Itt jön képbe a kutatók által megálmodott új eszköz. egy „programozható nanofotonikus processzor.” Több fénysugárral dolgozok, és e fénysugarak következtében a hullámok úgy lépnek interakcióba egymással, hogy az elvégzendő műveletet kiszámító interferencia mintázatokat generálnak. Mai csúcsrendszerekkel összevetve a számítási sebesség, két nagyságrendű gyorsulását, az energiahatékonyság három nagyságrendű növekedését várják a processzortól.
Az elméletet négy alap magánhangzót felismerő ideghálóval tesztelték. Már a prototípussal 77 százalékos pontosságot értek el (az évekig finomított hagyományos rendszereknél ez a mutató 90). A kutatók szerint semmi akadálya, hogy a rendszer jóval pontosabbá váljon. Azonnal alkalmazásokra persze ne számítsunk, de mihelyst elvégezték a szükséges munkákat és hatékonyan működik, különösen olyan esetekben lehet hasznos, amikor korlátozott az áramellátás.