Marad a magyar ugar

„Miniszterelnökünkkel az elmúlt időszakban madarat lehetett volna fogatni: micsoda diadal lett volna, ha a magyar fővárosban, a közreműködésével sikerül tető alá hozni egy »békecsúcsot«, amelynek alapja valójában Ukrajna veresége, a Donbász feladása és Oroszország feltételeinek elfogadása – mindehhez Donald Trump széles mosollyal asszisztál, Orbán Viktor pedig »békeközvetítőként« adja el a kapitulációt. A történelmi színjátékból azonban egy ideig nem lesz semmi. Trump figyelmét most megint más háborúk megoldása köti le, Putyin pedig marad a Kreml sötét barlangjában.

Orbán azt remélte, beírja magát a történelembe: a két nagy vezető mellett rá is vetül a reflektorfény a világ színpadán. Az uniós csúcs elvileg a legjobbkor jött volna számára – csütörtökön a világtörténelem legnagyobb békemenete után győztes hadvezérként vonulhatott volna be Brüsszel füstös háborúpárti termébe. Mindenki irigykedve szemlélte volna: ő az, akivel Trump és Putyin is szóba áll, ő az európai béke záloga. Csak Robert Ficóval kacsint össze, akivel már a vétót is előre »lezsírozták«. Ám semmi sem úgy alakult, ahogy a békepárti nagykönyvben meg volt írva, a díszlet összeomlott, és a főhős a függöny mögött maradt.

(...)

A békecsúcs elmaradt, ahogy Brüsszel elfoglalása is. Kormányfőnknek marad a magyar ugar, ahol a »globális békeharc« helyett újra a Tisza-adó és a háborúpárti Nyugat »rémképei« között kell araszolnia. A világ történelemkönyveibe nem került be a neve – legfeljebb a lábjegyzetbe, oda, ahol a meg nem valósult diadalokat méla iróniával emlegetik.”

Nyitókép forrása: Deák Dániel Facebook-oldala