Rendben, Réka, nem kapsz virágot nőnapra!

2015. március 8. 8:11

Stumpf András
Mandiner
Az egyenlőséggel, Réka, az a baj, hogy nem kapható virágboltban, sem a múzeum jegypénztárában. Így aztán most egyenlőséged sem lesz meg virágod sem. Szomorú.

Drága Réka!

Olvastam leveled, és mit mondjak, nagyon köszönöm. Jó, hogy időben szóltál, nem vettem még meg a neked szánt csokrot, sem a félárú múzeumjegyet.

Most akkor nem is fogom. Mert közölted: nem kéred.

Azt is megírtad szerencsére, mit kérsz nőnapra. Azaz dehogy kérsz, öntudatos nő nem kér, s te öntudatos nő vagy. Te tehát: akarsz. Te ráadásul egyenlőséget akarsz. 

Az egyenlőséggel, Réka, az a baj, hogy nem kapható virágboltban, sem a múzeum jegypénztárában. Így aztán most egyenlőséged sem lesz meg virágod sem. Szomorú.

Réka, egy kis ajándékot azért kapsz tőlem mégis. Nem mintha bejönne ez a nőnapi cucc, az anyák napját bírom az orgonaágas énekkel, ezt a nemzetközi nőnapot én sem nagyon. Szóval nem ezért kapod, hanem: csak.

Az ajándék pedig egy mondat. Ez: van igazság abban, amit írtál.  Nem sok, de van. (Kicsi ajándék.)

„Nemrégiben a korábban létezett méltányossági ápolási járadékot is megszüntette a kormány, ilyenformán a beteg családtagot ápoló, ezért munkát vállalni nem tudó emberek − túlnyomó többségük nő  nemhogy pénzt nem kapnak ezért a láthatatlan munkáért, hanem a munkaéveikbe sem számít már bele ez az időszak a nyugdíjszámításnál.”

Abban igazad van, hogy ez gond. Az is, hogy az alkotmány kötelezővé teszi a szülők ápolását – s ha ez kötelesség, nyilván nem lehet nem elismerni munkaként.

A baj a te mozgalmár, a te örök -ista hozzáállásoddal az, hogy úgy teszel, mintha szándékosan a nők ellen hoznák a szabályokat. Mert utálják a nőket. Hát nem. Még csak nem is lenne kifizetődő: több nő van, mint férfi, a választójog meg egyenlő.

Vannak döntések, amelyek kellemetlenül érintenek embereket. A családtagját ápoló férfit éppen olyan kellemetlenül érintik, mint a nőt. A döntés nem tesz különbséget.

A rosszabbul fizetett nők témája is jogos akkor, amikor ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak, mint egy férfi − ez tényleg felháborító. De hol is van ilyen? A közalkalmazotti bértáblában (s nyilván az állami szektor az, amelyben az állam a legtöbbet tudja tenni) nem látok olyat, hogy női fizu, pasi fizu. Egyenlőség van. Az államigazgatás pedig tele van vezető pozícióban lévő asszonyokkal. Tudás, rátermettség, kapcsolati háló − ezek szoktak szerepet játszani, nem a nem. Vagy Vida Ildikó férfi tán? A temérdek osztályvezető, főosztályvezető, kabinetfőnök... Hadd ne soroljam őket név szerint! A céges világban persze a munkaadó azt akarja, hogy megbízható munkaereje legyen, akinek első a cég. Ha anya vagy, és te anya vagy, pontosan tudod, hogy nincs az a cég, amely előrevalóbb lenne a kölöknél. Ez szül sokszor természetes érdekellentétet. Állam bácsi azonban megteszi, amit megtehet: tiltja az ilyen adatok utáni érdeklődést a munkainterjún.

Ha tehát fontos, hogy a valóság is ilyen legyen (és igen, fontos), akkor tessék tenni is valamit! Ezt sajnos nem várhatod a férfiaktól: rólam elég nehezen hiszik el, hogy nő vagyok. Hiába megyek állásinterjúra, nem kérdezik meg tőlem, mikor akarok szülni. (Pedig, mint Loretta óta tudjuk, nekem is megvan hozzá a jogom.)

Te viszont, Réka, nyugodtan elmehetsz állásinterjúkra diktafonnal, mozgalmat is összehozhatsz erre csupa-csupa büszke nő részvételével, aztán sorra buktathatjátok le a kismanók után érdeklődő, hájas, rohadt kapitalistákat.

Ha beleteszed a munkát, érhetsz el eredményt is akár. Éppen azért, mert az állam keményen tiltja, hogy a gyereked után érdeklődjön a reménybeli munkaadód. Az a nőgyűlölő magyar állam, az.

