Meglepetésemre Semjén Zsolt hívott

„Megcsörrent a telefonom

A gyermekvédelem hiányosságairól szóló szerdai bejegyzésem óta igencsak turbulens lett körülöttem a világ. A posztot – csak a saját oldalamon – több mint 1 millióan olvasták, ami hatalmas megtiszteltetés. Elképzelhetetlen számú megkeresést kaptam a sajtó részéről, sok személyes történetet ismerhettem meg. A médiumoknak elmondtam, hogy szeretném szakmai útra terelni a témát, és majd csak azután kívánok nyilatkozni, amint sikerült a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárral átbeszélni a terület kihívásait és a lehetséges beavatkozási irányokat. Azonban egyelőre kénytelen voltam visszamondani a találkozóval kapcsolatos igényemet, mert olyan feltételekhez kívánták kötni, amelyek minden normalitást nélkülöznek. Egyik ilyen, hogy ne beszéljek a sajtóval, a másik, hogy az újbudai önkormányzati frakciónk beszélje meg a posztomat. Némi rálátásom van egy frakció munkájára hiszen 19 éve vagyok önkormányzati képviselő, de ilyen kényszeres kezdeményezéssel még nem találkoztam. Persze az is lehet, hogy csalnak a megérzéseim és csak azért kezdeményezte a találkozót helyi KDNP elnöke, hogy felajánlja támogatását és segítségét a gyermekvédelemben. Soha nem értettem, hogy a politikának az alsóbb szintjein miért gondolják, hogy összekötött cipőfűzővel eredményesek lehetnek. Miért keverik össze a lojalitást a pusztító szervilizmussal?

Emellett emberek százaitól kaptam hideget-meleget, egyszerre voltam áruló vagy hős. Természetesen egyik sem vagyok. Bár nem követtem eddig sem a haszontalan utasításokat, soha nem árultam el a közösségemet, ahogyan a választóimat sem. A posztom lényege csak annyi volt, hogy tenni szeretnék a srácokért. Fontos nekem, hogy ne abban a kilátástalanságban kelljen élniük, amiben én is felnőttem. Megkerestek egykori növendékek, és volt olyan intézetvezető is, aki köszönetet mondott, amiért sértő őszinteséggel leírtam a vitatott sorokat. 

Tegnap délután éppen a Népszava újságírójával beszéltem, amikor egy újabb ismeretlen szám keresett. Meglepetésemre Semjén Zsolt hívott. Elmondta, hogy érzékenyen érintették a soraim, és belátta, hogy valóban nem foglalkozott megfelelően idáig ezzel a területtel. Elmondta azt is, hogy a közeljövőben szeretné ezt a hiányosságot pótolni és törekedni fog rá, hogy a lehetőségeihez képest a lehető legjobban megismerkedjen a hazai gyermekvédelem helyzetével és az ott élő gyerekek körülményeivel. 

Érdekes felismerés, hogy a legfelsőbb politikai szinten már tisztán és politikai okoskodás nélkül lehet beszélni arról, ami igazán lényeges. Elképesztően örülök a hívásának, mert utat nyithat, hogy erre a szakterületre pozitív értelemben vetődjön nagyobb figyelem. A beszélgetést azzal zártuk, hogy nyitott arra, hogy személyesen is megismerje ezt a világot és közösen látogatást tegyünk az Őrmezei Gyermekotthonban. Erre a közeljövőben sort is kerítünk. Ezzel persze még semmi nem oldódott meg, de valami elkezdődött.

Gondoljon bárki bármit ez egy a fontos lépések közül és a meglepődésemen túl kifejezetten megnyugtató volt számomra a miniszterelnök-helyettes hívása.

Az önkormányzati képviselői munkám és a személyes elköteleződésem szempontjából is ez egy óriási dolog. Amennyiben csak az Őrmezei Gyermekotthon lakói számára tudnék valami jó irányú változást elérni már az is szuper. Viszont, ha néhány gondolatommal tágabb területen is tudok segíteni a problémák megértésében, akkor tényleg elvégeztem a magamra szabott feladatot.

Meggyőződésem, hogy csak a lehetetlent érdemes megcélozni, ha a gyermekvédelemről gondolkodunk. Ahogyan az is, hogy nem szabad itt lapot osztani a hivatásos jajveszékelőknek, mert minden politikai haszonszerzés érdekében kreált hangzavar a gyerekeknek árt.

Minden lépésről beszámolok majd.”

Nyitókép forrása: MTI/Máthé Zoltán