
Nem tisztem eldönteni, van-e gyönyörűbb két, élő adásban puszilkodó taxisnál; viszont kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor egyesek puszta haszonszerzés céljából visszaélnek kiváltságos helyzetükkel − az eszköz nélküli fogyasztók kárára.
A sajtóban már ismert esetek helyett hadd hozakodjak elő saját példával! Egy kedves ismerősöm nemrégiben felhívott és arra panaszkodott, milyen nehezen viseli a taxis életet. Magas az autófenntartás díja, a benzinár és járulékos költségek, így napi súlyos 10-12 órákat kell autóban ülnie. Ráadásul a tüntetések sem tesznek jót az üzletnek, mert „az emberek láthatóan egyre kevésbé szimpatizálnak a taxisokkal”. A legnagyobb probléma azonban az, hogy ő egészen frissen vágott bele a szakmába, így nem járnak neki azok az előnyök, amelyek a régi taxisoknak igen.
A kiváltságos tapasztaltak ugyanis, akik már „benne vannak a buliban”, kifogják a legjobb helyeket a városközpontban. Ott, ahol a turistákat lehet fuvarozni jó pénzért, ott, ahol a legmagasabb járadékok vannak. Ha azonban ő is ilyen jó helyen parkolna, akkor smasszerek segítségével elüldözik. Létezik ugyanis elmondása szerint egy olyan központi kör a taxisokon belül, amelyik a tüntetéseket is szervezi. És ők azok, akik a kormányzatnál kiharcolt jogok legnagyobb haszonélvezői.
Én már nem abból a generációból származom, amelyik emlékezne az 1990-es taxisblokádra. Így amikor a mostani taxistüntetések nyomán megszülető, Ubert kigolyózó törvényjavaslatot olvastam, megdöbbentem. Hogyan válhattak a taxisok kormányokat ennyire befolyásoló tényezővé?