Merre tart ma Tajvan?

2018. május 6. 9:12
Ismét elhidegülni látszik a viszony Tajvan és Kína között a 2016-os tajvani választások óta. Az elmúlt években érezhető volt a közeledés, ám a folyamat megtorpant, miután a függetlenségpárti Demokratikus Progresszív Párt alakított kormányt. Elnökjelöltjük, Caj Ing-ven az egész kampány alatt egyértelműen kommunikálta: nem kívánja a Kuomintang évtizedeken át folytatott Kína-barát politikáját fenntartani, inkább a békés függetlenedés híve. Peking, ahogy arra számítani lehetett, nem hagyta szó nélkül Tajpej irányváltását.

Az elmúlt években érezhető volt a közeledés Tajvan és Kína között, ám a folyamat megtorpant, miután a 2016-os tajvani választásokon a függetlenségpárti Demokratikus Progresszív Párt (DPP) jelöltje, Caj Ing-ven legyőzte a Kuomintang (KMT) pártjelöltjét. A választás óta eltelt években újból kiéleződött a kínai-tajvani viszony, és ez hosszú távon befolyásolhatja Tajvan gazdaságát, nemzetközi pozícióját és függetlenségi törekvéseit. 

Tajvan, vagyis a Kínai Köztársaság politikai státusza ugyanis máig nem tisztázott.

Diplomáciai helyzete a világpolitika egyik legforróbb témája, miközben a kontinentális Kína tartományaként tekint a szigetre. Tajvan létezését kevesebb, mint húsz ország ismeri el hivatalosan, és Pekingnek köszönhetően a Tajpejjel szövetkezni kívánó államok száma rohamosan csökken.

Legutóbb a Dominikai Köztársaság lépett vissza és létesített diplomáciai kapcsolatot a kontintentális Kínával, a Tajvant elismerő államok száma ezzel tizenkilencre csökkent. Dominika döntése újabb kellemetlen fordulat Tajvan számára a Karib-tenger és Latin-Amerika térségében: Panama 2017-ben szakította meg régóta fennálló kapcsolatait Tajpejjel.

Egyes szakértők úgy vélik, Hszi Csin-ping kínai elnök, aki az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb vezetője eltökélte, hogy még hivatali ideje alatt Peking ellenőrzése alá vonja Tajvant. A kínai elnök intézkedései eddig alátámasztják a jóslatokat:, Hszi Csin-ping erőforrást nem sajnálva viszi véghez tervét. Ha sikerülne neki az egyesítés, Mao Ce-tung néhai pártfőtitkár mellett kaphatna helyet a történelemkönyvekben.

Az évtizedes feszültség eredete

A Kínai Köztársaságot 1911-ben kiáltotta ki egy forradalmár csoport, ezzel véget vetve a kétezer éves császári uralomnak Kínában. Az ország az elkövetkezendő években hadurak háborúinak színterévé vált, később japán szállta meg. 

Mao Ce-tung és az 1912-ben alapított Kuomintangot (KMT) vezető Csang Kaj-sek évekig egységfrontban próbálta Mandzsúriát a japánok uralma alól felszabadítani. A kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége 1945-ben, Japán kapitulációja után romlott meg: Mao kommunista hadserege 1949-ben elfoglalta Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, Nancsingot, és kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot.

Csang Kaj-sek

Csang Kaj-sek seregével és másfél millió menekülttel Tajvan szigetére vonult át, ahol létrehozta a Kínai Köztársaságot és Tajpejt tette meg fővárossá. Innentől kezdve mindkét vezető úgy gondolta, ő egész Kína hivatalos képviselője. 

Az ENSZ kezdetben elismerte, a hetvenes években viszont kizárta a Csang Kaj-sek vezette Tajvant tagállamai sorából, és a szervezet majdnem összes tagállama a kontinentális Kína felé fordult. Többek között ennek a diplomáciai pálfordulásnak is köszönhető Tajvan jelenlegi tisztázatlan nemzetközi helyzete.

Annak ellenére, hogy Tajvannak 1949 óta saját politikai irányítása van, a pekingi kormány az „egy Kína" elv alapján saját területének tekinti és célja az anyaországgal történő egyesítése. 

Az „egy Kína” elvet Peking természetesen úgy értelmezi, hogy az egy Kínának egy legitim vezetése van, amely a Kínai Népköztársaság. Az ebből következő „egy Kína” politika pedig azt jelenti, hogy

minden olyan országnak, amely hivatalos kapcsolatokat szeretne ápolni Kínával, Pekinggel kell tárgyalnia. 

Tajvan sokáig vitatta, hogy melyik kormány a legitim irányítója az ázsiai országnak. A nyolcvanas években azonban felhagyott az önámítással, és azt követően már csak a szigetországra vonatkozó szuverenitást tekintette sajátjának; de Kína még így is világossá tette: abban az esetben, ha Tajvan egyoldalúan kikiáltaná függetlenségét, katonai beavatkozástól sem riadna vissza. 

