Ép testű, cisznemű férfiak (2015 szeptember)

2015. október 31. 21:08
Azt sem értem, hogy miféle elnyomást tanulnak a keresztény, középosztálybeli, hagyományos családban a férfiak, amikor ezen családok jelentős részében a nők igen magas társadalmi státuszt élveznek.

„»A feminizmus tisztában van vele, hogy a férfiak sincsenek egyformán domináns helyzetben és ebből kifolyólag nekik is vannak társadalmi eredetű problémáik: valójában csak a középosztálybeli, fehér, heteroszexuális, cisznemű, éptestű, neurotipikus, keresztény, hagyományos családban élő férfi élvez maradéktalan előjogokat« - írta nemrég a Nőkért Egyesület elnöke, Antoni Rita a Kettős Mérce blogon, egy, mostanában zajló feminizmus-vitához hozzászólván. Igazán kedves és előítéletmentes hozzáállás az említett »társadalmi csoport« irányába, amelyhez valószínűleg magam is tartoznék.

Azt viszont nem értem, hogy miért a »középosztálybeliek« a legelnyomóbbak, amikor felettük van még az elit, alias »felső tízezer«, ami ebben a bornírt marxista szemléletben elnyomóbb kellene hogy legyen az elnyomó középosztálynál. Azt sem értem, hogy miféle elnyomást tanulnak a keresztény, középosztálybeli, hagyományos családban a férfiak, amikor ezen családok jelentős részében a nők igen magas társadalmi státuszt élveznek, értsd sok köztük a sikeres jogász, orvos, tanár, de még a vállalatvezető is. Aztán ugye épp ezek azok a családok, amelyekben sokkal inkább valószínű, hogy a sztereotip szerepekre (értsd: apa, anya) nevelés közben a fiúknak is rendszerint kötelező mosogatni, takarítani, beletanulni a háztartás körüli munkába. Valamiért a családon belüli erőszak leggyakoribb előfordulási terepe sem az említett fehér, keresztény, középosztálybeli, nyugati férfi által elnyomott család. Ám mindez bizonyára csak az elnyomás leplezését szolgálja. Azt sem értem, mik a »maradéktalan előjogok«, főleg nem értem, milyenek lehetnek az előjogok, ha nem maradéktalanok.

De mindezt hagyjuk. A fenti idézet ugyanis merénylet a magyar nyelv ellen. Ízlelgessük a kifejezést: »cisznemű«. Szemezgessünk a teljes »cisz«-szótárból: ciszszexizmus, cisznormativitás, ciszheteró, ciszszexuális. A »cisz« itt nem a zenei hangot jelöli, hanem a »transz« ellentétét. A cisznemű tehát a transznemű ellentéte, habár ciszvesztitáról még nem olvastam. »Cisz«-nek az számít a feminista-genderista szakzsargonban, akinek a nemi identitása összhangban van a biológiai nemével, azaz azonosul a – figyelem! - »születéskor beosztott« nemével.

Ez a világszemlélet amúgy is az elfuserált, bizarr, erőltetett neologizmusok tárháza: genderbináris, genderfluid, genderqueer, neutrios, pángender, trigender. Miként magyarázhatnánk meg ezen kifejezéseket? Ezeket a »nem bináris nemi identitások« közül mazsoláztuk ki. Hogy az mi? A »gender bináris« gondolkodás csak az elavult férfi-női dichotómiában tud gondolkodni, ezt cáfolná a nem bináris identitások léte.

Akárhogy is áll azonban ez a dolog, részemről most nyelvészeti kifogásokat emelnék eme torz fogalmi szörnyszülöttek ellen. Nem hiszem ugyanis, hogy akár a szőrözős, akadémiai nyelvészet, akár az önjelölt, nyelvművelő nyelvtannácik, akár a spontán nyelvalakulás magyarosnak értékelné bármikor is ezen szócsodákat, amelyek összeadhatók egymással és kivonhatóak egymásból, s imigyen egy robespierre-i, kockafejű, négyzetrácsos világképet népesítenek be. (A francia forradalom megvesztegethetetlenje még a tornyokat is le akarta üttetni az egyenlő házmagasságok érdekében, a forradalmi kormányzat pedig négyzethálós megyehatárokat kívánt létrehozni az országban.)   

