„Az Egyesült Államok lassan két évszázad óta bábként kezelte Venezuelát. Elnököket emelt fel és buktatott meg, választásokat manipulált, háborúkat robbantott ki. Cserébe izzó gyűlöletet kapott.
Az orosz diplomata, az SZVR venezuelai főrezidense eljött megnézni a férfit, akit egy nap meg kell majd ölnie. Mert Oskars Pekalis, a kibervarázsló útja egyirányú, soha nem fogja elhagyni Venezuela elátkozott földjét.
A reptéren óriási tömeg volt. A helyiek Maiquetiának hívták, de persze a Simon Bolivar nevet viselte, mint minden, ami fontos Venezuelában. Kaotikus volt, zajos és büdös, de az oroszt ez kevéssé zavarta.
Nagyon alaposan előkészített mindent. Az infrastruktúrát, a házakat újonnan foglalták le, semmi sem kötötte őket az orosz követséghez. Egy olyan fedőcég intézte, amit semmilyen korábbi művelethez nem használtak. A Spetssviaz által megbuherált számítógépek diplomáciai futárral érkeztek. A venezuelai „szervek” nem tudtak semmit, de ha esetleg megsejtenének valamit, az sem lenne túl nagy baj.
Dél-Amerikában Moszkva baráti területen érezheti magát. Az újbolivári forradalom gyermekei nagy lelkesedéssel fogadták Oroszország kinyújtott kezét. Nem csak Venezuela, hanem Bolívia is. Az Egyesült Államok lassan két évszázad óta bábként kezelte ezeket az országokat. Elnököket emeltek fel és buktattak meg, választásokat manipuláltak, háborúkat robbantottak ki. Cserébe izzó gyűlöletet kaptak. Brazília és Argentína is osztja, bár kevésbé hevesen, az Amerika-ellenes érzelmeket. A brazilokat az irritálja, hogy Amerika semmibe veszi őket, a Dél nagyhatalmát, Argentína meg az adósságválság és a Falkland-szigetek miatt gyűlöli az angolszászokat. Egy rossz szót sem szóltak Ukrajnáról.