A bibliai, múzeumi versenyeket mi nyernénk

2016. december 13. 9:00

Hoffmann Rózsa
atv.hu
A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el. Interjú.

Jól értem, azt mondja, hogy a 15 éves diákoknak, akik a mérés alanyai voltak, a jelentős részük jól teljesít, és azok húzzák le ezt a magyar átlagot, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűek?

Körülbelül igen. Mert a mérés kiterjed minden 15 évesre, akármilyen iskolatípusba, akármelyik évfolyamra jár. A legjobbak most is jól teljesítettek, tehát nem a gimnazistákkal van a probléma. Hanem inkább a szakiskolába járókkal, akiket természetesen nem a szakiskola rontott el, hanem az előzmények, a körülményeik voltak hatástalanok. Talán alaposan meg kellene nézni, hogy hogyan lehet a Híd programot annak szolgálatába állítani, hogy ezek a gyerekek is megállják a helyüket. De ez a kérdésnek csak az egyik oldala. A másik, hogy fel kellene gyorsítani azokat az oktatáspolitikai reformokat, amelyeket elkezdtünk, hogy a szaktanácsadás, a tanfelügyelet, és a minősítés segítségével gyorsabban elérjük, hogy a tanári munka módszertanilag jobban megfeleljen a mai kívánalmaknak ott, ahol esetleg ilyen hiányosság van.

Változtatni kell az alaptanterven? 

Nem az alaptantervben keresendő a hiba, bár a felülvizsgálata időnként – így most is – szükséges.  

Akkor? Fizika órán legyen több kémcső például? 

Olyan feladatok domináljanak a tanórán, amelyek a gyakorlati alkalmazást segítik. Elindult a pedagógiai kultúrában ez a fejlődés, ezt kellene gyorsítani. Az átmenetet, a reformok eredményeit viszont türelmesen végig kellene vezetni, nem pedig kapkodva mindjárt ördögöt kiáltani. 

Ön szerint a 2019-es PISA-mérés már nem ilyen katasztrofális eredményt mutat majd?

Nem vagyok benne biztos. Az oktatásügyi reformok eredményeinek beéréséhez legalább egy évtizedre van szükség – ez tudományos megállapítás. A katasztrofális meg tragikus jelzőt túlzónak tartom. Persze egyikünk sem örül, és a magyar önérzetünknek sem segít, hogy romlottak az eredmények, hogy sereghajtók vagyunk. De mindaddig nem kell tragédiáról beszélni, amíg lehet segíteni. Márpedig lehet. A Nemzeti alaptanterv egyensúlyt teremtett a kompetenciák és  a lexikális ismeretek között. A szaktanácsadásnak és a tanfelügyeletneklenne az a dolga, hogy a mindennapi gyakorlatban nagyobb hatékonysággal és nagyobb gyorsasággal segítsen átvinni a megújulást.

Másrészt a PISA-feladatok nagyon érdekesek, látványosak, de elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól, amely a magyar közoktatás rendszerét hagyományosan jellemzi. Ezért az abszolutizálásuk hiba volna. A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el. Ha ezen országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően. Szerintem tehát nem kell, hogy a magyar köznevelés rendszerének az legyen a célja, hogy a magyar diákok a csak kompetenciákat mérő versenyen éllovasok legyenek, mert ez nem következik a mi értékeinkből. Ám az erős középmezőnyhöz tartozás elérendő cél kell hogy legyen.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 122 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A magyar oktatás hagyományosan általános műveltségközpontú. Ezzel szerintem nincs is baj, mert az ún. általános műveltség számos olyan kompetenciát tud adni, amely a mai világban is hasznára válik egy fiatalnak. (pl. absztrahálás, szelektálás, analógiás gondolkodás, stb.)

Ugyanakkor ahogy hiba a PISA teszt abszolutizálása, úgy hiba a bagatellizálása is. Tudomásul kell venni, hogy a XXI. században számos olyan képesség nélkülözhetetlen, amelyet ez a teszt mér. Ha ezeket a kompetenciákat nem fejlesztjük, akkor nemcsak az oktatási összevetésekben maradunk le, hanem azokban a piaci-gazdasági versenyekben is, ahol nélkülözhetetlen, hogy a résztvevők rendelkezzenek a PISA által mért kompetenciákkal.

