Az Akadémia nem tudja megvédeni magát

2018. június 23. 15:24

Tóth Szilárd János
Mérce
A tudományban nincs demokrácia. Pont.

„Egy héttel ezelőtt megszületett egy kormányjavaslat arról, hogy az MTA költségvetésének cirka háromnegyed része átkerüljön a Palkovics László-féle Innovációs és Technológiai Minisztérium kontrollja alá. Egészen pontosan azokról a forrásokról van szó, amelyek az MTA kutatóintézeteinek a munkáját fedezik, és amelyeknek az elosztásáról egészen ideáig az Akadémia autonóm módon határozott. A javaslat ezt a gyakorlatot számolná föl.

Nem arról van elvben szó, hogy a továbbiakban kevesebb forrás jut majd az MTA-hoz, hanem »mindössze« arról, hogy a rendelkezésre álló források elosztásáról a továbbiakban az Akadémia nem autonóm módon, hanem csak a minisztériummal »egyeztetve« tud majd dönteni.

Hogy mennyiben lehet egyeztetésről beszélni a felek teljes egyenlőtlensége mellett – elvégre a kormány kezébe kerül a pénz, az MTA kezében pedig marad a semmi –, hát a fene tudja.

Eljött – ahogy Szűcs Zoltán Gábor fogalmaz – a fekete autó az Akadémiáért is. Ez annak ellenére is teljesen világos, hogy egyelőre bizonyos részletek tisztázatlanok, sok mindent nem tudunk.

De megjelentek a fekete autó körül, ahogy ez rendesen lenni szokott, a kormánypárti denunciánsok is. Három héttel ezelőtt például történt valami, amit ez az egész teljesen új fényben láttat. Jelesül, az egyik kormánypárti denunciáns a szokásos hangnemben azt kifogásolta, hogy az Akadémián az adófizetők pénzén konferenciát lehet szervezni »1968 és a magyar filozófia« címmel, és egy ilyen konferencián előfordulhat, hogy a megjelent fölszólalók többsége baloldali legyen.

A Figyelő listája a túlzottan liberálisnak tűnő társadalomkutatókról kedden jelent meg. A cél az – mondják –, hogy a kormánynak, és a kormányon keresztül a közvéleménynek nagyobb rálátása legyen az Akadémián folyó munkára. Továbbá – ha jól értem – az, hogy erősödjön a kormány által állítólag megtestesített demokratikus kontroll az intézmény fölött.

Mármost ez – nem árt aláhúzni kétszer – teljesen jogtalan kívánalom. Még abban az esetben is, ha elfogadjuk azt, ami valójában nagyon is kétséges, jelesül, hogy a kormány csakugyan valamiféle demokratikus kontrollt, a közvélemény hatalmát testesítené meg.

Hogy miért? Hát azért, mert a tudományban nincs demokrácia. Pont.

Nem a demokratikus elv mentén osztanak doktori fokozatokat, akadémiai státust, díjakat és így tovább. Nem a demokratikus elv mentén ítélik meg a tudományos művek minőségét. És nem a demokratikus elv mentén kell meghatározni azt sem, hogy mi számít aktuális kutatási problémának, területnek, következésképpen az sem, hogy mi legyen az Akadémia számára prioritás.

Röviden: nem az a tudományos munka értékes, nem az a doktori dolgozat felel meg a minimális követelményeknek, és nem az a kutatási projekt fontos, amelyről a választópolgárok többsége úgy gondolja, hogy az. A tudományosság önálló szempont- és kritériumrendszer szerint működik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 109 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Helyes, de akkor tartsák is el magukat.

Egyébként sok itt a kétes érték.

A cikk maga is ezek közé tartozik, magas labda a sok díszpolgár és doktor, MTA v. egyéb kebelekben.

Biztos vagyok abban, h. reális megfontolások kerülnének előtérbe a terv megvalósulása esetén.

Ne felejtsük a filozófus pályázatok szégyenteljes megtörténtét, mint a régi, szép "demokratikus" döntések boldog békeidejét pénzéhes "társadalomtudósok" számára.

Válaszok:
emhem | 2018. június 23. 23:35

“... mert a tudományban nincs demokrácia. Pont.”

Korrupció van? Kérdőjel? Nem. Pont. Pont van nem kérdőjel.
Korrupció van.Pont.

A tudományban is lehet helyesen élni a szabadsággal, és lehet vele visszaélni (lásd sarlatánok).

Ísmert, hogy a tudomány területén sarlatánok is megélnek.

Robin Cook könyve: Sarlatánok is ezzel a témával foglalkozik.
A történet színhelye a világ egyik leghíresebb egyeteméhez tartozó egészségügyi központ, a Boston Memorial Hospital.
A végén kiderül, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát.

A filozófuspályázatok és a pereputty
Interjú Demeter Tamással, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének főmunkatársával
Hazafi Zsolt 2011. 05. 13. (XV/19) Hetek.

Részlet a cikkből:

"Mit jelent az urambátyámviszony a gyakorlatban?

- Azt, hogy egy-egy filozófus kollégám tekintélye olykor csak tanítványai, barátai, kollégái és elvbarátai elismerésére épül, illetve csak hazai publikációkra, amelyek soha nem mentek keresztül összefonódásoktól mentes, független értékelési rendszeren. Itthon az egyes témákkal két-három embernél több nem foglalkozik, rendszerint még ennyi sem, gyakran nem adottak tehát az értékelés szakmai feltételei sem. Ugyanakkor a kollégák egymás teljesítményét minősítik, s ebben természetszerűleg nagy szerepük van a rokon- és ellenszenveknek, de leginkább az érdekviszonyoknak. Egyes területeken ezért úgy válhatnak itthon szaktekintéllyé kollégák, hogy nemzetközileg nem mérettetett meg a teljesítményük, majd egyetemi tanárok lesznek, doktori iskolát vezetnek, s ösztöndíjak, kutatási támogatások odaítéléséről döntenek. Ezek a döntések pedig jellemzően azoknak kedveznek, akik az illető kollégák tekintélyét fenntartják. Ez a probléma egyébként elvezet ahhoz is, hogy miért nem jegyzik nemzetközileg a magyar felsőoktatást. Azért, mert

AZ ELISMERÉSEK NAGYON SOK ESETBEN NEM FÜGGETLEN ÉRTÉKELÉSEK, HANEM EGY BELSŐ KLIKK MEGÁLLAPODÁSAINAK AZ EREDMÉNYEI."

bolsevik propaganda

Ha a phd-re gondolsz, azt tényleg nem, de van MTA doktora cím is (korábban: tudományok doktora).

Pontosan. - De az akadémiai modelltől függetlenül általában is igaz a civilizált világban, hogy a kutatók (csoportok) kutatási témákkal pályáznak, és a szponzorok (speciális esetben kormányzati szerv) eldöntik, hogy a benyújtott pályázatok közül melyeket támogatják, melyikre mennyi pénzt hajlandók adni.

A szerző egyébként teljesen alaptalanul kever össze két dolgot: a tudományos minősítést, és a kutatási témák közötti választást.
"nem az a tudományos munka értékes, nem az a doktori dolgozat felel meg a minimális követelményeknek, [...] amelyről a választópolgárok többsége úgy gondolja, hogy az." - Ez részben igaz. (Azért csak részben, mert nem mindegy, hogy az "értékeset" hogyan értelmezzük. - Értékes, mert közvetlen gyakorlati haszon származik belőle; vagy értékes, mert a produktuma kimagasló intellektuális teljesítmény eredménye. Az utóbbiért is jár a tudományos fokozat, de szponzor hiányában nem számíthat támogatásra. - Persze ha többen nyújtanak be pályázatot azonos témára, akkor a korlátozott forrásokkal rendelkező szponzor válogathat a pályázók között a tudományos fokozat / hírnév szerint.)

"és nem az a kutatási projekt fontos, amelyről a választópolgárok többsége úgy gondolja, hogy az." - Ez inkább nem igaz, mint fentebb írtam, általában a tudományon kívüli szponzor dönti el milyen kutatásokat, milyen súllyal fog támogatni. Ha ez a szponzor az állam, akkor igenis "a választópolgárok többsége" által megválasztott kormánynak is joga van ilyen beavatkozásra. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a tudósoknak semmilyen befolyása nincs a döntésre. Egyrészt az állami szerv a döntéséhez igénybe vesz akadémiai tanácsadókat, másrészt sok múlik azon, hogy a kutatási pályázatot megfogalmazó tudós mennyire meggyőzően tud érvelni.)

