Az EU-nak évente egymillió menekültet kellene befogadnia (2015)

„Először is az EU-nak be kell fogadnia legalább egymillió menedékkérőt évente az előre látható jövőben. És ennek költségeit tisztességesen el kell osztania – ezt az alapelvet már elfogadták minősített többséggel a szeptember 23-i találkozón. 

A megfelelő finanszírozás alapvető fontosságú. Az EU-nak 15 ezer eurót (16800 dollár) kell költenie menekültenként az első két évben, ezzel segítve a lakáshoz jutásukat, az egészségügyi ellátásukat és az oktatásukat – és a tagállamok számára vonzóbbá téve a menekültek befogadását. A pénzt előteremtheti úgy is, hogy hosszú távú kötvényeket bocsát ki, kihasználva ezzel nagyrészt kihasználatlan, AAA-minősítésű kölcsönképességét, aminek az is az eredménye lenne, hogy az európai gazdaságot is segítené.

Ugyanolyan fontos, hogy mind a tagállamok, mind a menedékkérők kifejezhessék preferenciáikat, a legkisebb kényszerítés nélkül. Ha oda helyezik a menekülteket, ahová menni akarnak – és ahová menni akartak – az a siker sine qua non-ja. (...)

Harmadrészt az EU-nak azonnal neki kell állnia felállítani egy EU-s Menekültügyi és Bevándorlási Ügynökséget és egy egységes EU Határvédelmet. A 28 különféle menekültügyi rendszer nem működik: drága, nem hatékony és teljesen inkonzisztens azügyben, hogy ki számít menekültnek. Az új ügynökségnek létre kell hoznia eljárásokat; és közös szabályokat kell alkotnia a munkáltatás és vállalkozás területén, valamint konzisztens támogatási rendszert kell kidolgoznia; és ki kell fejlesztenie egy hatásos, emberi jogokat tiszteletben tartó visszafordítási rendszert azok számára, akik nem jogosultak a menekültstátuszra.

Negyedszer: biztonságos útvonalakat kell létesíteni a menekültek számára, azzal kezdve, hogy Olaszországból és Görögországból a célországaikba szállítjuk őket. Ez sürgető, ha a pánikot csökkenteni akarjuk. A következő, logikailag következő lépés az, ha a biztonságos útvonalakat kiterjesztik a frontrégióban, így csökkentve azok számát, akik a veszélyes mediterrán útvonalat választják. Ha a menekülőknek belátható esélye van arra, hogy elérjék Európát, akkor sokkal inkább hajlandóak ott maradni, ahol vannak. Ehhez arra lesz szükség, hogy a határállamokkal tárgyaljanak, közösen az ENSZ Menekültügyi Ügynökségével, hogy befogadóállomásokat hozzanak létre ott – az elsődleges prioritás Törökország.

Az EU által kifejlesztett végrehajtási és finanszírozási standardokat arra kell használni, hogy globális standardokat hozzanak létre a menekültek ás migránsok kezelésére. Ez az átfogó tervem ötödik pontja.

Végül, hogy több mint egymillió menekültet és bevándorlót be tudjon fogadni évente, az EU-nak mobilizálnia kell a magánszférát – az NGO-kat, egyházi csoportokat és az üzleti világot –, hogy szponzorként lépjen fel. Ez nem csak a megfelelő támogatást igényli, hanem emberi és IT-kapacitára is szükség lesz, hogy egymásra találjanak a migránsok és a támogatók.

A háború-sújtotta Szíriából érkező exodusnak sosem szabadott volna válsággá fejlődnie. Ez sokáig tartott, könnyen előre lehetett volna jelezni és kezelni Európa és a nemzetközi közösség által. Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgyszintén előállt egy hat pontos tervvel a válság kezelésére. De az ő terve alárendeli a menekültek és bevándorlók jogait a határok biztonságának, és azzal fenyeget, hogy megosztja és lerombolja az EU-t azáltal, hogy megtagadja az értékeket, amelyekre az épült és megsérti a törvényeket, amelyeknek az EU-t vezérelni kellene.”