„Igaz, hogy a (rosszabbul) fizetett munkáink mellett második műszakban háztartást vezetünk és gyereket nevelünk, és a harmadikban meg összerakunk ilyen »nő«-nek nevezett mesterséges termékeket, mert úgy, ahogy vagyunk, nem felelünk meg a társadalmi elvárásoknak. Istenem, mennyi alvásidőt vett el tőlem az epilálás a röpke harminc évem alatt!”

Nos, Réka, sosem kértelek rá, hogy epilálj. Szabad vagy! Ne epilálj, ha nem akarsz!

Tudod, kicsit el vagy tévedve. Nem azért epilálsz, mert a társadalom kötelez rá. Nem azért kell megfelelned, mert tömlöcbe vetnek a hímsovén pribékek, ha nem teszed. Csupán azért, mert meg akarsz felelni. Ha nem akarsz tetszeni az epilálást elváróknak, hát nem epilálsz. Szíved joga. De te, Réka, tetszeni akarsz.

Ha meg nem sikerül, szomorú vagy. Mindenki így van ezzel. Férfiak is. Ilyenkor viszont érdemes magadba nézni. Persze jó a nagybötűs Társasalomra mutogatni. Pont olyan, mint szidni az Istent – bottal biztosan nem üt vissza. Azért azonban, ha nem találsz olyan férfit, aki megbecsül, segít neked, elfogad olyannak, amilyen vagy, ne hibáztasd a társadalmat. És ne általánosíts! Vannak, akik találnak. Az is lehet, hogy csak mázlijuk van. És az is biztos, hogy nem mindenkinek van mázlija. Az élet nem igazságos. És nem is mér egyenlően. Még akkor sem, ha elvileg nem a nemek alapján dönt az állam, vagy annak képviselője, gyakran igen.

Van, hogy emiatt nők járnak rosszul, van, hogy férfiak. Az például, hogy válás esetén a gyereket kvázi automatikusan az anyának ítélik, bevett gyakorlat, nem törvényi alapon áll, hanem csak így döntenek. Ilyenkor éppen jól jön, hogy nő vagy.

„A gyes összege értelmezhetetlenül alacsony, a családi pótlék egy vicc. A gyermeknevelést támogató juttatásokat a kormány átcsoportosította a többet keresőkhöz, azaz az apákhoz. Ezzel is növekszik a nők gazdasági kiszolgáltatottsága.”

Nem, Réka. Nem az apához, legfeljebb a jobban keresőhöz csoportosították a pénzt – bár mióta a járulékokra is vonatkozik a családi adókedvezmény, egy és két gyerek esetén a minimálbér is elég a teljes kedvezmény érvényesítéséhez. A jól kereső nő és közepesen kereső férfi párosnál e szerint a férfi kiszolgáltatottsága nő, persze akkor, ha a te axiómádat elfogadjuk. Azt, hogy a nő és a férfi természetes ellensége egymásnak. Hogy ha szabad akaratukból együtt élnek, akkor is ellenségek, nem társak. (Miért lenne ilyen perverz ennyi ember, hogy az ellenségével él?)

„Kevesebbet keresünk, sokkal többet dolgozunk, és az általunk elvégzett extra munka nagyjáért − amilyenek a gyermeknevelés, a házimunka és a családtagok gondozása − egy büdös fillért nem kapunk.”

Ez, ez a többesszám a bajom az írásoddal. Meg az egész feminista hozzáállásoddal. Az, hogy a nők nevében beszélsz, csupán azért, mert nőneműnek születtél. Holott te senkinek és semminek nem vagy megbízott képviselője. Azt sem tudom, egyáltalán a feminista mozgalmárok nevében beszélhetsz-e. Hogy a nők nevében nem beszélhetsz, az egészen biztos. Te, aki annyira hiányolni szoktad a demokráciát, éppen azt felejted el, hogy annak lényege: megszerezni a mások képviseletére való jogot. Ezt te nem szerezted meg magadnak sosem.

Az sem jó, hogy erősítesz ezzel egy sztereotípiát. A hisztis nőét.

„Levittem a szemetet. Kiporszívóztam. És nem fizet érte az állam!!!!! Még nyugdíjat sem ad! Egyenlőséget!!!”

Hallottál már ilyet férfiaktól? Én még nem. És persze azért nem, mert vannak társadalmi szerepek. Ha egy férfi hisztizik, kiröhögik. Baj ez? Harcoljak a hisztizéshez való természetes jogomért? Követeljek hisztiegyenlőséget?

Nem fogok.

Egyrészt tényleg röhejes lenne. Ilyen béklyókban élek, bocs.

De még ha éjszakákat forgolódnék a társadalom által el nem ismert hisztijogom hiányától szenvedve, akkor sem beszélhetnék „a férfiak” nevében csupán azért, mert hímneműnek születtem.

Szerintem te se tedd „a nők” nevében.

Jövőre inkább fogadd el valakitől azt a virágot!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 186 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Remek és racionális érveket hoz fel Stumpf András!

Sokak szerint az a fajta női logika, amely Drága Réka szövegéből árad, nem egyeztethető össze a formális (normális) logikával!

A női logikát egyesek az érzelem vezérelt szóáradattal azonosították.

Szerencsére vannak sokan normális nők is a világban, akik rájöttek arra, hogy van férfi szerep és van női szerep.

Shakespeare a Szentivánéji Álomban jól jellemezte az akarnok szinészt (Zubolyt), aki minden szerepet magának akart megkaparintani:

"Ide nekem az oroszlánt is!"

"Frappáns választ is lehetett volna írni, több volt ebben a témában."
---------------------------------------
Nos igen, lehetett volna; bár én nem a frappánsságot hiányolom, hanem a - lovagias férfilélekből fakadó - bársonyosságra való törekvést tartom hibás megközelítésnek.

Papp Réka Kinga ugyanis igazságtalan, mint a nők általában, tapintatlan, mint a nők általában és figyelembe sem veszi, hogy olyan futballmeccsről van szó, ahol ma már a nőknek lejt a pálya.
Hogy a férfiak felszínen tudják tartani magukat a mai eltorzult társadalomban, az abból következik, amiért a munkaadók általában - ha tehetik - férfi munkavállalót választanak.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Papp Réka Kinga ugyanis pofátlanul és igazságtalanul háborúzik.
Egy olyan harcot igyekszik vívni, ahol a korábbi évszázadok alatt leülepedett sztereotípiákból kiválogatja azokat, amelyek az ő harcát erősíthetik és így az összes feminista klisét - a társadalom elnéző reakciója miatt - annak nyakába boríthatja.

Szerintem a tehetség és az alkalmasság minden nő számára szabad pályát nyit, amivel a tehetséges nők már ma is élnek.
Papp Réka Kinga ugyanis nemcsak háborúzik, de pofátlanul telhetetlen is.

Amit ő követel, az már diszkriminációnak tekinthető. Amit ő követel, az már a méltánytalanság manifesztuma.

Válaszok:
gwrf | 2015. március 8. 13:26

Az Euroviziós dalfesztivál győztese egy tarnszvesztita szakállas bajszos nő, Conchita Wurst lett.

Egy fordítási verzió szerint viszont a concha és conchita vulgáris, ’pina, punci’ jelentésbeli használatának, illetve a Wurstnak a férfi nemi szervre utaló jellegének köszönhető a név.

Conchita Wurst=Punci Kolbász.

A csajnak paprika és répa kellene. Kiporszívozott magànál és mi fizessük aham

A féelárulok egy nagy titkot: férfiak zöme pont leszarja a körömlakk meg hajpánt színét, pláne a passzolását. Répa Kingának sem feltétlen a kinézetèvel van baj, d még egyestés csajnak is nehezen elviselhető

Egyrészt minden szava igaz, másrészt már-már kellemetlen olvasni.

Olyan, mintha a Barcelona pályára lépne egy falusi kölyökcsapat ellen, és a meccset végig komolyan véve parádéznának.

fölényeskedő, de mentségére legyen mondva, a buta hőbörgőkkel nehéz másképpen beszélni.

"nincs igaza sok mindenben, de én nagyságrendekkel többre becsülöm őt, mert ő hisz valamiben és tesz is érte"

én inkább félek az olyan emberektől, akiknek sok mindenben nincs igazuk, de hisznek benne, és harcosan kiállnak a hülyeségeik mellet.

Stumpnak volt egy meggyőződése, aztán lassan kinyílt a szeme. Nem lett balos, de nem is Gépont, Bayer és a többi nyomorult.
Szerintem ez pozitívabb változás, mint ragaszkodni baromságokhoz.

"igazságtalan, mint a nők általában, tapintatlan, mint a nők általában"

egyszer össze kéne jönnöd eggyel.

Persze várható volt, hogy PRK hülyeségére előbújik a másik véglet hülyéje

nyomokban igazságot tartalmaz

Pont neked van problémád a cinizmussal, meg a fölényeskedéssel?:D

Na jó, nőnap alkalmából itt egy kurva jó szám!
https://www.youtube.com/watch?..

"Van mit levezekelnünk"

egyrészt nincs, hiszen nehogy már egy korábbi társadalmi berendezkedés miatt érezzem rosszul magam, pláne vezekeljek, másrészt utálom az olyanokat (nemtől függetlenül), akik érvek helyett érzelmeket, pátoszt és hangerőt visznek egy témába, és akik egy marék értelmes témafelvetéshez három marék demagógiát szórnak.

plusz utálom azt az érvet, hogy "igaz, hogy sok helyen túloz, meg butaságokat mond, de azért van benne igazság is". Akkor mondja csak az igazságot. Olyan, mint a Jobbik a cigánykérdéssel kapcsolatban. Felvet egy fontos témát, és hülye válaszokat ad rá, demagógiával leöntve.

Bár itt sokan Szélt is utálják, de őt még nem láttam azon hisztizni, hogy nem fizet neki senki a porszívózásért.

Ha rád írok, mindig kapom a dislike-okat.

Nagyon hűséges kutyáid vannak.:)

mondjuk az alapvető probléma ott van, hogy nem tudjuk, mi az, hogy feminizmus. Zárj össze tíz feminista aktivistát, és tíz különböző választ adnak.

másnapra megennék egymást

"Az egész életét áldozatnak tekinti gyermekei jövőjének megalapozására."

namost, én egy nagycsaládban élek, és bizony felmerülnek nehézségek, de:

nem a feleségemnek vannak nehézségei, hanem nekünk, szülőknek
nem a feleségemnek nem jut ideje, esetleg pénze vmire, hanem nekünk, szülőknek
nem én keresek 2 egységnyi pénzt és ő 1 egységnyit (vagy fordítva, mert volt már így), hanem mi keresünk 3 egységnyit

stb. Remélem, érthető, hol a hangsúly. A család nem egy nemek közötti harc színtere. arra ott a CEU.

És a gyerekek jövőjének megalapozása nem áldozat, hanem cél.

Répakingából egyszer is elég. Ismerem a fajtáját.

A mai világban azok a nők, akiknek esélye van valamilyen szakmai karrierre, azok nem fogják a háztartásbeli szerepét választani, nagyon helyesen
Nagyon romantikusnak tűnhet az otthon a gyermekekre vigyázó és az otthon melegét megteremtő tyúkanyó képe, de egy iskolázott nő egyszerűen elbutulna, ha csak otthon tevékenykedne, miközben az intelligenciája és a végzettsége alapján többre hivatott.

Szóval fontos, hogy lehessen választani a karrier és az otthonlét között, csak abszolút nem életszerű.

Két dolgozó felnőttnek kell az otthoni feladatokból és a gyereknevelésből is kivennie a részét. Legfeljebb nincs minden nap kiporszívózva, elmosogatva.

Voltam már nővel. 16+ évesen ( nem én..) láttam pár Paprika Kinga féle csajt, ha nem is ennyire súlyos kivitelben. Eljutott ágyig. Péntek, legkésőbb szombat. Vasárnap du. mama hotel, papa-bank. Most 32+ évesen meg keresi(k) a megfejtést.
Minden és mindenki fikázása, de mégis kéne valami fickó. Répa Kingával ellentétben nem az államtól, vagy George Sorostól várják a megfejtést.
Pár hete sízés után beestem egy kvázi "kötelező" szülinapra éjfél után. Kik maradtak zárásig, eh? Sokan már elmentek pedig. Dörgölőzés, jófejkedés, kicsit szánalmas. Az idő halad, a kő marad..

Elbutul. Az agyat edzeni kell, ugyanúgy, mint a testet. Aki korábban sem edzette, annak nem lesz nagy a kontraszt. Aki igen, annak igen. A mosás, főzés nem jelent szellemi kihívást, idővel a férj-feleség nem talál közös témát, ami a kapcsolat rovására is mehet.
Nyugdíjasoknál is akkor van gond, ha nem talál új elfoglaltságot magának a munkaévek után.

Van a környezetemben több 4-5 gyerekes család. ahol éppen nincs gyesen a mama, ott mind dolgozik.

nem nézek én le senkit

Igazad van, de nekem az iskolai szülői értekezletek jutnak az eszembe.
Ott az osztályfőnök sokszor mondta, hogy szokás szerint pont azon gyerekek szülei nincsenek itt, akikkel baj van.
Szóval az a baj, hogy pont azok nem fogják érteni illetve pont azok fognak felháborodni, akiknek ezt értenie kéne.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés