Ahol jó száz évvel Trianon után is kitart a magyarság: Csík

Sorozatunk újabb részében ismét a régi Magyarország keleti vidékére utazunk. A Hargitától a Gyergyói-havasokig terjedő, magaslati völgyek igazi zárt bástyát alkotnak – a legautentikusabb, legkitartóbb székely vidék ez. Az egykori Csík vármegye északi területén a Maros, a délin az Olt forrása található; két irányba indulnak el, külön utakon folynak, végigkanyarognak Erdélyen és még azon is túl, de vizük végül odaér Közép-Európa közös nagy folyamába.

Csík, ahogy a többi székely szék, majd vármegye is, legendák és mítoszok földje.

A pőre valóságot persze tudjuk: Csík több mint száz évvel, majd közel nyolcvan évvel ezelőtt ismét Románia része lett, az egykori Udvarhelyszékkel Hargita megyét alkotja. A székely magyarság most is ugyanúgy kitart, mint a régi időkben. Érdekesség: Csík vármegyében a 19. század végén 83 százaléknyi magyar és 11 százaléknyi román népesség élt; a mai, nagyobb Hargitában ugyanúgy 83 százalék a magyarok és 12 százalék a románok aránya. Itt hát nem porlik az a bizonyos kőszikla.

A csíki látkép jellegzetes, önmagát sokféleképpen, apró eltérésekkel meg-megismétlő vidéket mutat. A hol távolabbi, hol közelebbi hegyek kulisszái előtt kopár dombok húzódnak, azok előtt pedig a hosszan kanyargó völgyekben fehér falú, tornyos templomok köré rendeződnek a falvak – amelyek mintha láncra lennének felfűzve a völgyön végighúzódó országúton.

Csíkszentdomokos, a Márton Áron-kultusz központja, Csíkkarcfalva a középkori vártemplomával, Gyergyószárhegy az ősi várkastéllyal, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros vadromantikus vidéke, aztán fönt a keleti hegyekben, mindentől távol Gyimes kies falvai az ezeréves határon, odalent, az Olt mély völgyében pedig Tusnádfürdő, mellette a Szent Anna-tóval – minden Erdély-kedvelő magyar legemlékezetesebb kirándulóhelyei Székelyföldön.

– írták 1938-ban a Turisták Lapjában, s a romantikus túlzások ez esetben mintha nem is esnének olyan távol a valóságtól.

Csíksomlyó pedig nemcsak Székelyföld vagy Erdély, hanem az egész magyar kultúra és történelem egyik legmegejtőbb, szimbolikus helyszíne. „Zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép hazatérünk. Egy nép, amelynek gazdagsága a számtalan arc, kultúra, nyelv és hagyomány” – mondta Ferenc pápa 2019-ben Csíksomlyón. Ahol – jó esetben napsütésben – évről évre megtisztulnak lelkiekben, szellemiekben az ott járók – de talán még a közvetítést nézők is.

Fotó: Shutterstock