Ha együtt utaztam újságírókkal, rendszeresen lefasisztáztak a baloldali függetlenek, én pedig röhögtem rajtuk és visszakommunistáztam, este pedig együtt mulattunk és összehaverkodtunk.
Egyszer egy híres íróval akartam interjút készíteni, de a szerkesztő megmondta, hogy rá kell kérdeznem az ávós férjére. Akkor elmentem a híres íróhoz, megmondtam, hogy erről is kérdezném, és megbeszéltük, hogy akkor inkább ne legyen interjú. Kávéztunk egyet és örültünk egymásnak.
Én elengedtem ezt a függetlenobjektív kényszert.
Nekem barátaim vannak és értékeim. Ebben vagyok függetlenobjektív.
Szerintem lehet, sőt kell írni a sikerről, meg lehet dicsérni kormányt, politikust, híres embert, és nem kell a végére odabiggyeszteni egy kis fanyalgást. Nem propaganda az, ha tisztán örülsz. Vannak sikerek, az ország sikerei és ennek lehet tisztán örülni.