Nekünk segítségre van szükségünk. Az Ön segítségét kérem. Ezt téve pontosan tudatában vagyok annak, hogy mi, nyugat-európaiak kérjük Önöket, közép- és kelet-európaiakat arra a segítségre, amit nem kaptak meg tőlünk, amikor Önök voltak Európa megszállt része, amelyet lerohantak, megaláztak és elfoglaltak. A szabad Európa oldalt cserélt – az olyan embereknek köszönhetően, mint Ön.
Hamarosan látni fogja, hogy a nyugat-európaiak menekültként, csapatostul rohannak majd Keletre. Ez már meg is indult.
Kétféleképpen tud segíteni.
Először úgy, Miniszterelnök Úr, hogy elfogadja kimagasló tagságát az Európai Ellenállási Tanácsban, ahogyan azt szomszédja, Václav Klaus, a Cseh Köztársaság volt elnöke megtette. Nagy, emblematikus jelentőségű gesztus lenne.
Másodszor úgy, hogy képviselőt küld arra a bankettre és ismerkedési munka- és barátság napjára, amelyet a Tanács tagjai számára szervezek Franciaországban, júniusban. Magánesemény lesz, magánhelyen.
Lehet, hogy diplomáciai okokból nem remélhetem, hogy személyesen látogat el (ami messze a legjobb lenne). De ha lenne olyan kedves, és elküldené nekünk személyes küldöttjét, úgy tiszteletbeli vendégünk lenne, és jelenléte hatalmas bátorítást jelentene Európa valamennyi népe számára, akik Önre magának az ellenállásnak a jelképeként tekintenek.
Természetesen közölném Önnel e találkozó napját és helyét. De az információ megtalálható internetes honlapunkon (Conseil National de la Résistance Européenne). Könyvemet, a Nagy Felcserélést, amelynek legfrissebb kiadása tartalmazza de Gaulle tábornok sírja közelében a Tanács alapításánál elmondott beszédemet, sajnos még nem fordították magyarra.
Abban a reményben, hogy kedvező választ ad két kérésemre, illetve segítségkérésemre, engedje meg, hogy legnagyobb csodálatomnak adjak hangot Ön iránt.
Renaud Camus
író, az Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsának elnöke”