Tajvan egyik fő támogatója nem meglepő módon az USA, a két ország kapcsolatát ma is az 1979-ben elfogadott Taiwan Relations Act alapozza meg. A megállapodás szerint az USA fegyverekkel látja el Tajvant, hogy meg tudja védeni magát, de a megállapodás arra már nem terjed ki, hogy egy esetleges fegyveres konfiktus esetén az Egyesült Államok beavatkozna-e Tajvan oldalán vagy sem. Az USA idáig egyszer, 1996-ban küldött hadihajókat a Tajvani-szorosba, amikor Kína rakétakísérleteket hajtott végre, épp az első közvetlen tajvani elnökválasztás előtt. A vietnámi háború óta ez volt a legjelentősebb ázsiai erőfitogtatás amerikai részről, Bill Clinton akkor igencsak egyértelmű üzenetet küldött Pekingnek.

Budapest és Tajpej

Ugyan hivatalosan diplomáciai kapcsolatokat nem ápolhat, Tajvannak mégis számos külképviseleti irodája van világszerte.

Hivatalosan Magyarország sem tekint önálló államként Tajvanra, az országnak ettől függetlenül létezik képviseleti irodája itthon. Andrew Y. Chang, a magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda új vezetője egy, a Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport rendezésében szervezett beszélgetésen vázolta a tajvani aktuálpolitika legfontosabb kérdéseit. 

„Ha bármiben együtt akarsz működni Kínával, nagyon légy résen, mindig figyelni kell, mi a valódi szándékuk” – mondta el beszédében, amiből kihallható a tajvaniak frusztráltsága országuk helyzete és általános nemzetközi elszigeteltségük miatt. 

Éleződik a viszony, amióta Caj az elnök

Kína és Tajvan viszonya többéves közeledés után 2016-ban ismét fagyossá vált azt követően, hogy Caj Ing-ven, a függetlenség párti DPP jelöltje lett az új elnök. Tajvan fiatal demokrácia: évtizedekig a Kuomintang volt az egyetlen párt a parlamentben, csak húsz éve választanak közvetlenül elnököt. 

Miközben Peking egyre határozottabban követeli Tajvantól, hogy tartózkodjon a szerinte szakadár törekvésektől, Caj Ing-ven – az állam első női elnöke – a két ország közötti status quo fenntartása és a sziget önvédelmi képességeinek erősítése mellett kötelezte el magát.

Caj Ing-ven, Tajvan első női elnöke

Ázsiában nem ritka, hogy női politikus kerül vezető pozícióba, de az is gyakori jelenség, hogy családi kapcsolataik révén kerülnek hatalomra. Caj Ing-ven azonban nem politikus dinasztiából származik, megválasztása az 1990-es évek óta zajló társadalmi mozgalmak sikerének bizonyítéka. 

Kína befagyasztotta intézményes kommunikációs csatornáit Tajvannal, amikor az új DPP kormány visszautasította az „egy Kína" elvét elfogadó úgynevezett 1992-es konszenzus elismerését, és kijelentette, hogy a korábbiaknál sokkal határozottabban igyekszik majd fellépni minden olyan esetben, ahol kifejeződhet Tajvan államisága.

Peking nem finomkodik: sorra „vásárolja fel” Tajvan szövetségeseit. 

2000 és 2008 között, amikor a DPP először volt kormányon, Kína kilenc országot győzött meg arról, hogy forduljanak el Tajvantól.

Tajpej, 2017

Jobb életszínvonal, több lehetőség, brain drain

Annak ellenére, hogy Tajvant hosszú évekig gazdasági csodaként tartották számon, a rohamos fejlődés mára megtorpant és az emberek életszínvonala is csökken. Az elhibázott belpolitikai lépések mellett erről leginkább Kína tehet, hiszen módszeresen korlátozza a sziget mozgásterét és lehetőségeit a nemzetközi porondon.

Egy 2018-as felmérés szerint tízből kilenc tajvani vállalna munkát külföldön, és a megkérdezettek majdnem harminc százaléka Kínát jelölte meg elsődleges célországként. Kína, felismerve a szigetországban rejlő lehetőséget, különböző kedvezményeket nyújt a tajvaniaknak, főleg a vállalkozóknak és az értelmiségnek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ilyen formán is politikai befolyást szerezzen.

„A gimnáziumban sok tajvani osztálytársam volt, a szüleik üzletemberek, jogászok, és átköltöztették az egész családot Pekingbe” – mondja egy fiatal kínai egyetemista, aki jelenleg Budapesten végzi tanulmányait. „Ők egy hónappal előttünk érettségiztek, és annak ellenére, hogy végig ugyanazt a tantervet követtük, más vizsgát írtak mint mi. A tajvaniak vizsgája köztudottan sokkal könnyebb, jobb pontszámokat érnek el, és ez az egyetemi felvételiknél bizony sokat számít. Könnyebben kerülnek be a jó iskolákba, később adókedvezményt és egyéb juttatásokat is kaphatnak.”

„Én egyébként ugyanolyan kínai emberként tekintek rájuk, mint magamra. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazok a szokásaink” – teszi hozzá. Kérdésünkre elmondja: szerinte csak idő kérdése, és Tajvan békés úton „összecsúszik” majd Kínával, mivel a két ország között most már nagy az átjárás.

A felmérések viszont azt mutatják, mára felnőtt egy olyan fiatal generáció, akik száz százalékban tajvaninak vallják magukat, és hallani sem akarnak a Kínához való csatlakozásról. Ez a generáció jelenleg a kormánypárt legerősebb bázisa, igényeik erősen befolyásolhatják a két ország viszonyának alakulását a jövőben.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés