Ott vannak az ukránok a Tiszában, a Tisza eltörölné a védett benzinárat – itt az új Mesterterv

Kapitány István eltörölné a védett benzinárat, Panyi Szabolcs bebukott, az ukránok belátnak a Tiszába. Itt a Mesterterv legújabb adása.

A történész szerint a kampányt külső erők is alakítják, méghozzá nyíltan és összehangoltan.

Az április 12-i választás nem a szokásos politikai ciklusok mérlegéről szól, hanem sokkal többről: a nemzeti megmaradás kérdéséről – állítja írásában Schmidt Mária történész, aki szerint példátlan külföldi beavatkozási kísérletek zajlanak a magyar belpolitikában.
A szerző úgy látja, normális körülmények között a választók arról döntenek, hogyan értékelik a kormány teljesítményét, és melyik politikai erő jövőképe tűnik számukra meggyőzőnek. Most azonban egészen más a helyzet: a kampányt külső erők is alakítják, méghozzá nyíltan és összehangoltan.

Schmidt szerint a korábbi, főként amerikai demokrata körökhöz köthető befolyásolási kísérletek – pénzügyi támogatásokkal, kampánytanácsadókkal és médiakapcsolatokkal – mára új szintre léptek. Úgy véli, a hangsúly áttevődött Európára, és immár nyugat-európai hatalmak, titkosszolgálatok és ukrán kapcsolatrendszerek is szerepet vállalnak a magyar politikai folyamatok befolyásolásában.
A történész hosszabban kitér az amerikai–ukrán kapcsolatok múltjára is, amely szerinte évtizedekre nyúlik vissza, és politikai, gazdasági, valamint titkosszolgálati együttműködésekben öltött testet. Úgy fogalmaz: Ukrajna nemcsak geopolitikai, hanem pénzügyi és hatalmi játszmák terepe is lett az elmúlt években.
Írásában nemzetközi példákat is felhoz: a grúziai, romániai és franciaországi politikai eseményeket úgy értelmezi, mint amelyek szerinte azt mutatják, hogy Európában egyre gyakoribb a választási folyamatokba való külső beavatkozás, illetve a politikai verseny korlátozása.
Schmidt Mária szerint mindez egy szélesebb folyamat része, amelyben az Európai Unió – német vezetéssel – egy központosított, „birodalmi” irányba halad. Úgy véli,
ez az irány nem tűri a nemzeti különutakat, és nyomást gyakorol azokra az országokra, amelyek eltérnek a fősodortól.
A szerző külön hangsúlyozza az energia-, migrációs és társadalompolitikai kérdéseket, amelyekben szerinte Magyarország következetesen szembemegy a nyugat-európai trendekkel. Állítása szerint ezekben az ügyekben az idő a magyar álláspontot igazolja.
Az ukrajnai háború kapcsán úgy látja: az európai vezetők rossz stratégiai döntéseket hoztak, miközben Magyarország következetesen a béke mellett érvelt. Szerinte a konfliktus és az ahhoz kapcsolódó szankciós politika Európa gyengüléséhez vezetett.
Írása végén Schmidt Mária arra figyelmeztet: a választás tétje szerinte az, hogy Magyarország megőrzi-e szuverenitását, vagy beolvad egy központosított európai rendszerbe. A történész úgy fogalmaz, a magyaroknak most ismét olyan döntést kell hozniuk, amely hosszú távon határozza meg az ország sorsát.
Nyitókép: MTI/Katona Tibor
