A nemzeti tőkésosztály után

„A magam részéről az választási vereség okai keresése közben szintén egy korábbi, vészjósló íráshoz nyúlnék vissza, amely alkotóeleme lehetett ennek a vereségnek. Ez pedig nem más, mint a gazdaság, nevezetesen annak a tőkésosztálynak a konfliktusa a kkv-szektorral, amely bár a NER időszakában erősödött meg, semmit nem adott vissza a társadalomnak. Ellenben – hasonlóan az úgynevezett slim-fit konzikhoz – csak addig voltak a nemzeti oldalon, amíg ebből hasznot reméltek. S míg a baloldali hazugságokkal szemben Magyarországon azok a vállalatok is jól prosperálhattak, akik inkább a nemzeti kormányzat bukásán dolgoztak, ez joggal válthatott ki nemtetszést egy szinttel lejjebb a gazdasági létrán.

(...)

A valódi probléma tehát nem a nemzeti tőkésosztály létrehozása volt, hanem az, hogy nem követte azt egy széles, erős kkv-alapú gazdasági hátország kiépítése. A kettő közötti feszültség feloldatlan maradt. Egy ponton túl pedig ez a feszültség politikai következményekké érett.

A jövő szempontjából a kérdés nem az, hogy szükség van-e nemzeti tőkére – erre a válasz továbbra is igen. A kérdés az, hogy képes-e a gazdaságpolitika egy olyan új egyensúlyt teremteni, amelyben a középtőkés réteg nem alárendelt szereplő, hanem a rendszer egyik pillére. Mert valódi stabilitás csak ott jön létre, ahol a gazdasági növekedés társadalmi bázisa is széles.

Ez pedig áldozatokat kíván. Nemcsak gazdaságpolitikai döntéseket, hanem politikai bátorságot is. Olyan konfliktusok felvállalását, amelyek rövid távon népszerűtlenek lehetnek, de hosszú távon a nemzet egészének érdekét szolgálják. A kérdés most már nem elméleti: a választási eredmény világosan megmutatta, mi történik, ha ez az egyensúly elmarad.”

Nyitókép: Kajdi Szabolcs/Getty Images