Pontosan ez a célja Bódis Krisztának: a bizalom gyengítése, még akkor is, ha ehhez valótlan állításokat fogalmaz meg. Egyszerűen fogalmazva: hazudik. Ő az, aki 15 éven keresztül lehetőséget kapott arra, hogy a felzárkózáspolitikában, Ózdon és térségében dolgozzon, most mégis azt állítja, hogy rendszerhiány van.
Ehhez képest, ha valaki valóban utánanéz és tájékozódik, világosan láthatja, hogy Magyarországon ma már a kisgyermekkortól az egyetemig és a munkavállalásig kialakultak azok az esélypolitikai intézményi rendszerek, amelyek garantálják, hogy bárhol is születik meg egy gyermek, bármilyen környezetben éljen is valaki, legyen lehetősége előrelépni. A létrehozott intézményi struktúra folyamatosan csökkenti a hátrányokat.
Gondoljunk csak a 177 Biztos Kezdet Gyerekházra, amelyek a koragyermekkori fejlesztést szolgálják. Vagy a 180 tanodára, amelyek a tanórán kívüli hasznos időeltöltést segítik. Több mint tízezer diáknak biztosított ösztöndíjat az állam, a Roma Szakkollégiumi Hálózat pedig a diplomaszerzéshez nyújt támogatást – ennek köszönhetően az elmúlt időszakban megduplázódott a roma diplomások aránya. De ide tartozik az öngondoskodást segítő családi portaprogram is, amely a sokszor parlagon heverő kertek művelésbe vonását tette lehetővé.
És még hosszan lehetne sorolni azokat a programokat, amelyek az elmúlt évtizedben hozzájárultak ahhoz, hogy a cigányság egyre inkább a polgárosodás útjára lépjen. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy egymillió fővel csökkentettük a szegénységben élők számát, és egymillióval nőtt a foglalkoztatottak száma. Célunk pedig, hogy 2030-ra Magyarországon 85 százalékra emeljük a teljes lakosság foglalkoztatottsági arányát, ennek érdekében a közeljövőben számos programot fogunk meghirdetni.
Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner