Nem véletlen, hogy a Tisza a kampányban éppen ezekről a kérdésekről nem beszélt és nem is engedett beszélni senkit egyetlen szót sem.
Egész egyszerűen le ment úgy egy kampány, hogy fogalmunk sincs, mit terveznek valójában az ország vezetésére pályázó közösség vezetői. Mármint azon kívül, hogy vesszen az Orbán.
Még az EP-ben vagy a Fővárosi Közgyűlésben ülő képviselőit sem engedték megszólalni – akik mit is értek el? Mit is tudnak felmutatni? Semmit azon kívül, hogy Orbánnak mennie kell. Ezt a hatalmas semmitmondást pedig az EP-ben vagy a fővárosban még úgy ahogy el lehetett rejteni felelősség nélkül, az országot irányítva azonban már nem.
Április 13-án, vagy az azt követő hetekben egy esetleges Tisza-kormánynak immár válaszokat kell majd adnia az országot kínzó kérdésekre, és egyáltalán nem biztos, hogy mind a százakárhány képviselő, pláne az őket oda juttató tömeg egységesen fog örülni azoknak a válaszoknak, amelyet a párt vezetői adnának.
Akkor pedig már nem lehet az »Orbán takarodjon« bűvös, valamiféle összetartást adó jelszava mögé bújni felelősség nélkül, ahogyan teszik azt a párt talán utolsó szép napjain.”