Itt egy újabb közvélemény-kutatás: nyílik az olló Orbán és Magyar között (grafikon)

Az abszolút többség szerint egyértelmű, kire nem szabad bízni Magyarország vezetését.

Bár a múlt évben kiélezett politikai versengés bontakozott ki a Fidesz–KDNP és a Tisza Párt között, utóbbi továbbra sem került közelebb a kormányzóképesség felmutatásához.

Nagy Gábor és Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban
2025 volt az ötödik Orbán-kabinet utolsó teljes kormányzati éve és a 2010-ben felálló politikai rendszer tizenötödik teljes esztendeje is. Visszatekintve, az előző tizenkét hónapot nyugodtan nevezhetjük a kormányzás évének.

Orbán Viktor miniszterelnöknek és csapatának a külső és belső sokkhatások ellenére is sikerült olyan kormányzati döntéseket hoznia, amelyek egyrészt illeszkednek az eltelt másfél évtizedben képviselt irányvonalhoz, másrészt jelzésértékűek azoknak is, akik az ötödik Orbán-kormány esetében – a permanens kampányolást emlegetve – hiányolták a szakpolitikai kormányzást. Számos olyan döntés is született, amelynek a jelentősége a következő években lesz majd igazán látható.
Külső sokkhatás alatt a szinte stagnáló európai gazdasági környezetet értjük, amelyhez hozzájárult az orosz–ukrán konfliktus és a hozzá kapcsolódó szankciók, illetve az agrárium problémái a számos tagállamot érintő aszállyal, valamint a száj- és körömfájás megjelenésével. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése alapján a bruttó hazai termék mutatóit tekintve a kontinens lemaradt az Egyesült Államok és Kína mögött. Az euróövezet reál-GDP-növekedése 1-2 százalék körül alakulhat; az Európai Unió legerősebb gazdaságának számító Németország bruttó hazai terméke 0 és 1 százalék közötti mértékben bővülhet, akárcsak Ausztriáé és Magyarországé. Ez azt is jelzi, hogy hazánk egyes előrejelzésekkel szemben elkerülheti a recessziót.