Mit tanulhat az argentin válságból Magyarország?

2013. augusztus 1. 9:53
G. Gekko
Mandiner
A magyar kormány devizahitel-mentő programja, ami szintén nem szokásos eszközökkel történne, a corralitóhoz hasonló jelenséget indíthat be.

Tail risk. A pénzügyi terminológiában így nevezik a rendkívül kis valószínűséggel bekövetkező, ámde pusztító hatású eseményeket. A valószínűséget reprezentáló haranggörbe legszéle, egy pénzügyi atombomba, aminek a kockázatát nem lehet kezelni. Magyarország esetében a tail risk egy tömeges bankcsőd, ami drasztikus gazdasági válságot, 5-20% körüli GDP-szakadást, forintleértékelődést és a pénzügyi rendszer összeomlását eredményezi. Az efféle események eddig a világban rendszerint politikai rezsimváltással (több mint kormányváltással) jártak, és általában lassú, kínkeserves gyógyulás után sikerült csak talpra állni, hiszen a rendszer alapja, a bizalom vész el ilyenkor.

Gazdasági elemzők gyakran emlegetik Argentína példáját, mint a gazdasági válságkezelés totális csődjét. A 2001-es corralito (magyarul kis karám) tökéletes mintapéldája, hogy kényszerhelyzetben mit nem szabad csinálni: itt az argentin állam a magánszemélyek kezében lévő devizabetétek ideiglenes korlátozásáról döntött (heti 250 pesót lehetett felvenni a devizabetétekről kizárólag argentin pesóban, az intézkedés eredetileg maximum 90 napig maradt volna), ahelyett, hogy évekkel ezelőtt elengedték volna a peso árfolyamát, és nem adósították volna el a dollárban államot.

A döntés drasztikus hatással járt, a megrémült betéttulajdonosok pánikszerűen vették ki az argentin bankokból a megtakarításaikat. Nemcsak a külföldi, hanem a hazai pénzt, a pesót is, sőt minden mozdítható pénzügyi eszközt, hiszen nem lehetett tudni, hogy másnap milyen más korlátozásokkal él a kormány. A döntés bedöntötte Argentínát, jött az államcsőd és a fizetésképtelenség, pedig az ország nem rendelkezett drasztikus eladósodottsági mutatókkal: a teljes nettó hitelállomány a GDP 53,8%-át tette ki a válság előtt, igaz, hogy ez a negyedére összeomló pesónak és a devizaadósságnak köszönhetően hamarosan 165%-ra ugrott. A válság lényegében 10 év után is tart, a megtakarítások háromnegyede ma is az ország határain túl landol, támogatva ezzel Uruguay, Brazília és az Egyesült Államok bankrendszerét. Az ország dacból sem rendezte adósságát nemzetközi hitelezőivel, ami miatt továbbra is kizárja magát a nemzetközi kötvénypiacokról.

Argentína több szempontból is tanulságos lehet Magyarország számára, a nem hagyományos eszközökkel való kísérletezgetés mindkét országra jellemző. A magyar kormány devizahitel-mentő programja, ami szintén nem szokásos eszközökkel történne, acorralitóhoz hasonló jelenséget indíthat be. Nem biztos, hogy fog, csak azt mondjuk, hogy a növeli a tail risket, vagyis a kis valószínűségű, de hatalmas pusztítást hozó esemény bekövetkezésének esélyét.

Nézzük meg röviden a számokat! Május végi adatok szerint 14,9 milliárd svájci frank magánkézben lévő, ingatlanfedezetű devizahitel volt a magyar piacon. Ez hozzávetőlegesen 3.600 milliárd forint a mostani árfolyammal kalkulálva. Ha a kormány mondjuk úgy dönt, hogy ezt a pénzt nem a jelenlegi, 240 forint körüli árfolyamon kéne visszafizetni, hanem a felvételkori átlagos 160 forinton, az azonnal hozzávetőlegesen 1.200 milliárd forint kárt okoz a bankrendszernek, ami a mostani, átlag 14,8% körüli tőkemegfelelési mutatót a biztonságosnak tekintett 8%-os szint alá, 7,8%-ra lökné. (Az átlaghoz a legnagyobb magyar bank 19,7%-os mutatóval járul hozzá, mely a teljes mérlegfőösszeg 20-25%-a, tehát a többiek jóval átlag alatt vannak.) A magyar bankok a tőkéjük felét veszítenék el azonnal. A gyenge tőkemegfelelési mutató viszont megrémisztheti a betéteseket: tőkekivonás indulhat meg. Ha ez tömeges, akkor az egész rendszer pillanatok alatt fenntartatlanná válik. Tömeges csőd esetén fabatkát sem ér a magyar betétbiztosítási rendszer, hiszen azt egy-egy pénzintézet csődjére találták ki, nem az egész rendszer fejre állására. Ez a magyar tail risk, ez az, amit egy rossz politikai döntés gerjeszthet és indíthat el.

