Mondjuk akkor ki még egyszer ezeket a teljesen alapvető és magától értetődő dolgokat: Magyarországnak és a többi, kommunizmus alól felszabadult országnak egyértelműen a nyugati világban, a szabad Európában volt és van a helye. Ez alól a szovjet-orosz megszállás és Moszkvából irányított kommunista rezsimek évtizedei tragikus történelmi kitérők és zsákutcák voltak.
S ha valami közmegegyezés tárgya volt Magyarországon és a legtöbb kelet-közép-európai országban 1989 után, az az volt, hogy közös célunk a NATO- és az EU-tagság elérése.
Az, hogy a NATO és az európai közösség tagjai vagyunk, és ezek a mi természetes politikai, történelmi otthonaink, legyen most is közmegegyezés tárgya! Minden hazai és nemzetközi politikai vitánk, játszmánk csak ezen túl kezdődhet.
A NATO-n és az európai közösségen túl a magunkfajta kelet-közép-európaiak számára csak tél van és hó és csend... és Moszkva.
De legalább Vlagyimir Putyin nem árul zsákbamacskát. Hiába a rendszerváltás, hiába a világkommunizmus és a szovjet rendszer összeomlása, az egykori Szovjetunió KGB-s ügynöke fejében minden ugyanúgy folyik tovább, és teljesen egyértelmű − mint most látható, néha nyíltan is beszél erről −, hogy Oroszország kelet-európai befolyásának újraerősítése, a nyugati katonai és politikai-gazdasági közösségek kelet-európai gyengítése, illetve ezek valamilyen kombinációja a célja. Ebben nyilván Magyarország és annak minden adottsága, belső és külső viszonyrendszere is egy sakkbábu a számára.