"A tudományosság önálló szempont- és kritériumrendszer szerint működik." - Ami külső finanszírozásból működik, arra soha nem lehet igaz, hogy önálló szempont- és kritériumrendszer szerint működik. (Az egy más tészta, hogy hogy a kisebb költségű kutatást - pl. matematikait - a kutató szponzor nélkül is folytatja örökölt vagyonra, mellékesen űzött vállalkozás bevételeire, publikációs díjakra, egyetemi oktatói jövedelemre stb. alapozva.)

Ez egy nagyon összetett kérdés.
A politika jól teszi, ha visszafogja magát. Ezért szerintem is visszatetsző ez a rendelkezés.

MÁSFELőL naiv és hamis lenne azt gondolni vagy állítani, hogy a tudományos diszkurzus, és pont az Akadémiáé, mentes vonla a politikai és ideológiai prekoncepcióktól. Vagy valaha is az lett volna. Az ellenkezője igaz.

a tudomány sehol a világon nem tartja el magát.
a tudomány támogatása befektetés a jövőbe. azért, hogy előbb-utóbb legyen gőzgép, vasút, telefon, repülőgép, atomreaktor, számítógép, internet, stb.

a fidesztől miért nem várod el, hogy tartsa el magát?

Itt mintha elsikkadna a tény, h. a "társadalomtudományok" és a reál tudományok, matematika, fizika, biologia, kémia és elágazásaik, egészen más területei a kutatásnak, egyáltalában, a tudománynak.

Meggyőződésem, h. ha az állam által kontrollált lesz az egyes tudomány ágak támogatása, a reálok NEM fognak rosszul járni és művelőik NEM ezért fognak elvándorolni.

Azt hiszem, h. a "társadalomtudósok" esetleges elvándorlása NEM fog a rokonokon, barátokon, üzletfeleken kívül sokakat gyászba borítani. A tanítványaiknak érdemes lenne azon elgondolkodni, h. abból a szakmából megélve, amit az egyetemi évek alatt megtanulnak, kell majd később kifizetni a villany és egyéb számlákat, nem beszélve a megélhetés egyéb költségeiről.

Az élet kegyetlen, és így működik.

lehet, hogy meg foglak most lepni, de a genderkutatók is férfiakkal és nőkkel foglalkoznak, és alapvetően a köztük lévő különbségeket kutatják (például hogy miért alacsonyabb a nők fizetése a férfiakénál).

ami meg a 277200 forintot illeti: ugyanazok az emberek, akik ennyit keresnek a kutatóintézetben, ha elmennének a magyar versenyszférába, ugyanennyi munkával legalább 3-4-szer ennyit keresnének, bankszektorban többet is.
ha elmennének nyugat-európába, 3-4-szer ennyit keresnének kutatóként, és tízszerennyit az iparban.
ha elmennének amerikába, 8-10-szer ennyit keresnének kutatóként is.

rengeteg érv szól az ellen, hogy magyarországon kutasson az ember, és a kormány folyamatosan csak bővíti az érvkészletet. ennek az a következménye, hogy egyre kevesebben maradnak, a magyar tudomány meg leépül.

igazából én azt nem értem, hogy milyen alapon osztod itt az észt, ha fogalmad sincs arról, hogy mi fán terem a tudomány.

az alapkutatás (az akadémia fő profilja) igenis öncélú, ettől alapkutatás. de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne társadalmilag hasznos: pont az ellentettje bizonyosodott be az elmúlt néhány évszázadban.
rengeteg a példa arra (és folyamatosan születnek új példák), hogy valaki öncélúan elkezdett vizsgálni valamit, ami aztán évtizedekkel később alapvető fontosságú lett gyakorlati alkalmazásokban. ezért finanszírozzák az államok a tudományt.

ami meg a cikkírást illeti, úgy látom, nem érted, mennyi munka van egy-egy cikk mögött. annyit elárulok, hogy sokkal több, mint amennyi munka elolvasni egy cikket.
úgyhogy íme az akadémia elnökének egy viszonylag friss cikke, jó olvasgatást hozzá:
https://arxiv.org/pdf/math/0702004.pdf
(ja, ha valamit nem értesz, utána lehet nézni. ez is hozzátartozik a munkához)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés