„Érinthetetlenek, mert, mint mondogatni szokták, ők két és fél millió ellenzéki szavazót képviselnek. Ami ugyebár nyilvánvaló hazugság. Ők, egyenként pontosan annyi szavazót képviselnek csak, ahányan ebből a két és fél millióból rájuk, illetve pártjuk listájára szavaztak. A többieket nyilván nem, mert azok másokra szavaztak, nyilvánvalóvá téve, hogy nem őket akarják a TV-székházban látni. Szél és Hadházy pedig még annyit sem, hiszen ők az LMP listáján jutottak be, mely pártból aztán nagy ívben kivágták őket. Nidermüller egy másik izgalmas eset, ő ugyanis EP képviselő, és mint megtudtam, azokat is ugyanazon jogok illetik meg. Ha ez viszonos, tehát a nemzeti parlament képviselő is érinthetetlenek külföldön, akkor javaslom a magyar EP képviselőknek elfoglalni a brüsszeli TV-t és hasonló hülye pontokat beolvastatni. Lenne nagy meglepetés.
El nem tudom képzelni, mitől alakult ki bennük ez a felsőbbrendűségi érzés, annak hite, hogy bármit megtehetnek, mert ők országgyűlési képviselők. Hogy a pórnép nem érintheti őképviselőségüket, mi több, azonnal és alázatosan teljesíteni kell legfurcsább kívánságaikat is. Annál is különösebb ez, mert a produkciójuk alapján értelmileg nem a nép fölött, hanem jóval alatta helyezkednek el. Érdekes lenne ugyanis, ha a nép is így viselkedne. Ha ahelyett, hogy szorgosan és alázatosan megtermelnék a képviselő urak és hölgyek illetményét, a nép is rohangászna, sípolna és üvöltözne. Bár, elnézve a tüntiket, egy részük hajlamos rá. A látottak okán elképzelni is szörnyű, hogy miképpen viselnék magukat akkor, ha valami tényleges hatalomhoz jutnának.”