Köztársaságok végnapjai

2016. június 10. 7:53
Pap Krisztián
Magyar Nemzet
Ha végigtekintünk az elmúlt 26 év magyar demokratikus közéletén, abban kevés köszönet van.

„Nem állítjuk, hogy a királyságot 1990-ben érdemes lett volna visszaállítani, mert ehhez ténylegesen hiányzott a közakarat, de a magyar politikai elitnek jobban kellett volna törekednie arra, hogy Magyarország történeti jogfolytonosságát helyreállítsa, amely lényegében 1944. október 15-én szakadt meg. Mert miként lehetséges az, hogy a köztársasági államforma ennyire sebezhető? Az mindenképpen komoly probléma, hogy a parlament fölött nincs még egy olyan hatalmi szerv vagy inkább eszmeiség, mint mondjuk a király, illetve a királyság intézménye. Egy olyan ellenőrző szerv, amely hatásosan blokkolhatja a kormánypárt esetleg téves döntéseit. Az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök szerepe fontos ugyan, de azok »eseménykövető« szerepük miatt mégis »mellékesnek« tűnnek föl. Egy király is hozhatott téves döntéseket, ahogy az IV. Károly esetében is megtörtént, akár szembe is mehetett a magyar alkotmánnyal, de annak mindenkor súlyos következményei lettek. A királyi Magyarországon Károlyi nem tehette volna meg, hogy az ország területeit önkényesen föladja, ráadásul külső nyomásra. Ezt maga az államjog és a közbülső szervek (például a vármegyék) akadályozták volna meg.

Ha végigtekintünk az elmúlt 26 év magyar demokratikus közéletén, abban kevés köszönet van. Sok minden történt, sok jó kezdeményezés és építkezés zajlott, de sok szerencsétlen döntés is született. Ellentmondásos folyamatok zajlanak mind a mai napig, és igen, forr a magyar világ, mintha még mindig nem találná igazán a helyét a köztársasági létben, amelyet amúgy is folyton javítgatni kell – alkotmánymódosításokkal. A politika továbbra is túlzottan jelen van a mindennapi életben, ami a demokratikus rendszer következménye. Valami olyanfajta nyugalom hiányzik ebből az országból – egy általánosabb jólétet leszámítva –, amelyet csak egy stabilabb államforma keretei adhatnak meg. Függetlenül attól, hogyan ítéljük meg ma Horthy kormányzóságát, az 1920–1944 közti időben feleannyi politikai botrány nem volt, mint manapság, pedig a kormányok ott is változtak. Az eltérő társadalmi mentalitást, szemléletet figyelembe véve is fölmerül a kérdés: hogy lehetséges ez? Úgy látszik, a királyság mint jogi intézmény egy olyan biztos támaszt, alapot ad egy államnak, amely még a viharos időkben is állandóságot jelent. Szélcsendes időkben pedig a politikai élet sokkal inkább a kormány–parlament–király háromszögre korlátozódik, mintsem a közvéleményre.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés