Fojtogató, szürreális álom

„Még meg sem alakult az új kormány, máris ízelítőt kaphattunk belőle, mit takar a valóságban Magyar Péter azon kampányígérete, miszerint ő majd véget vet az állami propagandának, a pártállami cenzúrának meg fölvirágoztatja a szabad tájékoztatást.

Történt ugyanis, hogy szokásosnak épp nem nevezhető módon fölszólította a köztársasági elnököt, hogy ne készítsen közös fotót kormánya tagjaival, mikoron átadja nekik megbízó leveleiket. Még vakuvillanás előtt gyorsan ugorjon félre, esetleg egyenesen bele a Sándor-palota kerekes kútjába, tudomisén. Mintha Sulyok Tamás valami ragályos beteg lenne vagy tömeggyilkos, akivel nem szabad egy képen szerepelni.

Döbbenetes az egész: maga a fölszólítás és a mögötte húzódó, prolihergelő gonoszság is. Szégyen, hogy ilyen egyáltalán elhangozhat.

(Ahogyan az is szégyen mindannyiunkra, hogy a feleségét eláruló, lehallgató embert emeltünk trónra.)

Az államfő nyilvánosan nem válaszolt az otrombaságra, noha nyugodtan megtehette volna. (Fölteszem, ha Antall József követel ilyesmit Göncz Árpádtól, vagy Orbán Viktor Sólyom Lászlótól, érkezett volna válasz – és helyénvaló is lett volna.) Ahogyan arra sem reagált Sulyok Tamás, amikor a kormányfő többször bábunak nevezte őt, és lemondásra szólította föl. A köztársasági elnök Magyarország egyes számú közjogi méltósága, személye az alaptörvény értelmében sérthetetlen. Aki őt sértegeti, ugráltatja, alázza, rajta keresztül voltaképpen Magyarországot, a közjogi rendszerünket, a nemzet egységét tapossa meg. Ilyet egy ellenséges állam vezetőjétől sem tűrhetünk el, a saját államunk hármas számú közjogi méltóságától még kevésbé.

Egyetlen jogszabály sem tiltja, hogy egy közjogi méltóság visszautasítsa a személyét ért nemtelen támadásokat. Ad absurdum: Sulyok Tamás nyugodtan világossá tehetné, hogy

amit a miniszterelnök művel a lemondásra fölszólítással, az egyértelműen alkotmánysértés.

Ha mindezt a láthatóan apolitikus és konfliktuskerülő államfő nem szeretné kimondani, akkor megtehetné helyette egy vezető ellenzéki politikus is. Föl kellene végre ocsúdni az április 12-ei sokkból, hahó! És világossá tenni: eddig és ne tovább!(...)”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd