„Hat hónapos terhes voltam, amikor falhoz szorított, és fojtogatni kezdett, be volt italozva és kokainozva” – emlékszik vissza Ilona azokra a rettenetes percekre, amelyek után fogta magát, és mindent hátrahagyva elmenekült. A gyermeke így a Lea Otthonban született, ahol most beszélgetünk. Ennek ötödik esztendeje. „Most van a születésnapom” – mondja büszkén a cserfes lányka, feje búbján összefogott copfja vígan billeg jobbra-balra. Szalad a kis éjjeliszekrényhez, majd vissza hozzánk, kezünkbe pakolja az állatos kártyáit.
Közben a 39 éves Ilona – ezt a nevet én adtam neki, hogy kilétük titokban maradhasson – folytatja hányatott történetüket. Amikor a gyermek egyéves volt, úgy döntöttek, megpróbálnak a saját lábukra állni, és albérletbe költöztek. Ám a kálváriájuk folytatódott: a volt párja zaklatta őket a gyermek óvodája és az anya munkahelye környékén. Az óvónő jelezte Ilonának, hogy az óvodának mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer fontos részének törvényben rögzített kötelezettsége jelezni a gyámhivatalnak. „Magyarán ha nem akarom, hogy a kisebbik gyermekemet is kiemeljék, akkor azonnal menekülnöm kell” – magyarázza Ilona, mondatai fájdalmasan konganak.