Nem tudom. Attól tartok fokozzák még, akiknek ez az érdekük. Sajnos.

Pedig nem verseny kellene már, hanem együttműködés, szolidaritás.

Mert addig-addig versengünk, míg sikerül teljesen tönkretenni a pályát. Mindannyiunk közös pályáját. És a gyerekeink, unokáink már nem fognak tudni nemhogy versenyezni, de játszani sem sehol.

De azért az ugye megvan, hogy az észt gyerekek/fiatalok lettek Európában legjobbak, de még a világranglistán is a harmadikok, Szingapúr és Japán után, ezen a felmérésen?

Lehet, hogy Rózsa asszony veled együtt nem tudja, hogy Észtország nem a tengerentúl van és elméletileg Észtország nehezebb helyzetben van mint Magyarország???

Arra a legkönnyebb, mert az nem követel semmiféle munkát...

"A magyar oktatás hagyományosan általános műveltségközpontú." - írod, amely általános megfogalmazás, amely a részekre is egyformán vonatkozik. Ez azonban a gyakorlatban nem állja meg a helyét.

Melyek a részek?

- Alapfokú oktatás, amelynek két fő része van; alsó tagozat és felső tagozat.
- Középfokú képzés; szakmunkásképzős, gimnázium, szak-középiskola.
Felsőfokú képzés; főiskola, egyetem.

A PISA felmérés nem ilyen általános, mert csak a 15 éves tanulókra vonatkozik. Ebbe a csoportba tartoznak a 9. osztályok, a középfokú iskolák első évfolyama. Vagyis; a szakmunkásképzésbún, a gimnáziumban, a szak-középiskolákban tanulók. Itt nem mondható el az amit te állítasz.

Amiről Hoffmann Rózsa beszél az a lexikális tudással kapcsolatos. Pontosabban a humán tárgyak lexikális tudásával. A lexikális tudásra, amire HR is utal a TIMSS felmérés értékeli. Ebben az értékelésben az első harmadban vagyunk.

Az Ihaj Csuhaj Ildikó, mint riporter pedig felteszi a blőd kérdést;

"Akkor? Fizika órán legyen több kémcső például?"

Az ugyebár eszébe sem jut, hogy a kémcsőt alkalmazni is kell.

HR pedig így válaszol:

"Olyan feladatok domináljanak a tanórán, amelyek a gyakorlati alkalmazást segítik. Elindult a pedagógiai kultúrában ez a fejlődés, ezt kellene gyorsítani."

Ez a lényeg, ez kapcsolódik a PISA teszthez és ebben vagyunk lemaradva. Ezen elsősorban az oktatók tudnak változtatni, akik ismerik annak a közegnek a körülményeit, amelyet oktatnak és ehhez kellene szabni az oktatást, a gyakorlati alkalmazásokat.

Csak kiegészítve ét példával.

Te ne menj arra! Te se menj arra!
Te nem mész arra? Te sem mész arra?

Foglaljuk össze: a magyar oktatáspolitika meghatározó alakja az a személy, akinek pályafutása az MSZMP-től a KDNP-ig "ívelt".

A testneveléssel kapcsolatos példád logikátlan: amikor kikerülnek, akkor még mozognak rendszeresen, hiszen van kötelező órájuk.

Ami fontosabb, hogy 30-40 évesen ki mozog még rendszeresen, ki túlsúlyos és kinek magas a vérnyomása.
A kötelező 5 tesióra megint csak egy átgondolatlan rendelet volt: infrastrukturális feltételek nélkül valóban értékes munkát nem tudnak végezni a tanárok. Így jó eséllyel csak megutáltatják a gyerekekkel a mozgást.

Ez egy Deutsch-idézet volt?

Én értettem, azért írtam, hogy nincs benne logika. Abban, hogy utána mozognak-e, semmi szerepe nincs a tesióráknak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés