„Van abban valami rendkívül visszatetsző, hogy a progresszívek még mindig a valláshoz kötik a szemforgatás fogalmát, pedig eközben a valóság éppen az, hogy míg a vallásos emberek egyre többen magánügyként kezelik saját hitbéli meggyőződésüket, addig a haladás vívmányait, vagy célkitűzéseit bezzeg ezer és egy kórus zengi szerte a világon, a populáris kultúrától kezdve, a közösségi médián át, az egyetemek világáig. (...)
A genderhenger aktivistákat se érdekli, ha az átlag polgári család kitessékelné őket az ajtaján. Ők csak azért is rárontanak a lehető legtöbb eszközzel a családokra, újra és újra. Ahol az oktatáson keresztül még nem sikerül terjeszteniük őrületüket, ott a tv-ből már úgyis régóta ez megy. Látnunk kell, hogy a permanens genderforradalom számára se köz-, se magánterület nem létezik. (...)