Mit gondol Orbán Viktor?

„És akkor Orbán Viktor felkerekedett, és elment a Doperanos-ba, hogy beszélgessen egy kicsit Lacival és Gyuszival, sajnálatomra Viktória nem vett részt a társalgásban. Orbán Viktor a mostani miniszterelnöki ciklusának utolsó napján látogatott el oda, ahol a kampány során kétszer is megfordult. És ezzel többeknél ki is verte a biztosítékot nyomban. Itt is, ott is. Szerintem meg bízzuk rá, hogy mikor hová megy, nagyfiú már, majd eldönti. Gondolom, jön majd hozzánk is (Magyar Nemzet), a Mandinerhez is, és jól mutatna egy kolumnás interjú a megyei napilapokban is, jólesne a tábornak, pláne hogy momentán félárbócon a zászló, a lelkek kóvályognak. De most így döntött, nyilván oka volt rá, tartsuk tiszteletben. Valamint aki továbbra is jobbernek, konzervatívnak, patriótának (nem kívánt törlendő) tartja magát, véleményem szerint jobban teszi, ha nagy keservében nem próbál meg most mindent ráverni Orbánra. Az ekézést nyugodtan rábízhatjuk a másik oldalra, nyomják is, ahogy a csövön kifér, mert még mindig minden róla szól.

Annál is inkább bölcsebb magatartás lenne ez, mert már egy jó ideje, aki a Fideszre szavazott, az Orbán Viktorra szavazott, arra a karizmatikus politikusra, akit az Isten is irányítónak teremtett, és rajta keresztül egy világszemléletre, amit nem váltogatunk olyan tempóban, mint az alsógatyát. Egyébként meg ismét eljött a helyezkedések ideje, olyan ütemben, hogy az még a világűrből is látszik, az atlantista újfideszt úgyis fel kell tölteni valakikkel. Akárkikkel, kell a szakértelem, ugyebár.

Aztán ha ezzel is megvagyunk, lassan leeshetnénk a választási vereség okainak boncolgatásáról és a sebek nyalogatásáról. Kívülről fújjuk már a lehetséges összetevőket, kijöttünk a sokkból, és nem lehet addig gyászmunkázni feszt, míg mind meghalunk. 

Schiffer András pompás indexes trilógiája után időpazarlás is a tetejébe, abban minden benne van, mint a Fradi-kolbászban. A jövő bekopogtatott, majd miután nem kapott választ, ránk rúgta az ajtót. Nincs mese, illő módon fogadnunk kell, különben elviszi a családi ezüstöt az utolsó kiskanálig.” 

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher