Nyílt levelet küldött a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság a Szőlő utcai borzalmak után

Fontos kérést fogalmaztak meg.

Van, akinek az advent és a karácsony nem a családi fészek békéjét jelenti. Íme két anya, aki egy perc alatt hagyta ott az otthonát, a múltját és a biztonságát, hogy megmentse gyermekét. Az anyaotthon falai között ma is a túlélésért és egy új élet esélyéért küzdenek.

„Hat hónapos terhes voltam, amikor falhoz szorított, és fojtogatni kezdett, be volt italozva és kokainozva” – emlékszik vissza Ilona azokra a rettenetes percekre, amelyek után fogta magát, és mindent hátrahagyva elmenekült. A gyermeke így a Lea Otthonban született, ahol most beszélgetünk. Ennek ötödik esztendeje. „Most van a születésnapom” – mondja büszkén a cserfes lányka, feje búbján összefogott copfja vígan billeg jobbra-balra. Szalad a kis éjjeliszekrényhez, majd vissza hozzánk, kezünkbe pakolja az állatos kártyáit.
Közben a 39 éves Ilona – ezt a nevet én adtam neki, hogy kilétük titokban maradhasson – folytatja hányatott történetüket. Amikor a gyermek egyéves volt, úgy döntöttek, megpróbálnak a saját lábukra állni, és albérletbe költöztek. Ám a kálváriájuk folytatódott: a volt párja zaklatta őket a gyermek óvodája és az anya munkahelye környékén. Az óvónő jelezte Ilonának, hogy az óvodának mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer fontos részének törvényben rögzített kötelezettsége jelezni a gyámhivatalnak. „Magyarán ha nem akarom, hogy a kisebbik gyermekemet is kiemeljék, akkor azonnal menekülnöm kell” – magyarázza Ilona, mondatai fájdalmasan konganak.


Fél percet sem gondolkozott, hiszen egyszer már át kellett élnie az anyák legnagyobb fájdalmát: elvették tőle a nagyobbik gyermekét, amikor még csak féléves volt. „Belenyúltam egy olyan albérletbe, ahol se fűtés, se meleg víz, ilyen körülmények közé nyilván nem vihet az ember egy csecsemőt. Buktam a gyerekemet” – mondja szinte szárazon. A nagyobbik, hétéves lány, aki ráadásul autista, azóta nevelőszülőknél él. Ott szerencsére jól érzi magát, anyja elmondása szerint imádják. Ilona eleinte kéthetente látogathatta, majd miután a lánynak súlyos dühkitörései voltak a látogatások előtt és után, fél évre felfüggesztették a kapcsolattartást. „Tépte a haját, és falba verte a fejét” – meséli. „Én is falba verem” – teszi hozzá a kisebbik, láthatóan nehezen viseli, hogy édesanyja nem vele foglalkozik. Beszélgetés közben azon ügyeskedik, hogy kioldozza a cipőfűzőm.