Nem járunk szűrésre – pedig az időben felismert daganatos megbetegedések jelentős része gyógyítható!

Konopás Noémi és Szalai Laura írása a Mandiner-hetilapban

Mammográfia: 30 és 80 százalék. Méhnyak­szűrés: 26 és 79 százalék. Vastagbélszűrés: 3 és 79 százalék. A számok a vizsgálatokon való részvételi arányt mutatják – előbbi a magyarok, utóbbi a skandináv országok esetében. A látványos különbségre a közelmúltban Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja hívta fel a figyelmet portálunkon megjelent írásában, amelyben a szűrésekkel kapcsolatos attitűdöt és az itthoni (elmulasztott) lehetőségeket elemzi.Hasonlóan borúlátó számokat hozott tavaly az Affidea Magyarország országos, reprezentatív kutatása, eszerint szűrővizsgálatokra a lakosság csaknem fele, 49 százaléka egyáltalán nem jár. Pedig, tekintve a rákos megbetegedések elő­fordulását, igencsak kellene. 

Magyarországon mind a férfiaknál, mind a nőknél uniós átlag feletti a rákos megbetegedések becsült előfordulása és a daganatos halálozás, kiemelten a tüdő- és a vastagbélrák esetében – hívja fel a figyelmet az OECD 2025-ös rákügyi profilja. Mint írják, annak ellenére, hogy 2011 óta csökkent a rák miatti mortalitás, 2021-ben a százezer lakosra jutó 310 daganatos halálozással EU-szerte továbbra is Magyarország vezetett. A daganatos mortalitás lényegesen magasabb volt a férfiak körében (százezer lakosra 415), mint a nőknél (százezer lakosra 245). A jelentés szerint aggodalomra ad okot, hogy hazánkban mind a felnőttek, mind a serdülők körében nagy gyakorisággal fordulnak elő a rákos megbetegedések kockázati tényezői – vagyis a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a túlsúly gyakorisága meghaladja az uniós átlagot. 

Látható: számos – változtatást igénylő – életmódbeli tényező is arra predesztinálja a lakosságot, hogy járjon szűrésekre – ráadásul az emlő-, méhnyak- és vastagbélrák esetében régóta futnak a kötelező társadalombiztosítás által teljes mértékben fedezett lakossági szűrőprogramok. S hogy hogyan működnek a gyakorlatban? 

A kétévente küldött meghívólevelekben konkrét időpont szerepel valamely mam­mográfiai központba. A program Magyarország-szerte 49 mammográfiás szűrési szolgáltatót foglal magában. A földrajzi hozzáférés megkönnyítése érdekében e központok mindegyike egy meghatározott területért felel, és a meghívottakat a lakóhelyük szerinti központhoz irányítják. A méhnyakrákszűrési program 2003-ban indult, s háromévente hívják be citológiai vizsgálatra a 25–65 éves nőket. A vastagbélrákszűrési program 2018-ban kezdődött, és kétévente célozza meg az 50 és 70 év közötti magyarokat. A kétlépéses folyamat a széklet vizsgálatából és (nem negatív eredmény esetén) kolonoszkópiából áll. A programot 2023-ig egy a kormány és az Európai Szociális Alap által finanszírozott projektből fizették, amelybe a háziorvosok is bekapcsolódtak. E daganattípus esetében különösen sürgető lenne a részvételi arány növelése, hiszen ahogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet rákügyi profiljában olvasható, Magyarországon a legalacsonyabb (2021-ben 8 százalék) a részvételi arány azon tizenöt uniós ország közül, amely 2022-ben adatokat szolgáltatott. 

Óriási előny a korai felismerés 

„Ha a páciens rendszeresen jár vastagbélrákszűrésre, az esetleges daganatos megbetegedésének túlélési esélye 90 százalék feletti” – mondja a Mandinernek Varga Péter, a Semmelweis Egyetem Szakrendelő Intézetének igazgatója, család-, foglalkozás- és életmódorvos. Sokkoló, hogy ez az arány azok esetében, akik nem veszik rendszeresen igénybe a szűrővizsgálatokat, és emiatt a későn felismert daganatuk áttétet képez, mindössze 15 százalék körüli, vagyis csupán minden hetedik beteg éli meg az ötödik évet az után, hogy kiderült esetében a rák. Ez azért van, mert minél később ismerik fel az elváltozást, annál kisebb az esély, hogy a pácienst meg tudják gyógyítani. Varga hozzáteszi: nagyjából ilyen arányok mondhatók el a mell-, a bőr- és a méhnyakrák esetében is, tehát óriási előny a korai felismerés. 

Ugyanez a helyzet az erős dohányosoknál is: ha rendszeresen eljárnának alacsony dózisú mellkas-CT-vizsgálatokra, akkor 20-25 százalékkal lehetne csökkenteni a tüdőrák miatti halálozást. Vagyis a szűréseknek hála minden negyedik-ötödik erős dohányost meg lehetne menteni. 

Bár a túlélési arányszámok önmagukért beszélnek, mégis „messze elmaradunk a vágyott 70 százalék körüli részvételi számoktól a szűréseken” – ezt már Bertókné Tamás Renáta, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ szűrésirányítási főosztályának vezetője hangsúlyozza lapunknak. Példaként említi az emlőszűrést, ahol – elmondása szerint – mindössze 40 százalék körüli a részvételi arány. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a lakosság átszűrtsége magasabb, hiszen sokan a magánegészségügyi ellátásban vesznek részt szűrővizsgálaton, ami pedig nem számít bele az említett arányba. Ugyanez érvényes a méhnyakrákszűrésre. 

A népegészségügyi célú szűréseken, illetve az egyéb szűrések során végzett vizsgálatok pedig egyenértékűek. Példaként említi a mammográ­fiát, ahol ugyan az anamnézis rögzítésében, a fizikális vizsgálatban, a felvételek elkészítésében, de még a gépek minőségében sincs különbség, ám abban igen, hogy míg az egyéb emlőszűréseknél egy, addig a népegészségügyi szűrés során két egymástól független orvos végzi a felvétel kiértékelését. További megkötés, hogy a népegészségügyi szűrés értékelését végző szakorvosok közül legalább az egyik orvosnak emlőradiológiai licenccel vagy jártassági vizsgával kell rendelkeznie. Ha pedig különbözik a két vélemény, a pácienst kiegészítő vizsgálatra hívják vissza. „Mindez nagy biztonságot ad” – hangsúlyozza Bertókné Tamás Renáta. 

Miért félünk? 

Érdekes, hogy miközben egyes kutatások szerint a magyarok több mint fele fél attól, hogy daganatos betegsége lesz, csak minden ötödik megkérdezett tesz meg minden tőle telhetőt a megelőzésért, és csak minden második-harmadik jár szűrésekre. A legnagyobb probléma Bertókné Tamás Renáta szerint az, hogy a daganatos megbetegedések sokszor tünetmentesek, emiatt az emberek többsége úgy gondolja, ha nincs tünet, nem fáj, nem tapintható, akkor minek forduljon orvoshoz. 

A másik ok, hogy hiába fejlődött az utóbbi években elképesztő iramban mind az onkológiai, mind a műtéti, mind a gyógyszeres terápia, s lettek itthon is elérhetők a legmodernebb technikák és gyógyszerek, van a daganatos megbetegedéseknek egyfajta stigmatizáló hatása. „A páciensek rettegnek a halálos betegség rémétől, és attól is tartanak, hogy ha kiderül a baj, kiesnek a munkából. Aggódnak az esetleges egzisztenciális válság miatt is” – mutat rá a főosztályvezető. 

Ezt a nézőpontot osztja Varga Péter is, újra hangsúlyozva, hogy az időben felismert daganatos megbetegedések jelentős része gyógyítható, vagy krónikus betegséggé szelídíthető, tehát a diagnózis nem egyenlő a halálos ítélettel. Ráadásul a szűrés felfedezi az olyan „néma” betegségeket is, mint a magas vérnyomás, a diabétesz vagy a vesebetegség. Ezek is tipikusan olyan kórok, amelyekre szűrés nélkül jó eséllyel már csak a szövődménynél (infarktus, sztrók, veseelégtelenség) derül fény, vagyis akkor, amikor sokszor már késő. 

Legyen-e kötelező? 

Kormányzati szándék volt arra, hogy bizonyos szűrővizsgálatokat kötelezővé tegyenek, ám a terveket időközben elvetették. Varga Péter ennek kapcsán elmondja, hogy bár lassú folyamat, de ő az edukációban hisz: szerinte minél fiatalabb korban kerül be az oktatásba az egészségkultúra, annál jobb. Hozzáteszi: ahhoz sem fér kétség, hogy minél nagyobb arányban van átszűrve a lakosság, annál jobb. 

Bertókné Tamás Renáta ennek kapcsán úgy fogalmaz, 

Ha viszont kiderül a baj – mert általában kiderül –, akkor az egészségügyi rendszert terheli, és nem mindegy, hogy kezdeti stádiumban kezelik a betegséget, vagy akkor, amikor már áttét alakult ki. Fontosnak tartja az egyéni felelősség hangsúlyozását, hiszen a daganatmegelőző elváltozások időben felismerhetők és eltávolíthatók, a már kialakult daganatok pedig korai stádiumban fel­fedezhetők – így jelentősen nő a gyógyulás esélye. 

Fendler Judit a már hivatkozott írásában erős véleményt fogalmazott meg a motiválásról: szerinte pozitív és negatív ösztönzésre egyaránt szükség lenne. Ami az előbbit illeti, például a részvételért járhatna jutalom (mondjuk levásárolható kuponok) vagy akár munkahelyi kedvezmények (pluszszabadnap, kafetéria). Szerinte érdemes lehet negatív szankcióban is gondolkodni, amit alapos előkészítéssel és átgondolással össze lehetne kapcsolni a társadalombiztosítási járulékkal. Nem mi lennénk az elsők, a holland biztosítók csak annak adnak kedvezményt, aki részt vesz a szűréseken. Németországban annak, aki sorozatosan el­utasítja az ajánlott vizsgálatokat, betegség esetén magasabb az önrésze. Amerikában az elmulasztott szűrések miatt magasabb biztosítási díjat kell fizetni. „Sokan ellenzik a »szankciókat«, de vajon igazságos-e, hogy az, aki vigyáz magára, és időben kiszűrnek nála egy betegséget, ugyanannyit fizet, mint aki évtizedekig nem vesz részt szűrésen, amikor pedig beüt a betegség, akkor az elmulasztott vizsgálatok árának a sokszorosát kell rákölteni a közfinanszírozott rendszerből?” – teszi fel a kérdést Fendler Judit.

Nyitókép: Shutterstock