Barátság van, függetlenobjektivitás nincs

2018. június 14. 10:59

Én elengedtem ezt a függetlenobjektív kényszert. Nekem barátaim vannak és értékeim. Ebben vagyok függetlenobjektív.

2018. június 14. 10:59

Van itt egy vita a független újságírásról, az értékekről, arról, hogy mi a helyes és mi a jó.

A nagybetűs újságíró azt tanulta az iskolában, hogy az a jó, ha minden felet megkérdezel és függetlenobjektív módon megírod. Én is így jöttem ki a Havas-iskolából és mentem lelkesen függetlenobjektívkedni.

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Élesedik Brüsszel és Kijev mesterterve: Magyar Péter és csapata már aktiválta a fegyvert

Élesedik Brüsszel és Kijev mesterterve: Magyar Péter és csapata már aktiválta a fegyvert
Tovább a cikkhezchevron

Először egy jobboldali médiumnál fogadtak be, senki egy szóval nem mondta, hogy mit lehet és mit nem, de mint a gyerek érzi a szülei rezdüléseit, én is éreztem, hogy mit lehet és mit nem.

Aztán egy nagy baloldali újsághoz írtam egy-két cikket, de amikor azt akartam leleplezni, hogy az amerikai multi rabszolgaként tartja az alkalmazottait (saját tapasztalatból), akkor a cikkemet addig szerkeszthették, amíg az lett a mondanivalója, hogy mindenki menjen oda dolgozni.

Akkor inkább visszamentem jobbra, mert ott még mindig közelebb állt az értékrendemhez az átszerkesztés, mint a másik oldalon.

Ha együtt utaztam újságírókkal, rendszeresen lefasisztáztak a baloldali függetlenek, én pedig röhögtem rajtuk és visszakommunistáztam, este pedig együtt mulattunk és összehaverkodtunk.

Egyszer egy híres íróval akartam interjút készíteni, de a szerkesztő megmondta, hogy rá kell kérdeznem az ávós férjére. Akkor elmentem a híres íróhoz, megmondtam, hogy erről is kérdezném, és megbeszéltük, hogy akkor inkább ne legyen interjú. Kávéztunk egyet és örültünk egymásnak.

Én elengedtem ezt a függetlenobjektív kényszert.

Nekem barátaim vannak és értékeim. Ebben vagyok függetlenobjektív.

Szerintem lehet, sőt kell írni a sikerről, meg lehet dicsérni kormányt, politikust, híres embert, és nem kell a végére odabiggyeszteni egy kis fanyalgást. Nem propaganda az, ha tisztán örülsz. Vannak sikerek, az ország sikerei és ennek lehet tisztán örülni.

De vannak barátaim jobb-baloldali emberek, akiknek ismerem a szándékait és az életét, és szeretem őket. Kiállok mellettük akkor is, ha nem értek egyet valamelyik cikkükkel, Facebook-bejegyzésükkel. Le tudunk ülni és megbeszélni, hogy kinek mi fáj, mitől fél, mit szeretne. Barátság van, függetlenobjektivitás nincs az elefantcsonttornyomban.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Feltették a legfontosabb kérdést Török Gábor kapcsán – itt vannak a részletek

Feltették a legfontosabb kérdést Török Gábor kapcsán – itt vannak a részletek
Tovább a cikkhezchevron

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Onurisz
2018. június 14. 16:05
No igen, ez így működik a rendszerváltozás kezdete óta, bár akkor még voltak független lapkezdeményezések. Nem sokáig húzták, persze. Mert függetlenség igenis lehetséges, csak objektivitás nem. Pontosabban az objektivitás is megközelíthető, csak el nem érhető - ha az újságíró nem politikusként vagy politikai szurkolóként tekint magára és a munkájára, hanem közvetítőként. A szembenálló ténykezelések és értékelések ugyanis feltárhatók, bemutathatók és összevethetők, és a saját értékszűrőm is bemutatható mellé. A problémát egyfelől az jelenti, hogy a harcos olvasókat az ilyesmi nem érdekli, sőt zavarja, mert rosszabb esetben ellenségesnek tekinti, jobb esetben fárasztónak tartja a szellemi bíbelődést. Sokkal egyszerűbb címkézni. Másfelől ott van a tulajdonos, aki úgy gondolkozik, hogy a pénzén újságíró zsoldosokat vett és kész. Mielőtt azonban az egész mai sz.rt a tulajdonosok nyakában varrnánk, ki merem jelenteni, hogy az újságírók túlnyomó többsége, a "baloldalon" szinte mindenki, magát is zsoldosnak, politikai katonának és szurkolónak tartja, eszerint ír és viselkedik. Ez az állapot nálunk abban gyökerezik, hogy a rendszerváltozás idején az egész nyavalyás, opportunista, az előző rendszert kiszolgáló, a sorok között üzengető magyar újságíró-társadalom átmentette magát és pillanatok alatt megtalálta az új világban a politikai igazodási pontokat. A fiatal újságírók számára pedig ezt a hagyományt adta át, ennek szellemében válogatta és képezte ki őket politikai harcosokká és szurkolókká. Ezek ott a baloldalon nem is tudnának már másmilyenek lenni, a jobboldalon pedig időközben kiképezték a saját harcosaikat. A harcosoknak egyébként nem is a másik oldal harcosai az igazi ellenségük, hanem azok, akik megpróbálkoznak a réges-régi polgári újságírással.
Válasz erre
3
0
gross
2018. június 14. 14:41
Nagyon félresiklik ez a beszélgetés mindig, amikor 'függetlenobjektivitásról' van szó. Ami valóban számonkérhető, és számon is kellene kérnünk, az a mininális emberi és szakmai tisztesség. Ami nem fogadható el, az a tudatos hazugságok, elhallgatások, interjúalany átverése, témák között nagyon célzottan és tisztességtelenül mazsolázó szerkesztői gyakorlat. Mindezek teljesen mindennaposak a 'magyarsajtóban'.
Válasz erre
3
0
slate
2018. június 14. 13:37
Gyakorlatilag azt írja le a hölgy, hogy nincs Magyarországon sajtó. Ami van, az nem az. Elmégy egyetemre, azt tanítják, hogy olyan házat építs, ami nem dől össze és legyen szép. Aztán a gyakorlatban mindig szól a főnököd, hogy nem baj, ha összedől, csak szép legyen. Ha évtizedekig olyan a szépségideál, hogy minden összedől, attól te még építész vagy. Gondolod te. De igazából nem vagy az.
Válasz erre
5
0
Párttalan Vita
2018. június 14. 13:37
Mérnök vagyok. Elengedem én ezt a függetlenobjektív izét. Mi az, hogy ez a híd 10 tonna teherbírású?! Ha a barátom kamionja 21 tonnás, akkor ez a híd 22-t bír!
Válasz erre
5
2
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!