A bennünk lévő, irracionális nyelvérzék is minden ízében ágál ellenük. De lehet, hogy ez csak azért van, mert középosztálybeli, fehér, heteroszexuális, cisznemű, éptestű, neurotipikus, hagyományos férfiak vagyunk, maradéktalan előjogokkal.”

(A cikk a Magyar Nemzet Hétvégi Magazin szeptember 12-i, szombati számának 32. oldalán jelent meg.)

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez egy baromság....Én megfelelek a definíciónak, de a feleségem is, azzal a difivel, hogy ő nő, és nem hiszem, hogy bármelyikünk valaha, valamilyen "elnyomást" alá/felé rendeltséget érzett volna. A vitás ügyeket normálisan megbeszéltük (néha némi morgással) és megegyeztünk valamilyen kompromisszumos megoldásban...

Nem értem, miért égetik magukat iszonyú tudatlanságukkal és megértési zavaraikkal az emancipációellenes keresztény-konzi skríblerek. Extra felárért? Mazochizmusból? Vagy eddig terjed a felfogóképesség?

Azért voltak pozitívumai a régmúltnak, ilyesmiből nem lehetett megélni.

Valaki dolgozik azért, h. ez a hölgy ezeknek az "eszméknek" élhessen.

Kívánom neki, h. sohasem tapasztaljon annál nagyobb "elnyomást", mint amit föltételez egy normális középosztálybeli családban. Egy normális családban NINCS elnyomás. Megértés, segítőkészség, kompromisszum, az van. Az emberek azért élnek családban, mert jobb, mint egyedül, nem beszélve arról, h. a gyermekek fölnevelésére még nem találtak ki jobbat.

Szerencsétlen, de mi is.

Kéremszépen nagyon egyszerú a nyelvi szörnyszülöttek létrehozásának az oka.
Áltudományos feneket kell keríteni ennek a normalitástól elrugaszkodott mozgalomnak, mert ha világos nyelvezettel beszélnének a nemek által élvezett előnyökről és hátrányokról (összességében sajátosságokról) akkor nyilvánvalóvá válna állításaik tarthatatlansága.

A nőben tiszteljük anyánk önfeláldozó szeretetét, gyermekeink anyját, az otthon melegét biztosító társat. Ez pedig a legtöbb ami kapható.
Ezért pedig az emberek elsöprő többsége ad is anyagi biztonságot (munkamennyiségtől függetlenül), szretetet és hálát.
Természetesen akarat különbségek mindig adódhatnak. Az pedig hogy kinek az akarata dominál vagy győz legtöbbször a vitás kérdésekben (jó esetben a legtöbbször azért akarategyezés van) annak nem sok köze van a nemekhez, ugyanúgy lehet a nő, mint a férfi.

Az önzés és az elégedetlenség szítása, a másik fél démonizálása része a családok neolib szétverésének. A mai világban túlterheltek az emberek és így az önzések erősítgetése jó táptalajra hullik, azoknál, akik elég öntudatlanok és emiatt fogékonyak erre a propagandára. (A másik szempntjainak figyelembe nem vételére.)

A vége azonban az, hogy egyeül maradnak az emberek. Ez sokkal rosszabb életminőséget jelent, de a gyerekek járnak a legrossszabbul a csonka családokban akik mindenképpen sérülnek.

Válaszok:
opht | 2015. november 1. 10:51

Én sosem tapasztaltam elnyomást otthon,pdig fehér,középosztálybeli család gyerekeként nőttem fel. És később sem nyomtak el a férfiak,ahogy én sem őket.

Majd leszek transzinternacionalista. Akit azzal vert a sors, hogy magyarnak született, de lélekben igazi internáci!
Magyar férfinak született transznemű (tehát lélekben nő) leszbikus (azaz szexuális vonzalmaim tárgyai továbbra is a nők), transzinternáci (genetikai alávalóságom ellenére lélekben egy tisztább, nemesebb faj).
Hm... Jöhet a norvég alapból a zsé!

Tökéletes. Rég láttalak, pedig mindig mély hozzászólásokat lehet olvasni Tőled.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés