Nyomot hagyott szellemi és morális életünkben a hetven évvel ezelőtt elhunyt Horváth Sándor. A külföldön legnagyobb hírnévre szert tevő teológusunk volt.
Mielőtt belefogunk Horváth Sándor életútjának ismertetésébe, emlékezni kell arra, hogy a hozzá hasonló szerzetes tudósaink a világháború előtt nagy hírnévnek örvendtek. A hit és a filozófia magasabb szinten foglalkozik az emberrel és a világgal, mint bármely ideológia vagy tudomány. Ilyen gondolkodó volt például Blazovich Jákó (1888–1952), Habsburg Ottó nevelője. Ő az elsők között írt tanulmányt itthon a kvantumfizikáról, és épp kilencven évvel ezelőtt jelent meg A nagy szfinx című könyve, melyben gazdag szellemtörténeti rajzát adta a középkori és újkori embernek.
Horváth Sándor paraszti családba született 1884-ban. Előbb a szigorú cisztercita, majd betegsége és fizikai gyengesége miatt a dominikánus rend tagja lett. Tanulmányait Grazban és Fribourg-ban végezte. Tanárai a kor legkiválóbb hittudósai voltak, például Norberto del Prado. A doktorátus megszerzése után a Torino melletti Chieriben, majd Kölnben volt vendégtanár. Utóbbi helyen a professzori megbízást egészségi okból vissza kellett utasítania. Ezt követően három évig Rómában dolgozott, 1930-ban visszatért Fribourg-ba, s ott már egy teológiai folyóirat szerkesztője is lett. (Kevés életrajzírója volt, de egyikük téved. A szerkesztői beosztás nem rangvesztés a rendben, sőt ellenkezőleg.) 1938-ban tért haza, hogy Domonkos-rendi főiskolai rektor és tartományfőnök legyen. 1942-ben meghívták a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ott 1947–48-ban a hittudományi kar dékánja volt. Elbocsátása rövid volt, egy órájáról kihívva közölték vele.
A későbbiekben arra adott példát, hogy az emberi élet, a szolgálat miképp teljesedhet ki az elnyomásban. 1956 elején hunyt el.
Érdekesség, hogy március 7-én, Aquinói Szent Tamás ünnepén temették el, az egyházdoktor műve kutatásainak fő témája volt.
Visszaemlékezések szerint előadásait nem volt könnyű követni. Nyelvezete nehézkes volt, sokszor keverte a latint és a magyart. A mondandója szigorú és tárgyszerű volt, korántsem könnyed. Bántotta, hogy a hallgatók visszasírták korán elhunyt, népszerű elődjét, és hogy néha még a tanártársai sem értették a fejtegetéseit. Talán a sok külföldi tapasztalat után szűk volt neki Budapest.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Vajon miért haragudott a nép? Azért, mert az Orbán-kormány szolgálta a népet?
„A kereszténységet és az erkölcsöt nem lehet helyettesíteni pénzzel és képmutatással” – húzta alá a Fidesz volt országgyűlési képviselőjelöltje.
A kereszténységet és az erkölcsöt nem lehet helyettesíteni pénzzel és képmutatással.
Aki hisz Krisztus feltámadásában, képes a helyi értékén kezelni az olyan véges dolgokat is, mint a politika – véli Blanckenstein Miklós. Húsvéti beszélgetés elmélyülésről, odaszentelt figyelemről és az önsajnálat ellenszeréről.
Négynapos fesztivál lesz a magyar fővárosban.
A Tisza-közeli sajtó tartalma a családtámogatások csökkentését készítheti elő.
Teljes jogegyenlőséget követel az LMBT-közösségnek Barabás Richárd.