Persze lehet, hogy nem lesz bankpánik. Lehet, hogy a betétesek között nem indul be a láncreakció. Lehet, hogy a pénzintézetek külföldi tulajdonosai, akik nemcsak a magyar bankjaikat bukhatják, hanem a külföldi anyabankok felé lévő 10 milliárd euró feletti tartozást is, betolják a hiányzó tőkét a szenvedő magyar leányaikban. A kérdés, hogy megéri-e ez az akció a kockázatot? Szabad-e a rövidtávú politikai előnyökért olyan döntést kockáztatni, amely, ha kiüti a biztosítékot, a következő 10 évre leradírozza Magyarországot a világ pénzügyi térképéről?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 100 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az ilyen, kifejezetten riogatás célzatú írások okoznak pánikot. Argentínában is szerepet játszott a fizetett média a pánikkeltésben.

Ez valójában egy törvénysértő írás.

Ha viszont utcára kerül és koldusbotra jut több, mint százezer család, az mekkora terhet ró az államra?

Vagy nem kell törődni velük, nem számít mit eredményez egy ekkora csődbejutott tömeg?

Az alaposan leértékelődött ingatlanokból hogyan szerzik vissza a bankok a pénzüket? Vagy már készenlétben állnak azok, akik a töredékáron megvehető ingatlanokra várnak, őket zavarja az állam mentőakciója?

Ne akard már elhitetni, hogy dörzsölt közgazdászok nem számolták ki, évek múltán mekkorát lehet kaszálni ezeken a hiteleken.
Te még hiszel a bankrendszer jóságosságában, hogy neked akar jót az alacsony kamattal?

Más országokban jó előre betiltották a devizahitelt, amikor jöttek az eső vészjelzések.

Már boccs, de egy rendkívül bonyolult és sokrétű probléma egysíkú és primitív ábrázolása a cikk. Tehát úgy gondolja a cikkíró, hogy a bankoknak bármit meg kell engedni, mert kükönben baj lesz ?
Különben már az eddigi hozzásszólások is mutatják a problémakör sokrétűségét. A feltőkésítés és privatizáció anomáliái és valóban mindet el kellett-e adni vagy csak néhány értékesítésével versenyhelyzetet teremteni.
A törvényi szabályozás elégtelensége, beleértve a magáncsőd intzményének hiányát, az egyoldalú szerződés modosításokat, stb..
Annak tisztázása, hogy valóban svájci frank alapú hitelekről van-e szó és ha igen milyen mértékben, a bankok milyen árfolyan biztosítási ügyleteket kötöttek, aminek eredményeként duplán kaszálnak, stb.
Hogyan lehet megosztani a felelősséget az előállt helyzetért a főfelelős bankok, a többszörös mulasztásban hibás állam és a hitelfelvevők között. Erről folynak a tárgyalások jelen pillanatban is. (A bankszövetség fizeti a cikkírót ?)

Ne légy már naiv!

A virtuális pénzek világában hogyan lehet bukni? A bankok soha nem buknak, csak azok, akik rájuk bízzák a pénzt.

Ha az állam kihúzza őket a bajból, akkor milliós prémiumokal ünneplik magukat, ahogyam az USÁ-ban ez már megesett.

Láttál te már tönkrement, vagyonából kiforgatott bankárt?

Válaszok:
Himalája | 2013. augusztus 1. 13:42

Igen, ez volt a hülyítés egyik csúcsa, olyan, mint az EU-ról szóló népszavazáson a bécsi cukrászdanyitás.

Viszont a hülyítő reklámok után mindig ott van a megjegyzés, hogy a tájékoztatás nem teljeskörű, ami végül is azt jelenti, hogy ők nem mondtak a döntéshozatalhoz elegendő konkrétumot.

Sajnos ez nem igaz. Ne felejtsük el, hogy az elő tárgyalásokon semmiféle kompromisszumra nem voltak hajlandók, azt gondolták, hogy az állam úgyis fizet mindent. Nos tévedtek.

Azért...
Mit gondolnak viccből tiltották meg, hogy valaki frankban fizessen ?
Ott bizony a véteki és eladási árfolyamok közötti különbségek szintén hoznak 5-6 %-ot alapesetben. Szóval azért nem olyan egyszerű ez.

Valaki válaszolja meg. Azok az irgalmtlan hatalmas pénzek, amelyeket a CDS felárként kifizetnek az ügyfelek, bankok, államok hová tűnnek ?
Bank alig alig megy tönkre, csak az európai államok 5500 Md euró felett költöttek bankmentésre. Vagyis az a pénz valahol csak úgy van és nem vesz részt a döglött papírok leírásában.

"Ezt azért hívják így, mert az eredeti angol kifejezés a "policy" szót tartalmazza, melynek egyik jelentése a politika.
De sokkal inkább az "irányvonal" vagy a "vezérelv" jelentését kell érteni alatta."

Ettől függetlenül Ebenezer-nak igaza van, hogy állami politikai alapon működik. Ha ez nem így volna, akkor a központi bank nem nyújtana problémák esetén azonnali likviditást a bankoknak, éppúgy ahogy nem nyújt más vállalkozásoknak sem, és a bankok sem adhatnának több pénzt kölcsön, mint amennyi a rendelkezésükre áll, ahogy egy mozi, színház sem adhat el több belépőjegyet, mint amennyi a férőhely, még akkor sem, ha tudja, hogy a nézők egy része távolmarad, mivel ez csalás lenne. Az állami politika adta meg a bankoknak azokat kiváltságokat, melyeket semmilyen más vállalkozás nem élvezhet, és amit ha megtennének, csalásért eljárást indítanának ellenük.

"Láttál te már tönkrement, vagyonából kiforgatott bankárt?"


Nos, valaha voltak idők, amikor a bankár inkább főbe lőtte magát nehogy a tömeg meglincselje. Mivel az állami hatalomnak szüksége volt a bankárokra, így hozzott olyan törvényeket, hogy erre ne legyen szükség. Pld. hogy nem bűntethető, ha nem tudja visszaadni a betétesek pénzét, elegendő, ha teljesíti a KB tökemegfelelési előírásokat, és hogy ne kelljen azonnal kiadni a betétesek tulajdonát melyre kötelezettséget vállalt, a KB be is zárathatja a bankot, ezzel átvállalva a felelősséget. És természetesen bünteti azokat, kik figyelmeztetik az embereket a bank kockázatos ügyeire bankpánik keltés gyanúja miatt.

Ugye nem lényegtelen kérdés... :)

Válaszok:
Tündér_Lala | 2013. augusztus 1. 13:56

Úgy vagyunk vele, mint az annakidején a benzinárba pakolt extra útfenntartási és építési adóval. (Emlékszem a kampányra, amelyben azt magyarázták, hogy ez így igazságos, aki sokat használja az utakat, az többet fizet.)
Azóta fizetünk autópálya díjat stb.,stb.

Azért megjegyzem, a bankok, a külünboző típusú hiteleiket banki termékként tüntetik fel. A termékeknél pedig szokás, hogy az eladó figyelmezteti a vásárlot hogy a termék pld., veszélyes vegyi anyagokat tartalmaz, vagy hogy hiba esetén áramütést okozhat, vagy hogy a termék éghető, vagy sem. Sőt, még használati útmutatást is szokott mellékelni.

Na, akkor sorold a bécsi magyar cukrászdákat!

"Elhitetheted magaddal, hogy a bankokon múlott a forint árfolyama - csak ez borzasztóan nem igaz. Ez az államon múlott."

Ezzel egyetértek.

"A termék azért volt rossz, mert jelzáloghitel esetén nem az zálog értékéig viselte a felelősséget az ügyfél. Ezen a ponton kellene szabályozni."

Ez esetben nem valódi jelzáloghitelről volt szó, hanem inkább személyi kölcsönröl. Sajnos, nyugaton is, a valaha valódi jelzáloghitelek is az állami szabályozás segítséggel is, a személyi kölcsönökhöz kezdtek hasonlítani.

"A hitel felvevői pedig most adják a hülyét, hogy el se hitték volna, hogy az árfolyam változhat."

Ez sokakra igaz is, sokakra nem. Hogy sok egyszerű ember is bedőlt ennek, az benne van a pakliban. Amin csodálkozni szoktam, hogy az önkormányzatok is vállalták a kockázatokat. Habár utánagondolva, ez érthető is, hisz az önkormányzatoknak van egy adófizetőkkel rendelkezó állambácsija, mely ki szokta segíteni az önkormányzatokat a bajból. Így volt némi alapja annak, hogy nagyobb kockázatokat tudjanak vállalni.

"Nesze semmi, fogd meg jól... Szerintem ti sem értitek, hogy mit is akartok mondani."

hacsak halványan is tudnál valamit a libertariánusi (hozzáteszem- nem összekeverendő a liberálisokkal) pénzelméletekről, akkor pontosan tudnád, mit akartam mondani.



"A mozis példád pedig nem jó, hiszen a számlapénznek pont az a lényege, hogy VÉGTELEN a mennyisége... Ellentétben a mozijeggyel, vagy a részvénnyel..."

A példám ellenpélda, épp azért kítünő.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés