Az OPERA és a személyes véleményem szerint sem lehet a szerzői jog parttalan, nem mehet szembe általános emberi értékekkel.
„Nem kell(ett volna) sem Radnai Márknak, sem a Tháliának, sem másnak bocsánatot kérnie a black face-ügy miatt. Lassan tíz évvel az európai elhallgattatás falát áttörő fehér »Porgy és Bess« előadásunk után megállapíthatom, hogy a bemutató szériáját követő további három sorozat 22 estéje úgy vált az egyetemes operakultúra ünnepévé az Andrássy úton és az Erkelben is, hogy semmilyen pert vagy büntetést nem kellett elszenvednünk.
Az OPERA és a személyes véleményem szerint sem lehet a szerzői jog parttalan, nem mehet szembe általános emberi értékekkel. Nem köthet ki pl. bőrszínt, mert azzal megkülönböztet, ha pedig kiköti, engednie kell a kitételt teljesíteni próbáló optikai eljárásokat (most körülírtam a feketére sminkelést). A black facing Amerikában teljesen mást jelent régi, ocsmány fehér kabarettisták gúnyolódása nyomán, oké. Nálunk meg, ha egy leányt húsvéthétfőn leöntenek vízzel, annak van önmagán túlmutató jelentése. Vagy a vöröscsillagnak. Tehát ezek a »kulturális tiltások« is okafogyottak globális értelmezési tartományon megfuttatva.
Ennek örömére exkluzív információt nyújtok, mert nincs a Porgy se levéve, se elfelejtve. Szűk három esztendő múlva, 2029. április 28-tól indul majd a tervek szerint Gershwin egyetlen, viszont döbbenetes erejű operájának ötödik sorozata az Eiffel Műhelyház Bánffy termében, remek szereplehetőségeket kínálva minden este 15 magyar szólista számára!”
„Meg kell hagyni a művészetnek azt a szabadságát, hogy egy más bőrszínű ember játsszon egy adott karaktert” – jelentette ki az időközben közéleti szereplővé is vált rendező.
Kálomista Gábor hangsúlyozta: a színház nem hátrál meg. Kiáll amellett, hogy „a színház a művészeké és a közönségé, nem pedig politikai vagy ideológiai érdekek játékszere”.
Nyitókép: Kristof Z. Markovics / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Európában nem állt meg az idő, és ezt minden magyar érezni is fogja. Kovács András írása.
„Meg kell hagyni a művészetnek azt a szabadságát, hogy egy más bőrszínű ember játsszon egy adott karaktert” – jelentette ki az időközben közéleti szereplővé is vált rendező.
Kálomista Gábor hangsúlyozta: a színház nem hátrál meg. Kiáll amellett, hogy „a színház a művészeké és a közönségé, nem pedig politikai vagy ideológiai érdekek játékszere”.
Magyar Péter érti, hogy a politikai lojalitás megszerzéséhez és megtartásához a lelkesedés mellett a pozíciók és az ezzel járó presztízs és pénz osztogatása is szükséges.
Van egy nagyhatalmú testület Magyarországon, amelyről nem tudunk szinte semmit.
Végre nem haverok kapnak lehetőséget a kormányban.
Mesterhármas kevesebb mint három és fél perc alatt.
Erre a riválisra még a Mol sem számíthatott.
Vérbe fagyva vitték el a három hónapos baba édesapját, miután konfliktusba keveredett a lakóközösség szabályait semmibe vevő társasággal.
