Néppárti viták: hova álljon a Fidesz?

2019. március 7. 16:29

Trombitás Kristóf
Mandiner
Meggondolatlan dolog úgy leadni a tagságit egy befolyásos klubban, hogy fogalmunk sincs, van-e egyáltalán új törzshelyünk.

Egyáltalán nem meglepő, hogy sokaknak elege lett az EPP-ből és nyílt színen is szakítanának a Néppárttal. Az EPP fősodra szisztematikusan feladta a karakteres konzervatív értékrendjét. Mint David Cameron, aki ugyan 2009-ben kiléptette a brit konzervatívokat a Néppártból, de nem a jobboldaliság mibenlétéről folytatott viták miatt. Az a Cameron, aki papíron konzervatív, de végig a progresszíveknek és a baloldalnak gazsulált, aztán elég volt egy rossz blöff és lapátra tették.

Örök igazság, hogy tehetsz bármilyen engedményt a felforgatóknak, ha a számukra rossz oldalon állsz, mindig disznóbaszó maradsz, mint Cameron. Megérte pitizni, ugye?

Ezért nem szabad soha semmilyen engedményt tenni az alapértékekért folytatott küzdelemben.

A helyzet az, hogy az EPP nem tegnap és nem is az elmúlt évtizedben vált ilyenné. Örvendetes, hogy mára a Fidesz-KDNP-t ez zavarja, de

a néppártiak világnézeti, kulturális kérdésekben régóta dróton rángatott bábjai a baloldalnak.

Az egy dolog, hogy nem kevesen ezt csak manapság ismerik fel, ettől még tény. Az európai, mainstream jobboldal tendál a mainstream baloldal felé és nem fordítva. Pont.

Salvini, Kaczynski vagy éppen Strache politikája ma már közelebb állt Orbánhoz, mint Merkelé? Nem kétséges.

Csakhogy.

Csakhogy ami eddig megvédte a kormányt a komolyabb vegzálásoktól, az pont az, hogy az EPP berkein belül voltak – és az, hogy ott voltak erősek. Néha érdemes egy tartalom nélkülivé vált status quót felrobbantani, de vajon érdemes vállalni azt a felelősséget, pont az EP-választások előtt, hogy ilyen horderejű kérdésben szülessen döntés?

Nem tudjuk, hogyan szerepelnek majd a néppárti indulók és azt sem, hogy az új jobboldaliak miként futnak be. Egy pártcsalád megreformálása vagy éppen új alakítása tankönyvi példája annak, hogy mit csinálunk győztesen – de nem a kampány hajrájában, ahol kapkodni kell és nincs idő a precíz előkészítő munkára. Salviniéken kívül mindenkinek az az érdeke, hogy májusig minden úgy maradjon, mint eddig, aztán majd meglátjuk.

A megszerzett pozíciók, az új erőviszonyok arányában lehet és kell majd alkudozni,

előtte csak fantáziálás történik.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt évtizedek munkája és egyáltalán, jelenléte miatt Orbán Viktor az európai kávéház megbecsült tagja. Lehet, hogy ez a kávéház évek óta málladozik és a vendégkörben is sokan akadnak, akikkel nem ülnénk le egy asztalhoz, de ettől még azoknál az asztaloknál dőlnek el az EU kérdései. És Magyarországnak jelenleg ezek a viták és megbeszélések nagyon fontosak.

A fent említett, EPP-n kívüli populista urak viszont nem tagjai ennek a klubnak, soha nem voltak azok és nem is lesznek. Ez kétségkívül teremt némi patinát körülöttük, de összességében sokkal nehezebb dolguk van a Brüsszellel való egyezkedésekben.

Meggondolatlan dolog úgy leadni a tagságit egy befolyásos klubban, hogy

fogalmunk sincs, van-e egyáltalán új törzshelyünk.

Nekifutásból, csak a szívre hallgatva, némileg sértetten nem érdemes politizálni és felelős döntéseket hozni. Pont azt látjuk a modern korban, hogy csak és kizárólag az érzelmi szuggesztiók játszanak szerepet, akkor is, ha egy ország vagy éppen a fél világ ügyeit kell eldönteni. Elég, ha mutatnak egy gyalázatos körülmények között vízbe fúlt, tragikus sorsú kisfiút, és a fejlett világ meggyőzhető arról, hogy milliókat engedjen be ellenőrzés nélkül.

Az ilyen EPP-féle ultimátumokkal és kizárási szándékokkal nem nagyon kell foglalkozni, a politikai kommunikáció részei.

Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy többséget tudnak szerezni az EPP belső Orbán-kritikusai a saját berkeiken belül, de ez ugyanakkor még nem is biztos. Ez is csak egy a baloldalnak tett gesztusok közül.

Látjátok, mi jól idomított jobboldaliak vagyunk: akik és amik nektek nem tetszenek, azok nekünk sem ám!

Még két dolog.

Egyrészt a Magyar Nemzetben megjelent kiáltvány azt állítja, idézem: „A liberalizmus – amely egykor a nemzetállamokat létrehozni kívánó polgárság filozófiája és ideológiája volt – ma nem egyéb, mint fosztóképző”. 

Nos, a liberalizmus évszázadokkal ezelőtt sem volt más, csak fosztóképző. És pont a nemzetállamok propagálói érték el azt  java részük jóhiszeműen dolgozva az ügyön , hogy a tradicionális Európa megszűnjön, mi pedig abban az értékvesztett posztmodern iszapban tapicskoljunk, amiben jelenleg is állunk.

Másrészt ha egy kicsit is karcolgatjuk a felszínt, akkor elég hamar rájöhetünk ám arra, hogy

a valódi jobboldaliságból Strachéék térfelén sem sok akad,

csak bizonyos dolgokat hangosabban mondanak ki. Vagy egyáltalán: kimondják őket. Nem beszélve arról, hogy az új populisták üzenetei, programpontjai tele vannak baloldali gyökerű követelésekkel, politikákkal is.

Ne ringassa magát senki abban, hogy elsődlegesen világnézeti okoknál fogva kellene összefogni az új populistákkal. Karakteres jobboldaliságot sem itt, sem ott nem találunk. A politikai haszonelvűség, a reálpolitika mentén kell dönteni.

És e téren  legalábbis májusig nem vitás, hogy mit kell tennünk.

Összesen 74 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Csiga vér:-) ez van és lesz.
Kapnak azért tőlünk egy tapaszt, átragasztjuk a plakátokat és ennyi.

Válaszok:
hhonor | 2019. március 8. 7:22

Egyelőre az EP-t az EPP, szocik és a zöldek uralják. Ha számít, hogy tartozunk-e valahova, ezek valamelyike jelenthet biztos hátországot egy pártnak. Meg lehet próbálkozni az EPP helyes irányba terelésének szélmalom harcával. Ehhez egy párt ereje kevés, de talán O.V.- nak több esélye van, mint Husz Jánosnak a konstanzi zsinaton, ha már a 'keresztény' demokráciáról van szó.

Francia forradalom, nemzetállamok hajnala, baloldal a parlamentben, mond valamit?

Aminek a többlépcsős folyamata egy ici-pici lépést sem haladt előre a megszavazás óta....

Ez pontosan erre megy ki.

"Egyáltalán nem meglepő, hogy sokaknak elege lett az EPP-ből és nyílt színen is szakítanának a Néppárttal."

Magam azt gondolom, hogy nyilván mindig egyszerűbb a másik szemében a szálkát keresni, mint saját dolgainkkal szembenézni. Pedig az nem megkerülhető, ha nem akarunk újabb meglepetésekkel szembesülni, tovább haladva magunk is helytelen irányokba.

Azt elhiszem, hogy sokaknak prioritásos a politikai érzelem, politikai érdek, de hol a helye ezen esetekben a többieknek, a társadalomnak, az országnak? Ők mivel kell, hogy szembesüljenek a jelenben és következőkben, milyen következményeket erősítünk magunk is, néhány át nem gondolt lépésünkkel? Első mérföldkövet követi a többi, majd elérjük ezen irányba az EU-ból való kilépést, azt hogy egyre kevesebben állnak velünk, az országgal szóba, azt, hogy nem lesz ráhatásunk dolgokba, mert mert mind több helyről kiszorulunk?

S hogyan kezdődött, ez ügyben magunk mit léptünk, amivel adott dolgokat indítottunk el? Azok nélkül is ezen irányba formálódnának a történések?

S ha saját szemünkbe is beletekintenénk, akár a politikában, akár egyes médiafelületeken, akkor azt is érzékelhetnénk, ha magunk adott értékrendhez tartanánk magunkat és nem adott aktuális politikai érdekek, a mind erőteljesebb választási eredményesség lebegne a szemünk előtt adott értékeket is megelőzve, akkor nem lépnénk át olyan határokat, amelyeket józan ész és értékkövetés mellett nem lép át az ember. Nem amortizálja mások személyét, nem ferdíti el a valóságot, nem vezet meg tudatosan másokat, közvetetten sem hangol az EU ellen másokat, ....

Ha viszont az ország szemszögéből tekintjük, akkor nem mindegy. Nem ennyi.

... és Soros Gyurika segített szelektálni a rabolt holmit. Le soros Gyurival!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés