hogy nincs tovább, és ezt már egy Monty Pythonba oltott Örkény se tudná fokozni, akkor jön a graffitikommandó, és Bangóné kamerák kereszttüzében felfújja az aszfaltra, hogy „ORBÁN HÜLYÉNEK NÉZ MINET”.

Nincs itt szükség semmiféle megmérettetésre, drámai választási vereségre. A mi ellenzékünk helyesírási végelgyengülésben fog kimúlni.