Kamasz az ebédlőasztalnál – aknamező az étkezés is, mit kezdjen vele a szülő?

Aki kamasz gyereket nevel, tudja, hogy aknamezőn sétál, de folyamatosan, a nap mind a 24 ólomsúlyú órájában. „Tedd le a telefont, este tíz óra van!”; „Megtanultad a görög irodalmat?” „Takarítsd ki a szobád, hozd ki a napok óta a földön heverő chipses zacskót”; „Mi a fene ez a német kettes?” – és hasonlók.

A szülő természetesen nem szeretne folyamatosan harcban állni gyermekével, ezért, mint a tinédzser a tanulást, úgy igyekszik kerülni az összecsapásokat. 

Kamasz és az egészséges étkezés

Az egyik biztos hadszintér rendszerint az étkezés: a bejárati ajtó csapódik: a kamasz már rég a buszon pörgeti a TikTokot, a reggeli szendvics meg ott árválkodik a konyhaasztalon, a szintén otthon hagyott angolkönyv társaságában. Az ebédre vagy sikerül odaérni a menzára, vagy nem, leginkább az utóbbi, így hazafelé vagy lecsúszik valami gyorskaja, vagy hazaérve tízpercenként tépi fel a hűtőt falási rohamában. 

Az ember szinte visszasírja a langalétára nőtt tinédzser babakorát, pedig az sem volt egy könnyű időszak, ami az etetést illeti, de snackek helyett legalább a gyümölcsöt ette. Barackkal még a májat is el lehetett adni.

Terhet igyekszik levenni a sokszor tanácstalan, és magukat hibáztató szülők válláról Antal Emese azzal, hogy megírta a Nagy gyermek az asztalnál – táplálkozási útmutató és tanácsok 15-25 éves korig című könyvét. 

amely kőkeményen feladja a leckét az őket terelgetni próbáló boomerlelkű szülőknek, és pedagógusoknak. Bármennyire is mások ezek a tinédzserek, mint mi voltunk, rájuk is jellemző, hogy egyszerre igénylik a közelségünket, és küldenek el melegebb éghajlatra. Minden ott dől el, hogyan közelítünk hozzájuk.

A médiából ismert dietetikus szociológus pedig ebben profi: két kamasz gyermek édesanyjaként tűpontosan ismeri ezt a generációt. A könyv óriási értéke, hogy nem moralizál, nem tör pálcát a fiatalok felett. 

 – írja a könyvet méltatva Falus András professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 

Antal Emese egyik legfontosabb alapelve a „ne tiltsunk semmit”, hanem tanítsuk meg a mértéket, és kínáljunk alternatívát. Nem bűn a hamburger, olykor, hiszen egy baráti találkozó alkalmával akár jó társasági élményt is adhat. Viszont, ha már elfogyasztottuk, ne érezzünk bűntudatot, különösen akkor ne, ha a mindennapokban alapvetően egészségesen étkezünk. 

Ráadásul ma már nemcsak a sajtburger vagy a hamburger között lehet választani, a street food színes világában vannak már szerencsére kevésbé hizlaló és egészségtelen ételek is, ilyen például a wrap zöldségekkel, vagy a grillezett húsok, levesek vagy akár a vegán tálak.

A szakmailag megalapozott, mégis közvetlen hangvételű kötet azokra a szülői kérdésekre igyekszik gyakorlatban is használható tanácsokat adni, minthogy hogyan lehet egy kamaszlányt rávenni, hogy reggelizzen; milyen ételekkel segítsük az egész éjjel tanuló egyetemistát, hogy ki tudja hozni magából szellemi teljesítőképessége maximumát és hasonlók. Komplett nyári és téli mintamenüsort is ajánl ennek a korosztálynak morzsáról morzsára lebontva, kalóriáról kalóriára kiszámolva.

A szerző külön fejezetet szentel az ebben a korosztályban nem ritkán előforduló étkezési zavaroknak. A Mandinernek elárulja, hogy a 11-18 éves korosztályban a Semmelweis Egyetemmel végzett legfrissebb kutatásuk szerint minden ötödik 17-18 éves lány sovány. „

– írja. Támpontot ad abban, hogyan lehet felismerni, ha baj van, és segít abban, mit tegyen a fiatal, ha érintett, és hogyan viszonyuljon mindehhez az aggódó szülő. Mint írja: „az étkezési zavarok mögött mindig ott van a vágy, hogy elég jók legyünk, hogy elfogadjanak minket mások, és mi is önmagunkat”. Úgy véli, hogy amikor megtanuljuk szeretettel látni a testünket, az étel többé nem ellenség, hanem a gondoskodás egyik formája lesz”.

Szó van a könyvben az olyan – a táplálkozást nagymértékben befolyásoló – tényezőkről, mint 

• a kortárs csoport, 
• vagy a kamaszok kezéhez nőtt rettenetesnél rettenetesebb tartalmakban bővelkedő TikTok 
• és a közösségi média. 

Antal Emese úgy tud ezekre a mai trendekre választ adni, hogy közben nagyon is konzervatívan – a szó jó értelmében – ragaszkodik a 21. századi zajban egyre halkabban szóló tételmondathoz, miszerint a szülő igenis példakép. Igen, az étkezésben is. A legjobb ebben a kötetben a színes recepteken túl mégis az, hogy a szerző megerősíti a szülőket abban, hogy nincsenek egyedül. Hogy tényleg lehet úgy támogatni gyermekeinket, hogy közben teret engedünk nekik, hagyjuk őket felnőni. És ez az a pont, ahol a két generáció igénye találkozik.

Nyitókép: Shutterstock.com